Az Egyesült Államok által kitűzött és az EU, valamint Nagy-Britannia által támogatott stratégiai elvben, mely szerint „Ukrajna nem veszíthet, Oroszország nem nyerhet”, óhatatlanul kódolva van a nukleáris fegyverek alkalmazásának lehetősége.
Hakeem Jeffries amerikai demokrata kongresszusi frakcióvezető „nem látja kizártnak, hogy Ukrajna megrendülése esetén az Egyesült Államok közvetlenül is beavatkozzon a háborúba. Nem hagyhatjuk, hogy Ukrajna elbukjon. Ha ez megtörténik, akkor nagy a valószínűsége, hogy Amerikának bele kell keverednie a konfliktusba, és nemcsak a pénzünkkel, de katonanőinkkel és katonáinkkal is.” – nyilatkozta Jeffries, az amerikai demokrata vezérkar második embere!1
Richard Black volt amerikai szenátor szerint „a globalisták könyörtelenül masíroznak a nukleáris armageddon felé”. Mint ahogyan arra rámutatott, „nem lett volna háború, ha nem döntjük meg Ukrajna demokratikusan megválasztott kormányát Janukovics elnök 2014-es erőszakos menesztésével. Elősegítettük a háborút azzal, hogy utána hatalmas fegyverszállítmányokkal árasztottuk el Ukrajnát.”
Hozzátette: „Az USA elérhette volna a békét, ha egyszerűen nyomást gyakorol Ukrajnára, hogy hajtsa végre az általa aláírt 2014-es minszki békemegállapodásokat, amelyek egyértelmű keretet biztosítanak a fennálló kérdések békés rendezéséhez. Ukrajna megígérte, hogy végrehajtja a minszki megállapodásokat, de ehelyett úgy döntött, hogy a következő hét évben háborút folytat a Donbaszban.”2
Vucsics szerb köztársasági elnök a Die Weltwoche-nek úgy nyilatkozott, hogy „szerinte már csak néhány hónap választ el a harmadik világháborútól, aminek a megállítására már semmilyen esélyt nem lát”.3
Andrew Bridgen korábbi brit parlamenti képviselő a védelmi minisztérium egyik szakmai elemzőjétől kapott megbízható információkra hivatkozva úgy véli, hogy “egy provokáció keretében hamarosan nukleáris anyagot tartalmazó bomba fog robbanni Európában”. Ez lesz majd a casus belli arra vonatkozóan, hogy a NATO megtámadhassa Oroszországot. „Ezt a támadást Oroszországra fogják kenni, hogy ürügyet teremtsenek egy Oroszország elleni NATO-agressziós háborúhoz.” – mondta Andrew Bridgen.4 Szerinte tehát provokálni kell Oroszországot, hogy támadja meg valamelyik európai NATO-tagországot. Ha ezt nem teszi, akkor egy irányított robbantással olyan látszatot kell kelteni, mintha a merényletet az oroszok követték volna el, ami Oroszország és a NATO közötti háború megindítását megalapozná.
A felelőtlen, kontraproduktív kijelentésektől Oroszország sem mentes. Szergej Karaganov, az Oroszországi Kül- és Védelempolitikai Tanács tiszteletbeli elnöke szerint „Itt az ideje kijelenteni, hogy jogunk van nukleáris csapással válaszolni a területünket érő bármilyen tömeges támadásra. Ez vonatkozik a területünk elfoglalására is”– hangsúlyozta Szergej Karaganov, miután az ukránok megszállták a Kurszki területet.5 Putyin is megígérte, hogy „bármilyen eszközt” bevet az ország területi integritásának megőrzése érdekében.
Sokan nem értenek ezzel egyet és azt mondják, hogy Oroszország minden célját elérheti hagyományos fegyverekkel, és a nukleáris fegyverek beláthatatlan következményeit és elfogadhatatlan költségeit emelik ki. A Levada Center független közvélemény-kutató nemrégiben végzett felmérése szerint az oroszok 86%-a úgy gondolja, hogy Ukrajnában semmilyen körülmények között nem szabad atomfegyvert használni. Vannak sokan az USA-ban is, akik attól tartanak, hogy a helyzet gyors eszkalációja miatt, akár atomháború is bekövetkezhet.” Félelmük nem megalapozatlan!
