Dr. Mészáros Gyula: Atomzsarolás, mint a fenyegetés és a megfélemlítés eszköze

A zsarolás nem ismeretlen a társadalmi életben, a politikai, diplomáciai kapcsolatokban és a gazdasági életben sem. A zsarolás a nyomásgyakorlás eszköze, tárgya pedig olyan dolog vagy lehetőség, amivel a másik fél nem, vagy csak korlátozottan rendelkezik. A zsarolás lehet békésebb, mint pl. az EU jogállamiságra való hivatkozásán alapuló pénzmegvonás Magyarországtól, de erőszakosabb formát is ölthet. Az erőszakos formái között az egész emberiséget fenyegető tömegpusztító fegyverek, így az atomfegyverek bevetésének lehetőségével való zsarolás, vagyis a kiszámíthatatlan kockázattal járó elrettentés tekinthető a legveszélyesebbnek.

Böröndi Gábor altábornagy, a honvédség újonnan kinevezett vezérkari főnöke úgy nyilatkozott, hogy „Vissza akarom hozni a magyar katonai gondolkodásba a nukleáris elrettentés fogalmát. Ezzel a katonai oktatáson hangsúlyosan kell foglalkozni.”

Sajnos, a nagy világbéke időszakában az atom-, vegyi-, biológiai (ABV) fegyverek elleni védelem és következményei felszámolásának elméleti ismereteit és a gyakorlati képességeket a sutba dobtuk. Ezek a fegyverek nem a kommandóharc, hanem a klasszikus hadműveleti és hadászati műveletek eszközei. Az ukrajnai háború kapcsán és az állandó atomzsarolás árnyékában az aktualitása ismét napirendre került. A harcászati atomfegyverek (1-170 kt) alkalmazását illetően nincs nemzetközi megegyezés! A neutron fegyverekről nem is szólva, amely szinte be sem került a köztudatba!

A nagy atomkatasztrófa valószínűsége elvben csekély. Bizonyos mértékig csökkent az olyan totális atomháború veszélye, amelyet előre megfontolt szándékkal robbantanának ki „preventíve” (megelőző) vagy pre-emptíve (elébe vágó) csapással kezdeményezve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárhatnánk az atomháború kitörésének veszélyét. Nincs ma sem garancia arra, hogy egy helyi (regionális) fegyveres konfliktus nem eszkalálódik atomháborúvá. A világbékét elsősorban az Egyesült Államok és szövetségesei által kezdeményezett olyan helyi háborúk veszélyeztetik, mint amilyen napjainkban az USA proxy háborúja Oroszország ellen Ukrajnában. Az az elképzelés, hogy „Oroszország nem győzhet, Ukrajna nem veszíthet” magában hordozza az atomkatasztrófa veszélyét. Egy atomhatalom, mint amilyen Oroszország, amennyiben a hagyományos fegyverekkel vívott küzdelemben a hadszíntéren „sarokba szorítanának” és vesztésre állna, nem maradna más eszköze, mint kezdetben a hadszintéri harcászati atomfegyvereinek az alkalmazása, majd az ellenfél és szövetségeseinek válaszreakciójának függvényében akár a stratégiai rendeltetésű nukleáris fegyvereit, az atomtriádát is nagy valószínűséggel bevethetné az ellenség totális megsemmisítése érdekében. Putyin elnök nem egyszer nyilatkozta, hogy amennyiben hitelesen meggyőződnek arról, hogy valamelyik atomhatalom Oroszország felé elindította az atomrakétáit és hitelt érdemlően megállapítható, hogy azok elhagyták silóikat és levegőbe emelkedtek, az orosz „találkozó-válasz” atomcsapás kiváltásra kerülne. Putyin nem egyszer megerősítette azt is, hogy Oroszország elsőként sohasem fog atomrakétákat indítani! Ezzel szemben McNamara akkori hadügyminiszter 1965-ben kijelentette, hogy az Egyesült államok az atomfegyvert alkalmazni fogja minden olyan helyzetben, amikor azt kívánatosnak tartja. Ez az elv ma sem változott. Biden elnök az amerikai érdekek megvédése érdekében az atomfegyverek elsőként való alkalmazását is elfogadhatónak tartja az USA részéről.

Az 1992-ben hivatalos amerikai politikává vált új stratégiát a Bush által 2002 szeptember 21.-én kiadott 33 oldalas Nemzetbiztonsági Stratégia részévé tették. Amerika ellenségeivel való szembenállással kapcsolatban leszögezik: „Nem fogunk habozni, hogy egyedül cselekedjünk, és önvédelemhez való jogunkat megelőző csapás formájában is gyakorolni fogjuk, ha szükséges”.

