A gyermek megrontása mind közt a legaljasabb emberi bűn. Persze főbenjáró bűn az árulás és a hazudozás is, de gyereket kihasználni (betanítani), például koldulásra, szexuális szolgáltatásra, zsebmetszésre, kábítószer-fogyasztásra vagy újabban aljas politikai játszmákra, minden gaztettet túlszárnyal (überel). Néhány, úgy tűnik, tanítani kevésbé alkalmas pedagógus, megélhetési szakszervezetis aktivista, nyomuló balliberális politikus a hozzájuk csapódó kiábrándult szülők maroknyi serege, kifejezetten Orbán-gyűlöletből, arra tanítja, buzdítja az iskolás gyerekeket, hogy üssék szét a katedrát; építsenek belőle barikádot, gúnyolják ki a pedellust, tépjék szét a tankönyvet, tartsák magasba a telefonjaikat, közben üvöltsék azt, hogy „Mocskos Fidesz”, egyáltalán: tegyenek úgy és azt, ami nekik tetszik, a futtatóiknak meg hasznos. Persze, hogy az érintetlen kölyköknek bejön a trendi mozgósítás.
Némelyik frontvonalba irányított gimnazistával, például Nagy Blankával, aztán Pankotai Lilivel, legújabban pedig Felhőfi-Kiss Leventével annyira elszaladt a ló, hogy bármikor, bármilyen helyzetben káromkodások közepette vágják a képünkbe: „Azért tüntetünk, mert szabadságban akarunk élni!” Szegénykéim, édes Istenem. Közülük, a nem tudom, honnan szalajtott Levente gyerekszónok már odáig ment, a Belügyminisztérium elé egybecsalogatott telefonpárti Madách-tüntikézők előtt, hogy mint a könyörtelen Che Guevara a legyilkolt áldozatai fejét, úgy vágta a szemük közé: „A mi telefonjainkat nem fogják elvenni! A Madách előre megy, nem hátra!” Ettől aztán Felhőfi-Kiss Levente tanuló úgy érezhette, hogy annyira megnőtt a színpadon, akár az égig érő fák, talán a felhőkben is járt. Abból gondolom, hogy felfokozott állapotban még azt is hozzátette, tovább sápasztva a kubai gerilla babérkoszorúját: „Nincs rendben, hogy a mi adónkból fenntartott Hír TV-ben azt mondják a tanárainknak, csesszék meg!”
Erre, ha lenne, bizton kiesne a kontaktlencsém. Eszembe jut a szülői intelem: kisfiam, csak az a tiéd, amiért te dolgoztál meg, akár strandbelépő, akár okostelefon és minden más csak ajándék. De az is lehet, hogy lemaradtam valamiről, mert tudtommal, tán a világon egyedül, a magyar fiatalok 25 éves korukig nem adóznak. Ezek szerint a Madách kivétel, mert ott a kiskorú tanulóknak is adót kell fizetniük, például arra, hogy a Hír TV-ben az orbánistáknak legyen miből kóstolgatni a szabadelvű, felvilágosult tanáraikat. Különben egy taknyos kölyök miért hadoválna a „mi adónkról”, ami nincs. Azért, mert ezt hallja otthon, meg az iskolában. Mindkét helyen akad idő egy kis valóságkifordító foglalkozásra, hadd fújja az a gyerek a passzát szelet. Nesze neked, gondoskodó szülő, meg életre felkészítő pedagógus.
Ilyen egy elit gimnázium? Esetleg celebképzőnek jobban megjárná. De azokkal meg az a baj, hogy többjüket társadalmi szennyvízcsatornákból halássza elő a média, aztán kiteszi a napra példaképnek. Ha megaszalódott, akkor mehet a Tiszába, a jellemtöpörtyű keze alá platópropagandistának. És máris zúghat a „Mocskos Fidesz”! Sőt, a minisztérium előtti tüntetésen a liberálkadét Levente fröcsögése után az egyik szülő mint ideológiai kiképzőtiszt azt harsogta a világot jelentő tribün deszkáiról a tanulóifjúság meg a haszonleső ellenzéki politikusok fülébe: Ha az ország előre menne, akkor már tankönyvek sem lennének, csak digitalitás. Valaki hívja már fel a Győrfi Palit, ezekhez sürgősen mentő kell. Utoljára Sztálin, Hitler, meg Rákosi dobáltatta halomba a literatúrát, no meg az 1919-ben a Tiszáig nyomuló románok gyújtottak alá egy nagy kupacnak, a kenderesi Horthy kastély udvarán.
De hol van az már. Manapság kit érdekel a történelem, a magyar vagy a matek óra, mennyivel „trendibb” benne lenni a tv-ben, fogszabályozós átkot szórni a hatalomra, közben cinkos mosolyt dobni a haveroknak. Kit érdekel a kovalens kötés, a Szent Korona története, vagy éppen a csúszómászók élővilága, főként, ha az ember gyereke „szabadságban akar élni”. Biológiailag és szellemileg éretlen gyerekeket toboroznak rongyos gárdákba és küldenek maguk elé a politikai frontvonalba. Hogy kik teszik ezt? Az oktatásból élő vagy abból is megélő tanárok, nyavalygó politikusok, megélhetési szakszervezetisek, kintről pénzelt zsoldos civil szervezetek, illetve az általuk rászedett és felhergelt szülők, kalákában. Mert Hollandiától, Franciaországon át Görögországig, de még Romániában sem tüntetett senki az iskolai mobilstop ellen, csak a mi Nádor utcánkban. Ezek jobban utálják a keresztény jobboldalt, mint amennyire a hazájukat szeretik. Nekik semmi nem számít, csak balkézben legyen a magyar kultúra.
Nehogy már a nyúl vigye a puskát! Nehogy már a balzsoldban álló szakszervezeti minoritás aktivistája Nagy Erzsébet meg Totyik Tamás, kiegészülve Törleyvel és egyebekkel, markolássza a puskatust, Niedermüller, Barkóczi, Komjáti társaságában, sőt velük együtt a balliberális oldal legújabb messiása, a jellemtöpörtyű Magyar, aki telefonért tüntet, miközben elrabolja mástól és a Dunába dobja. Nyuszicirkusz nedves gatyában! Idővel csütörtököt mond az a puska.
Aki híven tölti be a hivatását a földi világban, ebben az országban, az nem felnőttnek sminkelt kamaszokat tart maga elé golyófogónak. Hitvány emberek, akiket, ha érdekükben áll, még a legaljasabb bűn, a gyermekek megrontása sem tart vissza. Úgy csapnak le ártatlan suhancok még tiszta tekintetére, mint vadászó sirályok a nyugvó tengertükörre. Nézegetik magukat benne, de titokban már a gyereklelkek lakomájára készülnek, a tisztességtudás és az egymás iránt való szeretet jelei nélkül. És ha az kell hozzá, akkor csőre töltött telefonnal, hónuk alatt kőtáblával.
A szerző: újságíró, közíró
Forrás: demokrata.hu
Nagyon találó, szellemes írás, ha nem lenne tényszerű valóság még mosolyra fakasztó is lenne! De intő, és nem lehet szó nélkül elmenni mellette. A jelenségek öt percnyi népszerűséget adhatnak a “polgárpukkasztó” megnyilvánulásoknak, de mondjuk ki, szánalmasak!
“Jellemtöpörtyű” !!! Remek jelző, Arany János se talált volna jobbat, pedig ő aztán tényleg nagy zsonglőre volt a nyelvünknek.