Ókori védműrendszer a Kárpát – medencében
A tájba írt történelem feltárulkozik, árulkodik, mesél – mindaddig őrizve titkát, míg észre nem vesszük jelenlétét, évezredekre visszanyúló mesélőkedvét szóra nem bírjuk. Nem hagyhatjuk magára! Ez a gondolat vezethette a gödöllői Szent István Egyetem lelkes kutató csoportját, Harkányiné Dr. Székely Zsuzsanna vezetésével, aki tizenöt éve foglalkozik a témával, kutatási eredményeiket előadásokkal, kiadványokkal, vándorkiállításokkal teszik szemléletesebbé, felhasználva a légirégészet, a térképészeti összehasonlítás és számos társtudomány segítségét /archeológia, régészet, hadászat…), még mese és mondavilágunk idevágó irodalmi hagyatékát is. Elért eredményeiket a GIS Térinformatikai softver segítségével digitalizálják, ez teszi lehetővé a szakértői rendszerek és adatbázisok magas szintű integrációját.
Legutóbb Kerepesen a Forrás Művelődési házban találkozhattunk a kutatócsoport tagjaival, ahol a polgármester teljes vállszélességgel állt az ügy mellé, Kerepes erdős területén lévő Csörsz árok szakasz feltárásához, megtisztításához adva segítséget, hogy oktatási és turisztikai céllal mindenki számára elérhetővé váljon. Eddig egyéb lehetőségek hiányában a kutatócsoport, egy internetes elérhetőségű, virtuális tanösvényt készített a Csörsz – árok Gödöllő – Valkó szakaszára. Munkájuk célja, hogy a Kárpát medencében egyedülálló ókori védműrendszer, az Angliában már 1987 és 2008 óta világörökségi védelemben részesülő Hadrianus és Antonius falhoz hasonlóan a Csörsz – árok rendszer is megkaphassa a támogatást és a védelmet. Az addig vezető út még sok-sok munkával és éveken át tartó engedélyezési folyamattal jár még.
Ismerkedjünk meg az árok történetével:
A Csörsz árka néven ismert ókori védműrendszer a Kr.utáni IV. század elejétől eredeztethető, mely 1260 km hosszú, a Dunakanyartól kiindulva, az Alföld északi peremén futva,- kelet felé a Tiszáig, majd Debrecen után délkeletnek fordulva, egészen az Al-Dunáig húzódik. Tájanként több elnevezése ismert: Ördög árka, Avarárok, Ördögárok, Ördögborozda, Csörsz – árok, Ördögszántás, Kakasborázda, Óriások árka, Római sánc… A Csörsz árok római irányítással épült szarmata sánc-árok rendszer, mely minden bizonnyal a Kárpát medence legnagyobb ókori építménye. Emberi kéz alkotta ezt a hatalmas munkát, mintegy 15 millió köbméter föld megmozgatásával, melyet kb. 5500 fő végezhetett ( 15 építési évvel és 5 munkahónappal számolva.) A sok helyen párhuzamosan futó árok szélessége 3,5-10 méter között változik, mélysége 1.5 métertől 3 méterig terjed. A védvonal maradványai több helyen is fellelhetőek, de helyének pontos meghatározásában, rekonstruálásában segítséget ad a térképészeti összehasonlítás, a légifelvételek és más társtudományok eredményeinek felhasználása. Egyes szakaszai feltártak, pl. Gödöllő, Ároktő, Jászárokszállás, Hajdúhadház, Debrecen, Polgár, Geszt, Tiszadob, Arad és Temesvár környékén, de egyes szakaszok megsemmisültek, az idők folyamán feltöltődtek, betemetődtek, vagy beszántották őket. A 19.-20. századi nagyüzemi mezőgazdálkodás és a nem okszerű erdőgazdálkodás, valamint a vízszabályozási munkák következtében jelentős károkat szenvedett, az 1500 évig jól látható védmű. Funkcióját tekintve: erődrendszer, hadászati védvonal, vízelvezető, határjelző…
A rómaiak I. századi hódításaik eredményeképpen alapították meg Pannónia provinciát, melynek természetes keleti határát a Duna vonala képezte. A szarmaták ekkor a Dunától keletre, nagyjából a később megépült Csörsz – árok vonaláig települtek le. A lovasnomád szarmaták a Volga vidékéről érkeztek. Az Alföldre letelepült szarmata népcsoport feladta korábbi életmódját, állattartással és földműveléssel kezdett foglalkozni. A történelem folyamán ezen törzsek hol háborús, hol békésebb viszonyban éltek a rómaiakkal, majd Nagy Constantinus császársága alatt (306-337) szövetséget is kötöttek, a keletről betörő germán törzsek ellen. Feltételezhetően ebben az időben kezdték el építeni, központi római irányítás mellett a szarmaták az Alföldet keresztülszelő sánc-rendszert, mely elővédvonalként a Római Birodalmat is védte. Bizonyos szakaszain ellenőrzött átkelőhelyek, kapuk voltak.