Ez a forgatókönyv nem csak a vietnámi háború és a kubai válság idején vetődött fel, de ennek veszélye mindkét fél részéről napjainkban is fennáll. Legyen az „megelőző csapás”, vagy „találkozó-válaszcsapás”, az az emberiség pusztulását eredményezné.

Európa térségében, ahol Oroszország, az Egyesült Királyság és Franciaország atomfegyverrel rendelkezik, ahol az USA-nak érdekei vannak, a harcászati atomfegyver bevetése is totális nukleáris világháborúhoz vezetne.

Az emberiség rájött arra, hogy szemben a Clausewitzi háború-elmélettel, az atomfegyver ma már nem szolgálja a politika folytatásának az eszközét. Évtizedek óta halljuk, hogy az atomháborúnak nincs győztese és vesztese sem. Akkor mire való az atomarzenál ilyen magas szinten tartása és folyamatos fejlesztése?

Az atomfegyver napjainkban is a zsarolás, a fenyegetés és a megfélemlítés eszköze.

Az atomfegyvert az „elrettentés egyensúlyának” biztosítékaként, vagy a felek közötti „kölcsönös fenyegetettség” eszközének is nevezik. Alapja az emberiség félelme a vissza nem fordítható világégés bekövetkeztétől. Az „elrettentés egyensúlya” a haditechnika mennyiségi és minőségi változásával gyakran megbomlik. Az előnyben lévő fél részéről az elrettentésének hatékonysága kedvezőbb, a mennyiségi és minőségi hátrányban lévő fél számára pedig nagyobb fenyegetettséget jelent. Az „elrettentés egyensúlyának” a fenntartása ezért egy állandó fegyverkezési hajszát generál, amely adott esetben az egyik fél gazdasági helyzetének fokozatos romlásához vezet. A zsarolást. azonban komolyan kell venni!

Az atomfegyver a „zsarolás eszköze” – mondják a politikusok és a stratégák. Az atommal való zsarolás nem újdonság! Akkor kezdődött, amikor a hidegháború idején a szembenálló felek a harctéri alkalmazáshoz szükséges mennyiségű atomfegyver birtokába jutottak. Ezt fémjelezte amerikai részről a „tömeges megtorlás” doktrínája, mely szerint az amerikai haderőnek képesnek kell lennie az ellenség „elrettentésére”. A Szovjetunió nukleáris csapásmérő képességének növekedésével az USA részéről előtérbe került egy óvatosabb elv, mely szerint az atomfegyvereket csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha olyan nagy konfliktus tör ki, amely az Egyesült Államok létérdekeit veszélyezteti, és megéri a totális háború folytatása. A szovjet rakétatechnika terén elért sikerek 1957-ben még csak veszélyként jelentkeztek az USA számára. Az első szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta kilövése, valamint az első Szputnyik fellövése kapcsán a további években az USA fokozatosan elvesztette stratégiai ütőerőinek sebezhetetlenségét. Az USA számára a haderőinek a sebezhetetlenségét a hagyományos és nukleáris csapásmérő erőinek számbeli fölénye biztosította. Az 1960-as évektől kezdődően a szovjetek az interkontinentális és közepes hatótávolságú rakéták, valamint a harcászati nukleáris pusztító eszközöket alkalmazó légierő vonatkozásában fölénybe kerültek az USA-val szemben, ami a nukleáris fegyverkezést felgyorsította. Az újabb hidegháborús korszakban, amelyben napjainkban élünk, az atomzsarolás hatékonyságának érdekében a nukleáris fegyverek mennyiségi növelésére és minőségi korszerűsítésére irányuló fegyverkezési hajsza tovább erősödött. Ezzel együtt a doktrína a „korlátozott elrettentés” stratégiáját hirdette meg, mely szerint a totális háború a szembenálló felek kölcsönös öngyilkosságát jelentené, és senki nem nyerhetné meg! Mind emellett a stratégiai gondolkodásban meghonosodott a „megelőző háborúhoz” hasonló első csapás egyik módozata, az „elébe vágó csapás”. Lényege: az ellenség támadásától való félelem, s ezt megakadályozandó, elsőként kell csapást mérni a csapásmérő erőinek a csökkentése érdekében. (Lásd Izrael megelőző támadását Libanon ellen). Zelenszkij ukrán elnök a kurszki betörést a várható „orosz támadást” kivédeni célzó „megelőző csapásként” nevezte meg. Mint nyilatkozta: „a kurszki betörés lényegében megelőző csapás volt, amelynek célja az volt, hogy megakadályozza az oroszokat abban, hogy pufferzónát hozzanak létre az ukrán határ mentén” (https://www.korkep.sk/cikkek/kulugyek/2024/09/04/eloszor-ult-kamerak-ele-zelenszkij-a-kurszki-betores-ota-elmondasa-szerint-maradnanak-meg-egy-darabig-oroszorszagban)