A Nyugat kinyilvánította, hogy számukra többé nincsenek „vörös vonalak”. Moszkva sem késlekedett kinyilvánítani, hogy ebben az esetben Oroszországnak sem lesznek ilyen „vörös vonalai” másokkal szemben. Sőt, Putyin azt is kilátásba helyezte, hogy az USA-val és a Nyugattal szembenálló országokba fegyvereket fog szállítani. Ez a további eszkalációt eredményezi és figyelembe véve a Közel-Keleten kialakult háborús helyzetet, a nukleáris világháború kitörésének kockázatát tovább növeli. Az atomháborútól való félelem egyre erősödik.
Az atomfegyver a tömegpusztító fegyverek egyike. Ebbe tartozik bele még a vegyi- és biológiai fegyver. Ezek olyan fegyverek, amelyek tömeges méretekben igen gyorsan vagy rövid időn belül halált, rombolást és pusztítást okoznak. Haditechnikai értelemben a nukleáris fegyverek külön kategóriát képviselnek. 1944-45-re a brit királyi légierő bombázóparancsnoksága és az Egyesült Államok légiereje 24-72 óra leforgása alatt tömegpusztításra volt képes sűrűn lakott városi területeken. De nem tudták ugyanezt megtenni egy repülőgéppel és egy bombával. Ma a vegyi-, biológiai és az atomfegyverek ennél hatalmasabb pusztítást képesek okozni. 1940-45 közötti időszakban az angol-amerikai légierő igen nagyszámú repülőgép bevetésekkel ledobtak Németországra és az általa elfoglalt országok objektumaira mintegy kétmillió tonna repeszbombát, hatalmas pusztítást okozva. Napjainkban egyetlen hadászati rendeltetésű atomfejjel szerelt rakéta ennek a pusztításnak a tízszeresére képes.
Amerikai szakértők számításai szerint 2 millió tonna összhatóerővel rendelkező 100 darab atomtöltet alkalmazása esetén egy iparilag fejlett 300-5000 km2 területű ország adminisztratív-ipari központját a földdel tenné egyenlővé, radioaktív szennyezése pedig a teljes területét lakhatatlanná tenné. Számításaik szerint az atomháború 24 óráját követően az Egyesült Államok lakosságának mintegy 50-75 milliós veszteségét okozná. Ezeket az azonnali halált okozó atomtölteteket különböző, ún. hordozó eszközökkel juttatják a célba.
Az atomeszközöket rendeltetésük és típusaik (működésük) és hatóerejük szerint különböztetik meg. Rendeltetésük szerint vannak hadászati, hadműveleti-harcászati, és harcászati rendeltetésű atomeszközök, amelyek az atomfejek hordozóinak (célba juttató eszközeinek) a hatótávolsága, az atomtöltet hatóereje és alkalmazásuk területe szerint különböztetünk meg. Egy lokális háborúban, mint amilyen az ukrán háború, a harcászati, esetleg a harcászati-hadműveleti rendeltetésű és az 1 kilotonnás TNT-egyenérték alatti igen kis hatóerejű, az 1-15 kt közöti kis hatóerejű, és esetleg a 15-100 kt közepes hatóerejű atomfegyverek alkalmazása jöhetne számításba. A hadműveleti rendeltetésű (100-500 kt) atomeszközöket a nagy háborúkban, az 500 kt feletti stratégiai rendeltetésűeket pedig a totális termonukleáris világháború során tömegesen alkalmazhatják a szembenálló fél és szövetségeseinek elsődlegesen pusztítandó, előre beprogramozott objektumaira.
A nyilvánosság előtt a második világháborúból és a hidegháborúból ismert megtorlás és megfélemlítés eszközeként, az atomtöltet általánosan elfogadott nevén az „atombomba” ismert. Az már kevésbé ismert, hogy az atomtöltetek miként működnek. Az egyfázisú atomtöltet, az általában ismert „atombomba” lényege a radioaktív elemek maghasadásán alapuló nagyteljesítményű energia felszabadítása. A kétfázisú atomtöltetben a könnyű atommagok egyesülésekor (fúziójakor) végbemenő atommag egyesülésen alapuló termonukleáris reakciót (fúziót) használják fel az energia felszabadítására. Ezeket fúziós bombának, vagy termonukleáris, vagy hidrogénbombának is szokás nevezni, mivel a reakció megindításához több millió oC hőmérséklet szükséges, amit a hasadóanyag töltetben végbemenő láncreakció szolgáltat. Méretei szinte korlátlanul növelhető, akár 1000 megatonnáig. Az atom- és hidrogénbomba rendkívül nagy romboló és terepszennyező hatást vált ki. Ezeken a területeken a nukleáris csapás következményeinek felszámolása sok időt és energiát vesz igénybe.