A Csörsz-árkot az Árpád-kori oklevelekben Óriások árkának, vagy Nagy árok (Magnum Fossatum) néven emlegették. Első írásos említése,- egy határleírás kapcsán, – 1067 körüli apátsági alapítólevél megerősítő okiratában szerepel. Később a XVI. században Székely István művében úgy említik a Krakkói Krónikában, hogy Csörsz árkát, az Attila előtt itt élt népek készítették az ország védelmére. A régi térképeken az 1600-as évektől követhető nyomon a Csörsz – árok ábrázolása. Érdekes, hogy ezeken a korai térképeken gyakran útként ábrázolják az árkot. Azonban az I.katonai felmérés (1763-1787) már jórészt sáncként, árokként jelöli. A mai térképeken ritkán jelölik, ha meg is jelenik, nem egységes a jelölése: névbeírással, esetleg domborzati jellel, vagy síkrajzi elemként fekete vonallal. Ez utóbbi lenne a követendő példa.
Mondák, legendák is szólnak a Csörsz árok történetével kapcsolatban. A legismertebbek Komjáthy István: Mondák könyvében szereplő Csörsz és Délibáb című, szép és tragikus szerelmi történet, vagy a történet tiszadobi változata, melyet Szentesi Edina gyűjtött fel. Tompa Mihályt is megihlette, a Csörsz-árka című balladájában.
De lássuk, miről is szól a Csörsz-árok monda Lengyel Dénes feldolgozása szerint:
„Réges-régen, még a magyarok honfoglalása előtt, amikor Pannónia földjén a longobárdok éltek, a nép felett Rád király uralkodott. Ez a király valóságos óriás volt, rettegett tőle mindenki. De Frigyes király erős sereggel megtámadta, s ekkor Rád is fegyverbe szólította a népét. Üzent szövetségesének, Csörsz avar királynak is, hogy nagy bajában segítse meg. El is jött Csörsz király minden hadával, és együtt úgy megverték Frigyes király seregét, hogy hírmondó sem maradt belőle. Amikor a csatának vége lett, Rád király nagy lakomát rendezett királyi palotájában. Patakokban folyt a bor, s akkora volt a jókedv, hogy még a sánta is táncra kerekedett. Egyedül Csörsz király nem táncolt, egyre csak a szép Délibábot, Rád király csodaszép lányát nézte. Hiszen nézhette is, mert olyan szépet még nem látott. Addig-addig nézte a szép lányt, míg egyszer azt mondta a királynak: – Országodat, népedet a pusztulástól megmentettem, mármost add nekem a lányodat, feleségül kérem. – Legyen a tiéd, de csak úgy adom, ha vízen viszed haza.
Megértette a szót az avar király, hogyne értette volna! Mindjárt hozzáfogott egész népével: folyómedret ástak, hogy vízen vigyék haza az új asszonyt. Folyt a munka éjjel-nappal, mélyítették a medret, ásták az árkot. Amint javában dolgoztak, egyszer csak nagy vihar kerekedett. Csapkodott az istennyila, s hát egyszerre az ég tüzes villáma leütötte lováról Csörsz királyt. Az avarok királya abban a helyben meghalt. A munkát mindjárt abbahagyták, de emlékét őrzi Ároktő község, ahol a nép megszállt. Az árok ma is az avar király nevét viseli, Csörsz árkának hívják.”
A történet él, az sem baj, ha minél többen megismerik. A történelem, a mondák és legendák után visszatérve a Csörsz- árok jelenéhez, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény oltalma alá vonja ugyan az arra érdemes természeti értékeket és területeket, így a földvárakat és a kunhalmokat is, de ez az ókori kulturális, történelmi örökségünk egyik fenti kategóriába sem sorolható, ezért még csak ex lege, vagyis elvi védettséget sem élvez jelenleg Magyarországon.
Ezért írtam fent, hogy nagyon sok munka van még abban, hogy megteremtődjék a törvényi és gyakorlati feltétele annak, hogy az említett angliai példákhoz hasonlóan a Csörsz – árok is kiérdemelhesse, azt, hogy a kulturális- és örökségturizmus fontos célpontjává váljon. Tisztelet mindazoknak, akik hisznek benne és tesznek azért, hogy mindez megvalósulhasson.
A szerző: újságíró