Ez egy amerikai katonai terminológia, amelyet a szovjet hadművészet nem ismert. Ezért egyértelmű, hogy a kurszki betörést az ukránok az Egyesült Államok katonai vezetésének javaslata alapján és tudtával hajtották végre, bármennyire is tagadják azt amerikai körökben.

A „megelőző csapás” vagy az „elébe vágó csapás” az atomfegyverek alkalmazását illetően napjainkban, amikor Oroszország az USA-val szemben némi fölénnyel is rendelkezik, nem alkalmazható! Ez egyenlő lenne a nukleáris agresszióval, a kölcsönösen biztosított megsemmisüléssel. Bár az Egyesült Államok katonai stratégiájában fellelhető volt a „második csapás” elve, mely szerint amennyiben a nukleáris fegyverek mennyiségi fölénye lehetővé teszi az ellenség atomarzenáljának első „elébe vágó csapással” történő megsemmisítését, akkor az első csapás kiváltása után rendelkezésre álló atomeszköz elegendő lesz az ellenség totális pusztításához. Ma azonban Oroszország némi fölénnyel rendelkezik a nukleáris pusztító eszközök mennyisége terén. Nincs kétségem afelől, hogy ez az elv az atomeszközök mennyiségi versenyének ma is az egyik mozgatórugója. Ez a verseny azonban a kis teljesítményű atomfegyverek mennyiségi és minőségi fejlesztések területére tolódott át.

Kimondható, hogy az atomháború, amelyben végzetes nagyságú a pusztítás foka, kizárja önmagát. A nukleáris fejjel ellátott rakéták, amelyek egy téves riasztás miatti indításuk után nem fordíthatók vissza, mint pl. a stratégia bombázók, nagy felelősséget támaszt az alkalmazóival szemben, mivel az atomtámadás (véletlen indítás) rizikója is fennáll.

Az atomháború bekövetkeztének rizikója és az attól való félelem az, amely a zsarolást működőképessé teszi. De vajon meddig lehet farkast kiáltani, ha a józan ész azt diktálja, hogy az atomfegyver bevetése sohasem következhetne be? Lehet-e visszatartó ereje, ha folyton ismételgetjük, és csupán „blöffnek” tartjuk az atommal való fenyegetést? A „Piroska és a Farkas” játszmája nem folytatható a végtelenségig, mert a zsarolás egy ponton olyan szintet léphet át, amelynek végkifejlete a szörnyű valóság lesz. Ez a lehetőség ad hitelt a zsarolásnak, mert ha létezik a Farkas, akkor az egyszer meg is fog jelenni! Ha megjelenik, nincs többé visszaút, nincs és nem kell már segítség, mert aki segítene, azt is felfalja a Farkas. Egy atomháborúnak sem nyertese, sem vesztese nem lesz. Az emberiség léte forog kockán. Az atomfegyver a kölcsönösen garantált biztos megsemmisítés eszköze: rombolás, pusztulás és halál!

Alkalmazható-e az atom (és más tömegpusztító eszközök) annak tudatában, hogy egy nukleáris háborúban sem győztes, sem pedig vesztes nem lenne? Lehet-e célja egy háborúnak, hogy önmagamat is elpusztítsam? A válasz egyértelműen: NEM! Egy ilyen forgatókönyv természetesen senkinek sem jó. Ennek ellenére az atomfenyegetettséggel számolnunk kell, az atomzsarolást a helyén kell kezelni. A folytonos nukleáris zsarolást a közvélekedés hajlamos blöffnek tekinteni. Az állami vezetők, biztonságpolitikai szakértők és a katonai vezetők nem mehetnek el mellette közömbösen. Az amerikai elnök, Truman is élt a zsarolás eszközével, amelyet a szörnyű valóság követett Japánban.