A városok, építmények és bizonyos infrastruktúrák rombolása és a haditechnika megsemmisítése nem lehet elsődleges célja a harcoló feleknek. Az élőerő pusztítása, a katonák harcképtelenné tétele viszont fontos cél a győzelem felé vezető úton. Ez ma már a tömegpusztító eszközök egyes formáinak az alkalmazásával megoldható. A közvélemény számára kevésbé ismert, hogy ma már léteznek olyan atomtöltetek, amelyek csak az élőerőt pusztítják, és lényegesen kisebb hatást gyakorolnak a harci technikára vagy az építményekre, infrastruktúrára. Ezek az ún. igen kis kilotonna hatóerejű atomrobbanófejek, melyeket a működésük, sugárzási teljesítményük és hatásmechanizmusuk alapján neutronfegyvereknek szokás nevezni.
A hasadási és az egyesülési (fúziós) folyamat arányának beállításával a robbanás energiájának 15-60%-a áthatoló neutronsugárzás formájában jelenik meg. Ezeknek a kis hatóerejű fegyvereknek a pusztító hatását zömében a neutronsugárzás adja.
Feltehetően erre utalt Vlagyimir Putyin orosz elnök augusztus végén tett nyilatkozatával is, mely szerint, „rendkívül kis teljesítményű robbanó nukleáris eszközöket fejlesztenek, és nyugati szakértői körökben vannak olyan elképzelések, hogy a megsemmisítés ilyen eszközeit be lehet vetni, és nincs ebben semmi szörnyűség”.6
Mi motiválja a nutronfegyverek alkalmazásának lehetőségét?
Ismert tény, hogy az atomrobbanáskor fény-és lágy röntgensugárzás keletkezik, melynek révén hatalmas hőenergia szabadul fel, amely felperzseli mindazt, ami a hatókörében van. A tűzgömb gyors kiterjedése az atmoszférikusnak milliárdszorosát is elérő nyomást gyakorol a környező levegőre, amely a levegőtömeget a hangsebességet meghaladó sebességgel mozgásba hozva, lökéshullámokat kelt. A tűzgömb kiterjedt tüzeket, az élőerőben első-, másod- és harmadfokú égést, átmeneti látásvesztést vagy megvakulást, a forró gázok és por belélegzése pedig súlyos tüdőproblémákat okoz. A lökéshullámok hatalmas károkat okoznak az élőerőben, építményekben, a haditechnikai berendezésekben és eszközökben. A nukleáris reakcióban keletkező neutron és gamma sugárzás az élőerőben sugárbetegséget és halált, az egyes anyagokban, az elektromos, elektronikai és elektro-optikai berendezésekben, különösen a félvezetőkben átmeneti (gamma sugárzás) vagy teljes (neutron sugárzás) károsodást okoz. Az atomrobbanáskor keletkező radioaktív termékek egy hosszantartó, és a meteorológiai körülmények által meghatározott, nagy területre kiterjedő szennyezést hoznak létre a terepen, a levegőben, a vizekben, az állat- és növénykultúrákban, a haditechnikai eszközökön és berendezéseken, amelyek az élőerő további egészségkárosodását okozzák.
Az ilyen nagy pusztítást végző fegyverek alkalmazásától való félelem felerősödött, de az atomfegyverrel rendelkező országok állami létének veszélyeztetése egy hagyományos pusztító eszközökkel vívott háborúban viszont, amikor a szembenálló fél nem rendelkezik hasonló fegyverekkel, feltételezi, sőt szükségessé teheti a túlerőben lévő ellenség atomfegyverrel történő megállítását.