Az atomzsarolás a nukleáris katasztrófa beteljesülésének lehetséges kezdete! A helyzet eszkalálódása a fegyveres konfliktusokban vagy regionális háborúkban a felek részére olyan kényszerhelyzetet teremthet, amely nagy valószínűséggel az atomfegyver „kényszerű” bevetéséhez vezethet. Ilyen lehet pl. az, ha Oroszország állami létét veszély fenyegeti. Az Egyesült államok külpolitikai és katonai doktrínája viszont az önvédelemhez való jogukat „megelőző csapás” formájában is szükségesnek tartják. Az ellenségeivel való szembenállással kapcsolatban leszögezik:

„Nem fogunk habozni, hogy egyedül cselekedjünk, és önvédelemhez való jogunkat megelőző csapás formájában is gyakorolni fogjuk, ha szükséges”. A megelőző csapást illetően pedig az USA nem különbözteti meg a csapásmérés eszközeit. Vagyis, akkor vethetik be akár megelőző csapás formájában is az atomfegyvert, amikor azt „kívánatosnak tartják”.

Az önvédelemhez való „joguk” pedig kiterjed az érdekeik védelmére, olyanokra, mint a monopoláris világrend megőrzése, és benne az USA vezető szerepének, világuralmának megvédése, a riválisok megerősödésének és az Egyesült Államokéhoz mérhető katonai erő kiépítésének megakadályozása, Oroszország és Európa gyengítése, egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttének a megakadályozása, végső soron pedig az Új Világrend megvalósítása! Mint ahogyan azt Kira Rudik ukrán parlamenti képviselő kalasnyikovot tartva a kezében a Fox Newsnak mondta: „Tudjuk, hogy nem csak Ukrajnáért harcolunk, hanem az Új Világrendért is.”

Az atomzsaroláshoz hasonló ijesztgetések analógiája a hagyományos fegyverekkel vívott háborúkban is fellelhető. A légvédelem „altatására” már régen alkalmazott fogás, hogy az ellenség repülőgépei naponta többször is a másik fél államhatárára vagy harcérintkezés vonalára napjában többször is merőlegesen rárepülnek, majd annak közelébe érve visszafordulnak. Ha ezt sokszor megismétlik, akkor a légvédelmi vezetés már csak legyint rá, ébersége lankad, és éppen akkor nem hozza meg a szükséges ellenintézkedéseket, amikor az ellenséges repülőkötelékek nem fordulnak vissza, hanem ténylegesen be is repülnek a célterületeik fölé. Hasonló „altató” tevékenységek a haderőnemi csapatok megtévesztő módszerei között is megtalálhatók. Ez az „altatás” is egy „zsarolás”, a szembenálló fél tűrőképességének és éberségének próbája.

Nem csak az atomfegyverrel lehet zsarolni. Minden olyan nem katonai és katonai eszköz alkalmas erre, amellyel a másik fél nem rendelkezik. Ilyen lehet egy olyan korszerű fegyver rendszerbe állítása, amellyel a szembenálló fél még nem rendelkezik. Az Orosz Föderáció elnöke, Vlagyimir Putyin orosz elnök, a Szövetségi Gyűlés küldöttjei előtt 2018 március 1.-én Szentpéterváron elmondott beszédében ismertette a kialakult helyzetet és bemutatóval egybekötve szólt a legújabb haditechnikai eszközök kifejlesztéséről. Majd tárgyalásra szólította fel a Nyugatot. Mint mondta: „2004 óta nem állnak szóba velünk. Itt az idő, hogy szóba álljanak velünk.”. Majd később úgy nyilatkozott, hogy „Oroszország, ha veszély fenyegeti, olyan válaszlépéseket alkalmaz, amelyekkel ellenfelei még nem rendelkeznek”. Úgy tűnik, hogy a korszerű fegyverekkel való zsarolás az amerikaiak ingerküszöbét nem lépték át, és nem ültek tárgyalóasztalhoz.

Az oroszok által „vörös vonalként” tartott fenyegetettség sorozata elérték Oroszország tűrőképességének a határát, ami a különleges hadművelet megindításához vezetett. 2022.04.27.-ei törvényhozói tanácskozáson, Szentpéterváron Vlagyimir Putyin orosz elnök figyelmeztetett. Úgy fogalmazott, hogy ha valaki kívülről be akar avatkozni az ukrajnai háborúba, és stratégiai fenyegetést jelent Oroszország számára, „villámgyors csapásra” számíthat – Hozzátette: „az Oroszország stratégiai biztonságát veszélyeztető fenyegetés esetén végrehajtandó villámgyors csapásokról szóló összes döntést meghoztuk”. „Oroszország, ha veszély fenyegeti, olyan válaszlépéseket alkalmaz, amelyekkel ellenfelei még nem rendelkeznek.” Kiemelte, hogy „Ukrajnát kívülről taszították közvetlen konfrontációba Oroszországgal”. Ezt amerikai szakértők is megerősítették.

Jeffrey D. Sachs, a neves Columbia Egyetem professzora szerint „elsősorban Amerika a hibás azért, hogy a helyzet idáig eszkalálódott. A nyugati hatalmak hazudtak először a szovjeteknek, majd az oroszoknak is, miközben a folyamatos NATO-bővítéssel, a közel-keleti hadjáratokkal és a fekete-tengeri terjeszkedéssel provokálták az oroszokat. […] Az orosz elnök ráadásul felajánlotta, hogy tárgyalna, Joe Biden viszont azt mondta, hogy erről szó sem lehet.”

Kissinger volt amerikai külügyminiszter szerint „A háború szélén állunk Oroszországgal és Kínával olyan ügyekben, amelyeket részben mi hoztunk létre, anélkül, hogy fogalmunk lenne arról, hogyan fog végződni, vagy hová vezetne.” Kissinger szerint az Egyesült Államoknak fel kell hagynia a helyzet eszkalálásával, és ki kell dolgoznia a konfliktus megoldásának lehetőségeit. Hozzátette azt is, hogy a különleges művelet megkezdése után Ukrajna gyakorlatilag a NATO-tag szerepét tölti be.

Ebben a katonai összeütközésből mindkét fél győztesként kíván kilépni, ami lehetetlen. Az a fél, amely nyilvánvaló vesztésre áll, és nem rendelkezik olyan pusztító eszközökkel, mint a másik, kénytelen feladni a győzelembe vetett hitét. Ukrajna esetében ez azért veszélyes, mert mintegy 40-45 állam pénzzel és fegyverekkel támogatja az oroszok elleni katonai konfliktusában. Amennyiben Oroszország alulmaradna a túlerővel szemben, alig vonható kétségbe, hogy kezdetben a hadszintéri harcászati atomfegyvereinek alkalmazásához nyúlna, melynek kimenetele és a nukleáris katasztrófa bekövetkezése a másik (támogató) felek tűrőképességétől függ. Az az elv tehát, hogy „Ukrajna nem veszíthet, Oroszország nem győzhet” magában hordozza az atomfegyverekkel való zsarolás erősödését és alkalmazásának kockázatát!

Meddig lehet elmenni a zsarolással, a fenyegetéssel? Példaként álljon itt a Donbasz és Luganszk felszabadítására indított „speciális katonai műveletbe” belekényszerített Oroszország esete. Az USA és a NATO két évtizede feszegeti Oroszország türelmének és tűrőképességének a határait, (NATO keleti irányú terjeszkedése, Ukrajna felfegyverzése és a NATO-ba való lehetséges felvétele, a Minszki megállapodások helyett az elszakadt ukrán területek nyolc éven át történő katonai megtorlása, katonai bázisok létrehozása a posztszovjet országokban, stb), amely a régió biztonsági egyensúlyának, az „elrettentés egyensúlyának” megbomlásához vezetett a felek közötti „kölcsönös fenyegetettség” szempontjából kényes időszakban. Putyin eltűrte a balti országok és a volt szocialista országok NATO-hoz való csatlakozását, de Ukrajna NATO-hoz való csatlakozása fenyegetettséget jelentett volna Oroszország számára és megfosztotta volna a Fekete-tengeri haditengerészeti bázisától és a térségben való tengeri hatalmától.

A helyzet további éleződését jelentette Andrij Melnyk, Ukrajna berlini nagykövetének 2021-ben a Deutschlandfunk rádióban tett nyilatkozata, hogy Ukrajnának vissza kell szereznie nukleáris státuszát, ha az ország nem csatlakozik a NATO-hoz. Zelenszkij ukrán elnök 2022. február 19-én a müncheni konferencián hivatalosan is bejelentette, hogy felmondja az 1994-ben elfogadott Budapesti Memorandumot, amely atomfegyverek kifejlesztését és alkalmazását megtiltja Ukrajnának. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2023. 03.30.-án a honlapján közzétett petíciójában az amerikai rakéták Ukrajna területén való elhelyezéséről és atomhatalmi státuszról álmodott, amely garantálná az ország területi szuverenitásának a védelmét. Andrzej Duda lengyel elnök pedig azt követeli az USA-tól, hogy Lengyelország területére nukleáris fegyvereket telepítsen!