Oroszország 2000. áprilisi doktrínája szerint: „Az Orosz Föderáció fenntartja a jogot, hogy nukleáris fegyvereket vessen be nukleáris és más tömegpusztító fegyverekkel ellene vagy szövetségesei ellen végrehajtott csapás esetén, valamint nagyléptékű, hagyományos fegyverekkel indított agresszió esetén olyan helyzetekben, amelyek az Orosz Föderáció nemzetbiztonsága szempontjából kritikusak.”7 Feltételezik tehát, hogy még a regionális konfliktusok is képesek kritikus helyzetet teremteni az orosz nemzetbiztonság számára, és ezzel felvetik a nukleáris fegyverek elsőként való bevetésének lehetőségét. Ezt feltehetően a NATO keleti terjeszkedése és az akkor már jószerivel előre prognosztizálható régiós stratégiai egyensúly megbomlása révén kialakulófélben lévő katona-politikai helyzet motiválhatta.
Az Orosz Föderáció 2010-ben megváltoztatott katonai doktrínája az atomfegyver alkalmazásának két változatát tartalmazza: Az egyik lehetséges eset az, ha Oroszország vagy szövetségesei ellen nukleáris vagy más tömegpusztító fegyverrel intéznek támadást. Az atomfegyver bevetésének másik lehetséges esete, amikor az Oroszország elleni hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadás „az államot létében fenyegeti”.8
Ez a megfogalmazás lényegesen precízebb, mint a 2000-es doktrína által használt „a nemzetbiztonság szempontjából kritikus helyzetekben” kitétel. A 2014 decemberében ismételten átírt katonai doktrína az alapvető védelmi jellegén nem változtatott, de az ukrajnai konfliktust és a NATO keleti bővítését a saját biztonságát fenyegető veszélyként határozza meg. Ezért Oroszország fenntartja magának a nukleáris fegyverek bevetésének a jogát egy ellene vagy szövetségesei ellen irányuló agresszió, vagy pedig magának az államnak a fennmaradását veszélyeztető fenyegetés esetére.
A 2020. június 2.-án nyilvánosságra hozott “Az Oroszországi Föderáció Nukleáris Elrettentési Politikájának Alapelvei” című atomstratégiájában atomfegyvereket az Oroszország ellen irányuló hagyományos támadás esetén is bevethetnek, amennyiben a támadást Oroszország létét fenyegetőnek értékelik. Putyin elnök szerint a hagyományos robbanószerekkel felszerelt precíziós fegyverekkel a kritikus infrastruktúrára mért csapást is ilyen fenyegetésként értékelnék, vagyis atomcsapással torolnának meg. (Valdai Club 2015-ös tanácskozása). Oroszország atomdoktrínája értelmében atomfegyvert vethet be: ha egy idegen hatalom atomcsapást mér rá; ha egy idegen hatalom csapást mér a kritikus kormányzati és katonai létesítmények, irányítóközpontok ellen, amellyel megzavarhatja az orosz ellencsapási képességeket; ha egy idegen hatalom ugyan hagyományos fegyverekkel, de Oroszország létét fenyegető agressziót indít.
Az új Alapelvekben a taktikai nukleáris fegyverek – vagyis a harctéren bevethető kisebb atomfegyverek – bevetésének céljaként a korábbiakkal szemben nem a harcok Oroszország számára “kedvező”, hanem csak “elfogadható” lezárását célozzák, ami azt jelzi Oroszország ellenfeleinek, hogy az atomfegyverekre elsősorban elrettentő eszközként, nem pedig a háborút Oroszország javára eldöntő fegyverként tekintenek.9
Az Oroszország elleni hagyományos fegyverekkel végrehajtott „az állam létét fenyegető támadás” lehetősége a jelen katonai helyzetben akkor állhatna be, amikor az Ukrajnát jelenleg támogató mintegy 40-50 ország mellett a NATO csapatok közvetlenül is beavatkoznának a fegyveres konfliktusba, ami az orosz hagyományos fegyverekkel harcoló haderő képességeit kimerítené vagy meghaladná. Ebben az esetben az „Oroszország nem győzhet” cáfolataként kénytelen lenne olyan atomfegyvert bevetni, amely a nemzetközi egyezményeket nem sértené. Erre alkalmas az igen kis hatóerővel rendelkező és alkalmazását egyetlen nemzetközi szerződés által nem tiltott neutronfegyver bevetése.
Mik is azok a nutronfegyverek?