2023 májusában a republikánus szenátorok a stratégiai támadófegyverek csökkentését és korlátozását célzó intézkedésekről szóló START-szerződésből való kilépéséről nyújtottak be törvényjavaslatot az Egyesült Államok kongresszusában, majd június elején leállították a stratégiai fegyvereinek állapotáról és helyéről szóló információkat, az interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM-ek) és a tengeralattjáróról indított ballisztikus rakéták (SLBM-ek) indításairól szóló telemetriai adatok átadását Moszkvának. Egyidejűleg kijelentették, hogy „egyik országnak sem áll érdekében, hogy határozatlan idejű versenybe kezdjen a stratégiai nukleáris erők terén”. Ebben a tekintetben az Egyesült Államok kész továbbra is betartani a szerződés főbb rendelkezéseit, “amíg Oroszország is ezt teszi”.

Ennek előzményeként Oroszország elsőként függesztette fel részvételét a szerződésben 2023 februárban azzal az indokkal, hogy az Egyesült Államok közvetlenül megsértette a szerződés rendelkezéseit. Oroszországnak információi vannak arról, hogy az Egyesült Államok új típusú nukleáris robbanófejeket fejleszt. és atomfegyverek tesztelését helyezte kilátásba. Ez a kölcsönös fenyegetettség növekedését, a „megtorlás egyensúlyának” a megbomlását vonhatja maga után.

Egyesült Államok – a kétoldalú nézeteltérések megoldását megelőzve – javasolta, hogy kezdjenek párbeszédet a 2026 utáni időszakra vonatkozó nukleáris kockázatkezelési és fegyverzetellenőrzési rendszer kidolgozásába, amely a START-szerződés lejárta után lépne működésbe. Ezt az „elrettentés egyensúlyának” visszaállítására való törekvés motiválta.

Vlagyimir Dzsabarov szenátor emlékeztetett arra, hogy Oroszország soha nem utasította el a tárgyalásokat az amerikai féllel. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője is megerősítette, hogy Moszkva nyitott a nukleáris fegyverzetellenőrzésről szóló párbeszédre. Erre azonban még nem került sor!

Az utóbbi időkben azonban egyre többet hallunk és a közbeszéd mindennapi részévé vált az atomfegyverek bevetésének lehetősége és kockázata. Ez annál is inkább veszélyes, mivel egyes országok bejelentették, hogy számukra nincsenek „vörös vonalak” – mint a zsarolás egyik módszere – Oroszországgal szemben, ezért Oroszország számára sem lesznek ilyen „vörös vonalak” velük szemben. Ez a zsarolás eszkalációjaként fogható fel!

Oroszország 2024. május 7.-én – válaszul egyes nyugati NATO országok képviselőinek provokatív kijelentéseire, miszerint készek csapatokat küldeni Ukrajnába – bejelentette, hogy az 1950-es évek óta rendszerben álló nem stratégiai nukleáris fegyverekkel tervez gyakorlatokat végrehajtani a Déli Katonai Körzet, a haditengerészet és a légierő erre kijelölt csapatainak a bevonásával. Fehéroroszországban is tesztelték a nem stratégiai nukleáris fegyverek hordozóit. Az atomhatalmak is rendelkeznek ilyen nem stratégiai rendeltetésű nukleáris fegyverekkel. A 10-150 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, kis TNT-egyenértékű nukleáris tölteteket az önjáró tüzérség, a harckocsik, a bombavetésre alkalmas repülőeszközök, valamint a haditengerészet felszíni hajói és tengeralattjárói is alkalmazhatják. Oroszország 1-50 kg-os atomlőszerekkel rendelkezik, amelyeket a NATO csapatok Ukrajnába történő bevetése esetén alkalmazni fogja. Ezekre a kisteljesítményű atomeszközökre vonatkozó nemzetközileg elfogadott egyezmények nincsenek Ezek lehetséges alkalmazása Oroszország részéről is egy zsaroló jellegű figyelmeztetés a NATO felé, hogy csapatainak Ukrajnában történő bevetése, a termonukleáris háború kezdetét jelentené!

Macron francia elnök ugyanis februárban úgy nyilatkozott, hogy nem kizárt a NATO-csapatok küldése Ukrajnába, hiszen az oroszok jelenleg győzelemre állnak. Ezt követően több uniós tagállam is úgy nyilatkozott, hogy nem zárják ki a belépést a háborúba és sorra jelentették be, hogy támogatják a franciák világháborús tervét.
Stephane Dujarric ENSZ-főtitkár szóvivője nem késlekedett felszólítani Moszkvát, hogy kerüljön el „félrekalkulációhoz és katasztrofális következményekkel járó eszkalációhoz” vezető lépéseket. Az orosz fél hangsúlyozta, hogy a hadgyakorlatok válasz a nyugati országok képviselőinek provokatív kijelentéseire, miszerint készek csapatokat küldeni Ukrajnába. Ráadásul David Cameron brit külügyminiszter nemrég azt állította, hogy az ukrán hadseregnek joga van ahhoz, hogy brit fegyverekkel csapást mérjen orosz területre.

Az amerikai képviselőház demokrata párti képviselője, Hakeem Jeffries szenátor már arról beszélt, hogy eljöhet az a pillanat, amikor az USA kénytelen lesz beavatkozni. „Amerika nem hagyhatja, hogy Ukrajna elbukjon.” – mondta, majd hozzátette: „Ha ez megtörténik, akkor nagy a valószínűsége, hogy Amerikának bele kell keverednie a konfliktusba, és nemcsak a pénzünkkel, de katonáinkkal is.”

Putyin elnök erre a választ előrelátóan már a 2022.04.27.-én Szentpéterváron tartott törvényhozói tanácskozáson megadta, amikor úgy fogalmazott, hogy:

„Ukrajnát kívülről taszították közvetlen konfrontációba Oroszországgal”. Ha valaki kívülről be akar avatkozni az ukrajnai háborúba, és stratégiai fenyegetést hoz létre Oroszország számára, „villámgyors csapásra” számíthat – figyelmeztetett Vlagyimir Putyin orosz elnök. Hozzátette: „az Oroszország stratégiai biztonságát veszélyeztető fenyegetés esetén végrehajtandó villámgyors csapásokról szóló összes döntést meghoztuk”. „Oroszország, ha veszély fenyegeti, olyan válaszlépéseket alkalmaz, amelyekkel ellenfelei még nem rendelkeznek.”

A Rosszija 1 televíziónak és a RIA Novosztyi hírügynökségnek 2024. március 13.-án adott interjújában kijelentette: „Az ukrajnai háború során soha nem volt szükség a taktikai nukleáris fegyver bevetésére. Haditechnikai szempontból természetesen készen állunk. Ők (a nukleáris erők) folyamatosan készenlétben vannak” – fogalmazott Putyin elnök. Megjegyezte: hazájának nukleáris triádja korszerűbb, mint bármelyik másik országé. Közölte, hogy Oroszország akkor lenne kész az atomfegyver bevetésére, ha az orosz állam létéről, vagy a szuverenitásának és függetlenségének sérelméről lenne szó. Azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok korszerűsíti nukleáris erőit és ezek minden komponensét fejleszti, Putyin kijelentette: „Mi is”.
Ez a „kölcsönös elrettentés” és kölcsönös atomzsarolás az „elrettentés egyensúlyának” a fenntartását szolgálják. Oroszország katonai doktrínája szerint ugyan elsőként soha nem fog atomfegyvert alkalmazni, de amennyiben az állami léte forog kockán, úgy valamennyi eszközt bevethet a veszély elhárítása érdekében.

A második hidegháború korát éljük. Az eszkaláció egyre nő, az atomküszöb pedig egyre mélyebbre ereszkedik. Oroszország fontolóra vette az atomküszöb csökkentését. Vlagyimir Putyin orosz elnök 2024. június 20.-án az észak-koreai és vietnámi látogatása során az orosz médiának Hanoiban tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy válaszul arra, hogy a nyugati katonai stratégiában csökkentették a nukleáris fegyver bevetésének „küszöbét”, és nagyon kis hatóerejű nukleáris robbanótölteteket fejlesztettek ki, fontolóra vette annak lehetőségét, hogy Oroszország is kövesse a példájukat, módosítsa nukleáris doktrínáját, és csökkentsék a nukleáris fegyverek bevetésének a „küszöbét”. Hozzátette, hogy Oroszországnak egyelőre nincs szüksége nukleáris fegyver preventív bevetésére. Mindazonáltal ez minőségileg új helyzetet teremthet.

A termonukleáris háború fenyegeti az emberiséget. Az atomfegyverrel való zsarolás, az atomeszközök készenléte és folyamatos korszerűsítése ma már a közbeszéd részét képezi. Azt leszögezhetjük, hogy nem csak az a fél él a zsarolás eszközével, aki az atomfegyver alkalmazásával fenyeget, hanem az is, aki annak használatát folyamatos provokációival, a „vörös vonalak” sorozatos átlépésével kikényszeríteni igyekszik. Az, aki ma azt állítja, hogy egy olyan atomhatalom, mint Oroszország, egy csakis hagyományos fegyverekkel megvívott proxyháborút inkább elveszít, minthogy az atomeszközeinek alkalmazásához nyúlna, az nagyot téved! Annak vagy a valóságtudata vagy a teljes tudata csődöt mondott, és kezelésre szorul.