A neutronfegyver 1978 tavasza óta került az érdeklődés középpontjába, amikor az Egyesült Államok bejelentette azok gyártási szándékát. Megalkotója Samuel Cohen (1921-2010) amerikai fizikus, akit a „neutronbomba atyjaként” ismernek. A neutronfegyver a két könnyű elem, a deutérium – trícium fúzióján alapul, amelyet plutónium 239-cel (vagy kisebb kritikus tömege miatt kaliforniummal) indítanak. A Pu-239 (plutónium 239) az atomreaktorokban az U238 hasadásakor spontán keletkezik. A plutónium 239 radioaktív izotóp (nehéz elem) kritikus tömegét – ami a tiszta plutónium-239-nél 5,6 kg – két gömbfélre osztják meg, amelyeket a hagyományos (nem nukleáris) robbanóanyag felrobbantása révén keletkező igen magas hő hatására létrejövő nagy nyomás préseli össze. A két Pu-239 félgömb összenyomásakor kritikus tömeg jön létre, és beindul a maghasadás, a láncreakció. A neutrontöltet tehát egy hagyományos robbanótöltet felrobbantásával kezdődik, ami a Pu-239 radioaktív hasadó anyag maghasadását, láncreakcióját beindítja. Az ennek eredményeképpen létrejövő néhány százmillió fokos hőmérséklet a deutérium–trícium (D+T könnyű elemek) egyesülését (fúzióját) eredményezi.
A fúzió során létrejövő energiának akár 80 százalékát a gyors neutronáramlás energiája adja, és csak 20 százalékát teszi ki a fénysugárzás (fényimpulzus), a lökéshullám, az elektromágneses impulzus. Bár az utóbbi hatása így sem elhanyagolható.
A hőenergia a Plutónium 239 hasadásakor az összes hőenergia 33%-át, míg a D+T fúziója során az 50%-át adja. Hasadáskor mintegy 1,40×1023 számú, míg a fúziónál tízszer több, mintegy 1,42×1024 neutron szabadul fel. Vagyis az 1 kt-ás hatóerejű neutronbomba sugárhatása ugyan akkora, mint egy 10 kt-ás hasadó bomba robbantásakor. Egy minimum 300 méter magasságon robbantott neutronbomba esetén a hőhatás és a légnyomás (lökéshullám) hatása az igen erős neutronsugárzás által keltett veszélyekhez képest elenyésző!
A nehéz elemek hasadása, vagy a könnyűelemek egyesítése lehetővé teszi az energia visszanyerését. A könnyű elemek fúziója során tízszer több neutron keletkezik, mint a nehéz elemek hasadásakor. A kis hatóerejű, fúzión alapuló neutron töltetek a maghasadáson alapuló hagyományos atombombánál kisebb pusztító energiát képviselnek. A minőségét tekintve nukleáris folyamaton alapuló atomfegyverek, vagyis fokozott sugárzású fegyver. Angol nevén Enhanced Radiation Weapons (ERW).
A neutronfegyver létrehozásához elvileg igen sok könnyű elem felhasználható. A legalkalmasabb a D+D (deutérium + deutérium) és a D+T (deutérium+ Trícium) elegy, mivel ellenőrzött fúzióval nyerhetünk energiát. A neutronbomba nagyon nagy mennyiségű tríciumot igényel a második, vagyis a termonukleáris szakaszhoz, a deutériummal való fúziójához. A becslések szerint ehhez 10-30 gramm trícium szükséges, a hagyományos termonukleáris bombák vagy a fokozott (felturbózott) hasadóbombák átlagos 3-4 grammjával szemben. Az 1 kt névleges energia D+T fúzióval történő neutrontöltet előállításához 4,8 gramm deutérium és 7,2 gramm Trícium szükséges. Deutérium, közismert nevén a „nehéz víz” bőségesen van a tengerekben, de a hidrogén radioaktív izotópját, a tríciumot a lítium neutron besugárzásával, mesterségesen kell előállítani. A lítium azonban ritka fém, és készletei hamar kimerülhetnek, bár az óceánokban is jelen van. Ezért a D+D reakción alapuló neutronfegyver létrehozása lehet a meghatározó, ha csak a tenger nem pótolja a hiányzó lítium készleteket. A trícium, felezési ideje 12,32 év. Ez lehetetlenné teszi e fegyverek hosszú távú, 5-6 évnél tovább tartó tárolását.