Douglas Macgregor nyugállományú ezredes, a The American Conservative vezető munkatársa, a Trump-kormányzat védelmi miniszterének korábbi tanácsadója szerint a Biden-kormányzat nem hajlandó elmondani az amerikai népnek az igazságot, vagyis azt, hogy „Ukrajna nem győztes és nem nyeri meg ezt a háborút”.

Akik azt a célt tűzték zászlójukra, hogy Ukrajnának bármi áron győznie kell, azoknak azt is tudniuk kell (és bizonyára tudják is), hogy ez csak közvetlen külső segítséggel lehetséges. Ezt az USA mellett több NATO ország is felvetette, ami felér egy atomzsarolással, hiszen ez esetben nagy valószínűséggel az atomfegyvereké lesz szó a háborúban. Oroszország „stratégiai vereségét” minden bizonnyal az orosz államisága elvesztésének tekintenék, ami a nukleáris doktrína szerint megalapozná a nukleáris arzenál alkalmazását, beleértve az igen kis teljesítményű nukleáris fegyvereket, a harcászati rendeltetésű atomeszközöket és a stratégiai rendeltetésű atomtriáda erőit is.

Figyelemre méltó Vlagyimir Putyin orosz elnök augusztus végén tett nyilatkozata is, mely szerint, „rendkívül kis teljesítményű robbanó nukleáris eszközöket fejlesztenek, és nyugati szakértői körökben vannak olyan elképzelések, hogy a megsemmisítés ilyen eszközeit be lehet vetni, és nincs ebben semmi szörnyűség”. Erre a kijelentésére még a stratégiai elemzők sem kapták fel a fejüket. Putyin nyilvánvalóan a neutronfegyverre utalt, amely a közvélemény előtt kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert. A neutronfegyver a „néma halál” igen veszélyes eszköze. Egy kilotonnás neutronbomba hatásfoka akkora, mint egy 10 kt-ás hagyományos atomtölteté! (Erről később fogok írni).

Az atommal való zsarolást tehát komolyan kell venni, mert a zsarolás sem mehet a végtelenségig. A zsarolás eszköze, az atomfegyver bármikor bevethető, de véletlenszerű alkalmazása sem kizárható! Ezért óvatosan kell bánni az atomzsarolás, az atomfegyver bevetéséről szóló „blöff”-fel, mert ha egy atomhatalmat végképp a sarokba szorítanak, a „blöff” valósággá válhat.

Minél tovább tart az orosz-ukrán háború, a termonukleáris világégéshez annál közelebb kerülünk! Márpedig a háború elhúzódása az USA gazdasági érdeke. Ennek kettős célja van: Ukrajna gazdasági leigázása és az USA gazdaságának a felpörgetése. Kövesd a pénz útját, és megérted a legbonyolultabbnak tűnő összefüggéseket is! Erre az egyszerű összefüggésre mutatott rá érthető formában az amerikai pénzügyminiszter, Yellen Janet, amikor ukrajnai útján akként nyilatkozott, hogy „Az Ukrajnának adott támogatás nem kölcsön, hanem befektetés”. Ami az Egyesült Államok közvetlen gazdasági érdekeit illeti, azt Richard Black amerikai szenátor fogalmazta meg: „ahhoz, hogy a hadiiparnak legyen piaca, ellenségre van szükség. Nem tudsz fegyvereket eladni, ha nincs ellenség.”

Csak remélni tudjuk, hogy a harcoló felek és az azokat támogató országok vezetői kellő józanságot tanúsítanak, és mérlegre teszik, hogy mi lenne jobb az emberiség számára: a háború befejezése akár Ukrajna területvesztése árán is, vagy Ukrajna teljes területi integritásának minden áron és bármi módon történő visszaállítására való törekvés hamis illúziója? Utóbbi nagy valószínűséggel a termonukleáris világháborúhoz és az emberiség pusztulásához vezető utat jelenti. Albert Einstein szerint a világot nem a gonosz fogja elpusztítani, hanem azok, akik végignézik a gonoszságokat, és nem csinálnak semmit! Úgy gondolom, hogy a választás csak egy lehet: a fegyveres konfliktus eszkalációja helyett a tárgyalóasztal a megoldás! Az ehhez vezető út azonban még nem látható. “A népek és a kormányok akkor lépnek a racionális cselekvés útjára, ha már minden más lehetőséget kimerítettek!” (W. F. Hegel). A helyes úton Magyarország kormánya menetel! Az Európai Unió még nem jutott el a racionális cselekvés útjára! A kellő józanság alapján álló megoldás még várat magára!

2024.08.07
Dr. Mészáros Gyula ny. ezredes, egy. docens