A neutronfegyverek hatóerejük szerint lehetnek kilotonnás nagyságrendűek (1,3-19 kt), tíztonnás (0,5-18,8 x 10 t), és tonnás nagyságrendű (0,2-2 t). Célba juttató eszközei lehetnek a tűzérségi tűzeszközök lövedékei, a különböző típusú és rendeltetésű rakéták, valamint a repülőgépek.
A neutronfegyverek hatása
A neutronbomba olyan kis és nagyon kis kilotonna hatóerejű atomtöltetek, amelyek igen alacsony mechanikai pusztítás mellett a lehető legnagyobb neutronsugárzást hoznak létre, ami elsősorban az élő szervezetekre jelentenek halálos veszedelmet. Az ilyen nukleáris fegyverek esetében a robbanási energia megnövelt arányban neutronsugárzás formájában szabadul fel, amikor a fénysugárzás és a lökéshullám, valamint a haditechnikai eszközök és a terep radioaktív szennyezése alacsony mértékű. Mivel a neutronok gyorsan eltűnnek a környezetből, a nagyobb mechanikai károk és radioaktív szennyezettség nélküli területen a harctevékenységek tovább folytatódhatnak az élőerőben meggyengült ellenséggel szemben.
Példaképpen az 1 kt hatóerejű neutronbomba hatásait vizsgáljuk.
A robbanás epicentrumában 0,36 kp/cm2 nyomás jön létre, ami az emberre nem veszélyes, kórházi kezelés vagy 7-15 napos megfigyelés szükséges. Könnyű sérülés 0,2÷0,4 kp/cm2, közepes sérülés (harcképtelenség) 0,5 kp/cm2 nyomásnál következik be. 1500 m távolságra ez az érték csupán 0,033 kp/cm2. Így a föld felett 100 méteres magasságban felrobbantott neutronbomba csak 200-300 méteres körzetben okoz pusztítást. A könnyű páncélozott járművek is csak jelentéktelen károsodást szenvedhetnek.
Az epicentrumban és attól 360 m sugarú körzeten belül 15÷10 cal/cm2 hőhatás jön létre, ami a fedetlen testen harmadfokú égési sérüléseket eredményez. Az epicentrumtól 500-1500 m körzeten belül ez az érték 4÷0,5 cal/cm2, ami 500 m távolságig elsőfokú, 730 m távolságig pedig másodfokú égési sérüléseket okozhat.
A neutronbomba legpusztítóbb hatása a lényegét jelentő neutronsugárzás, amely a levegőben és különböző anyagokban való elnyelődése során gammasugárzással is kiegészül. A gyors neutronok sugárzása, amelyek fluxussűrűsége a neutronbomba robbanásakor 14-szer nagyobb, mint a „klasszikus” hasadó atombombák robbanásakor, pusztító hatást gyakorol valamennyi élőlényre. Az egyes források szerint az 1 kt hatóerejű neutrontöltet detonációja kb. 1,5 km sugarú körben neutronsugárzás okozta károsodási zónát hoz létre. Ezeken a távolságokon belül a nyíltan elhelyezkedő élőlények halálos mennyiségű besugárzást kapnak.
A páncélzat által nyújtott védelem hatékonysága valamennyivel kisebb az egyesülési (Deutérium-Trícium) neutronokkal szemben, mint a hagyományos hasadó (láncreakción alapuló plutónium egyesülésekor keletkező) neutronokkal szemben. A gyors neutronok erőteljes áramlását a hagyományos fémpáncélzat gyengébben képes lefékezni, így sokkal gyorsabban hatol át az akadályokon, mint a röntgen- vagy gamma sugárzás, vagy az alfa- és bétasugárzás. Míg a 150 mm homogén acélpáncélzat a gamma-sugárzásnak akár 90%-át is elnyeli, addig a gyors neutronoknak csak 20%-át. Ennek köszönhetően a neutronfegyverek a robbanás epicentrumától olyan távolságban is képesek az harckocsikban lévő élőerő pusztítására, mely távolságokon a hagyományos atomfegyver ellen a páncélzat megbízható védelmet biztosít.
A korszerű védelemmel ellátott harckocsik a neutronsugárzást harmad-, a gammasugárzást ötödére csökkenthetik le. A ma ismert korszerű védelemmel ellátott harckocsik és páncélozott harcjárművek a neutronsugárzást 1,5÷2,5-szeresére, a gammasugárzást 2,5÷3-szorosára képesek csökkenteni. A jövőben gyártásra kerülő, feltételezhetően még korszerűbb védelemmel ellátott harckocsik a neutronsugárzást a 6-szorosára, a gammasugárzást a tizedére csökkenthetik. Általánosan elmondható, hogy a páncélozott harcjárművek kezelő személyzete a robbanási epicentrumtól mért 1350 méteren belül, a 40-50 tonnás harckocsik kezelői 1250 méteren belüli távolságokon olyan mértékű sugáradagot szenvedhetnek el, melynek hatása (sugárbetegség) az azonnali harcképesség elvesztése és gyors halál bekövetkeztétől a néhány órán belüli harcképesség elvesztése és néhány napban kifejezhető halálozásig terjed. A korszerűbb védelemmel ellátott harckocsik esetében ez a távolság mintegy 1000-1050 méterre csökkenthető.
A neutronsugárzás nem csak az élőerőt pusztítja el a szövetek ionizációja révén bekövetkező sugárbetegség miatt. A berendezésekben és tárgyakban a neutronáram erős és hosszú ideig, néhány órától néhány napig tartó másodlagos radioaktivitás-forrásokat hozhat létre, ami veszélyes az ember egészségére és még sokáig emberek halálát okozhatja. A neutronoknak a különböző szerkezeti anyagokkal, különösen az elektronikai, elektro-optikai berendezésekkel való kölcsönhatása révén jelentkező indukált radioaktivitás üzemzavarhoz vezet, vagy működésképtelenné teszi azokat. A biológiai objektumokra mind maga a neutronsugárzás, mind az indukált sugárzás kedvezőtlen hatást gyakorol.
Ez a hagyományos nukleáris eszközök pusztító hatásaihoz képest sajátos hatásmechanizmus az, amely a neutronbomba harci alkalmazásának „népszerűségét”, különösen napjainkban, megalapozza.
Az 1960-as és 1970-es években a neutrontöltetű nukleáris robbanófejjel ellátott rakétaelhárító rendszer rakétáit alkalmazták az interkontinentális ballisztikus rakéták robbanófejének megsemmisítésére. A nagy magasságokon repülő rakéták röppályája a vákuumhoz közeli nyomásviszonyok közötti térben van, ahol a hagyományos atomfejjel felszerelt ellenrakéta lökéshulláma és a robbanás plazmafelhője csak az epicentrumtól számított viszonylag kis sugarú körben tudta kifejteni pusztító hatását. A légkör nélküli űrben, ahol semmi sem akadályozza meg, hogy a neutronáram olyan messzire terjedjen, amennyire ez fizikailag lehetséges, a nagy teljesítményű neutronbombák és neutronágyúk harci alkalmazása jóval hatékonyabb. A neutronsugárzás nem nyelődik el, sőt kiegészül a robbanáskor keletkező gamma- és béta sugárzással. A neutron töltetű robbanófejjel ellátott elfogórakéta robbanásakor keletkező neutronok árama az igen kis atmoszférikus nyomású térben nagy távolságokra eljutva, az ellenség atomtöltetű fejjel ellátott rakétáinak hasadóanyagába való bejutásával a kritikus tömeg elérése nélkül láncreakciót hoz létre, és a rakéta megsemmisül.
Ilyen légköri viszonyok mellett viszont a lágy röntgensugarak sokkal hatékonyabb pusztítást képesek végezni. Az ellenséges rakéta robbanófejének burkolatát ugyanis az erős röntgensugárzás a párolgásig felhevíti, majd a párolgó anyag robbanásszerű tágulása a robbanófej teljes megsemmisülését eredményezi.
Védelem a neutronfegyverek hatásai ellen
A neutronfegyverek elleni védelem lehetőségeinek és módszereinek taglalása az írás kereteit meghaladná. Megértése komoly atomfizikai ismereteket követel. Ezért annak csak néhány aspektusát elevenítem föl.
Az 1960-as évek páncélozott járműveit a hagyományos nukleáris fegyverek harctéri alkalmazásának lehetőségét szem előtt tartva terveztek, rendkívül ellenállóak annak minden hatásával szemben. A neutronlövedékeket az 1960-as és 1970-es években fejlesztették ki, főként a páncélozott célpontok és a páncélzattal és egyszerű óvóhelyekkel védett élőerővel szemben. A kifejlesztésükkel párhuzamosan kezdték kidolgozni az ellenük való védekezés módszereit is. A neutronfegyverek elleni védelem bonyolultsága abból adódik, hogy a gyors neutronokat előbb alacsonyabb energiaszintre kell lassítani annak érdekében, hogy a védelemre alkalmazott réteg képes legyen azokat elnyelni, amit az alacsony sűrűségű könnyű anyagokkal (pl. hidrogén) lehet elérni. Ugyanakkor az epicentrumtól távolabb, a neutronok levegőben történő elnyelődése során nagyon széles energiaspektrumban keletkező gamma sugárzás viszont nehéz elemekkel állítható meg.
A kifejlesztett új típusú páncélzatok már hatékonyabban képesek megvédeni a páncélozott harcjárművek személyzetét a neutronáramlástól. E célból a páncélzathoz magas bórtartalmú lapokat használnak, amely jó neutronelnyelő (ugyanezen okból a bór a reaktorrudak egyik fő szerkezeti anyaga – neutronelnyelő), és több rétegű könnyű és nehéz elemeket tartalmazó páncélzatot alkalmaznak, beleértve a szegényített uránt is. Ezenkívül a páncél összetételét úgy választják meg, hogy ne tartalmazzon olyan kémiai elemeket, amelyek neutronsugárzás esetén erős indukált radioaktivitást hoznak létre.
A hidrogéntartalmú anyagok (pl. víz, paraffin, polietilén, polipropilén stb) rendelkeznek a legerősebb védőhatással. Szerkezeti és gazdasági okokból a védelmet gyakran betonból, nedves talajból készítik. 250-350 mm vastagságban ezek az anyagok 10-szer, 500 mm vastagságban pedig akár 100-szorosan is csillapítják a gyors neutronáramot, így azok megbízható védelmet nyújtanak mind a hagyományos, mind pedig a neutrontöltetű nukleáris robbanófejek ellen. A tengeralattjárók fölött elhelyezkedő néhány méter vastag vízréteg teljes védelmet nyújt.
A neutronfegyverek alkalmazása esetén elmosódik a határvonal a nukleáris és a hagyományos hadviselés között. Ezért az ENSZ Közgyűlésének számos határozata megállapította, hogy a tömegpusztító fegyverek új fajtájának – a neutronos robbanószerkezeteknek – a megjelenése veszélyes következményekkel jár, ami miatt betiltásukra szólított fel. A sugárfegyverek egy másik alfaja a neutronágyú, amely a reaktor vagy a gyorsító elve szerint működő nagy teljesítményű neutrongenerátor, és amely a neutronfegyverek pusztító hatását és szelektivitását egyesíti magában, nem lesznek besorolva a tömegpusztító fegyverek közé. Félő, hogy ezek a nukleáris eszközök bevetésre kerülnek az ukrán konfliktusban és a katonák tömeges halálát fogják okozni.
Ezért a háború azonnali befejezése, a további eszkaláció megakadályozása, a józanul és felelősségteljesen gondolkodó ember és a világ közös érdeke!
1 – Forrás: https://hu.euronews.com/2024/05/06/amerikai-hadsereg-ukrajnaban-orosz-ukran-haboru
2 – Forrás: https://888.hu/amerika-london-parizs/az-usa-egyik-volt-szenatora-az-atomhaboru-miatt-aggodik-4383905/
3 – 4 – Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=AZIDLlqh-Oc
https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgzQVxHlvbWCtbhChpnClJqfNSVbZ
5 – Forrás: https://index.hu/kulfold/2024/09/12/ukrajna-oroszorszag-haboru-konfliktus-vlagyimir-putyin-atomfegyver-szergej-karaganov/
7 – Forrás: A stratégia a modern korban. Zrínyi Kiadó 2005, 344. o.
8 – Forrás: Rácz András: Az Orosz Föderáció új katonai doktrínája https://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/racz_andras-az_orosz_foderacio_uj_katonai_doktrinaja.pdf
9 – Forrás: https://444.hu/2020/06/23/oroszorszag-nyilvanossagra-hozta-atomstrategiaja-alapelveit
2024. szeptember 19
A szerző: ny. ezredes, egyetemi docens