Gábor Dénes szerint a jövőt, azt föl kell találni. Azt nem lehet megjósolni.
A jövő a múlt folytatása és egyben tagadása a jelenen át. Minél több a változás a múlthoz képest, annál nehezebb a jövőt megbecsülni. A gazdálkodási egység a vállalat, a gazdaság szereplője, maga a vállalkozás. Vizsgálni lehet a vállalatokon belüli működést, továbbá a vállatokon kívüli működést is. A mikroökonómia az egyes gazdasági szereplők viselkedését, illetve egyes piacok működését, míg a makroökonómia egy gazdaság aggregált viselkedését, azaz sok gazdasági szereplő együttes viselkedését magyarázza. Az aggregációnak több szintje van, pl. a nemzetgazdasági ágazatok, ágak, (KSH – TEÁOR szerint) egy ország gazdasága, továbbá a világ vagy világrészek gazdasága stb.
A jövőkutatásnak, mint a közgazdasági elméleteknek ennek megfelelően három változata van.
-
A vállalati szintű jövőkutatás a prognosztika.
-
A jövőkutatás (idegen szóval futurológia) a társadalomtudományok közé tartozik, amely a lehetséges, kívánatos és valószínű jövővel, az ezzel kapcsolatos nézetekkel és módszerekkel foglalkozik. Alapesetben egy adott ország, pl. Magyarország jövőjét, komplex jövőképét kutatja. Ld. pl. Kovács Géza, Gidai Erzsébet, Nováky Erzsébet munkásságát.
-
A teljes világgazdaság jövőjét kutató eljárást világmodelleknek hívják. Ld. Korán Imre Világmodellek. A Római Klub jelentésétől az ENSZ kezdeményezéséig, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1980
Az intézményesült magyar jövőkutatás kezdetei a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) Népgazdaság Tervezése Tanszékén 1968-ban a Kovács Géza tanszékvezető egyetemi tanár részéről meghirdetett Nagy távlatok és a tervezés című kutatószemináriumhoz vezethetők vissza. Kovács professzor 1971-ben megalapította a Futurológia Csoportot, ami Futurológia Osztályként működött tovább 1979 és 1989 között
A következőkben a vállalati prognosztikáról adok egy rövid összefoglalást.
Előrejelzésekre a gazdasági élet számos területén szükség van, mivel a mai gyorsan változó, bonyolult, turbulens környezetben csak akkor tudunk helyes döntéseket hozni, ha ismerjük a jövő alapvető fejlődési folyamatait. Találóan fogalmazza meg a paradoxont Makridakis [Forecasting, Planning and Strategy for 21st Century. The Free Press, New York. 1990, p. 66.]: “meglehetősen biztos, hogy a jövő eltér majd a múlttól, az előrejelzésektől a bizonytalanság csökkenését várjuk, mégis figyelmesebben vizsgálva a jövőt megállapíthatjuk, hogy a váratlan események lehetségesek, így a bizonytalanság növekszik, az előrejelzések pontatlanok lehetnek, ennek ellenére stratégiaalkotás és tervezés nem lehetséges prognosztizálás és a bizonytalanság becslése nélkül.” A tudományos megközelítés a prognosztika területén is azonos vagy nagyon hasonló ahhoz, mint bármely más tudományterületen. Magában foglalja mindenekelőtt annak megértését, hogy mi történt a múltban, mi történik jelenleg és miért. Csak a vizsgált jelenség okainak megértése, összetevőinek megismerése és elemzése után nyílik lehetőség arra, hogy pontosan előrejelzzük, mi fog történni a jövőben, és a prognózis fényében dolgozzuk ki a megfelelő válaszlépéseket. A gazdasági előrejelzések, az ex-ante információk segítségével megkönnyítik a piacra kerülés előtt a gazdasági mérlegelést. Egyre inkább bővülnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok. Nyilvánvaló, hogy a vállalatoknak szakmai sajátosságaik – a profil jellege, a vertikalitás, a telepítési helyzet, a gyártás típusa stb. -, szerint fokozottan figyelembe kell venniük a világ iparának várható fejlődését az elkövetkező időszakban. A prognózis kifejezést leggyakrabban az előrejelzés szinonimájaként használják. A prognóziskészítés talán legegyszerűbb definíciója lehet, hogy annak célja a jövőbeni események és feltételek előrejelzése. Pontosabban megfogalmazva: a prognózis a jövőbeni események változását, a változások irányát és mértékét igyekszik előre jelezni. A prognózis meghatározásában [a különböző szerzőknél] általában az a közös, hogy a prognózis valamely jelenség, vagy folyamat jövőbeni valószínű alakulására, állapotára vonatkozik. Erich Jantsch (A technológiai előrejelzés. Párizs 1967) szerint az „előrejelzés a jövőre vonatkozó, mennyiségileg is megfogalmazott, viszonylag magas megbízhatósági szintű – illetve arra törekvő – valószínűségi állítás”. Véleményem szerint a vállalati prognózis [előrejelzés] valamilyen vállalatgazdasági folyamat, vagy esemény jövőbeni várható és valószínű fejlődésére, illetve bekövetkezésére vonatkozó tudományosan megalapozott állítás. A vállalati prognózisra általában az a jellemző, hogy a gazdasági fejlődés múltbeli menetének és tendenciáinak elemzése kapcsán feltárt összefüggések felhasználásával, a vállalat gazdasági fejlődésének valószínű alakulását, vagy állapotát próbálja felvázolni egy jövőbeni időpontra vonatkozóan. Ezen kívül a prognózisok alapismérve a többféle lehetséges fejlődés változatainak kimunkálása a döntést hozók sokoldalú informálására. A prognózis jellegzetessége, hogy egyfelől nem a valóság, hanem a lehetőségek feltárása, másfelől nem elhatározás, hanem elképzelés. A prognózis nem végtermék, hanem input eszköz a döntéshozatal folyamatához. Annak előrejelzése, mi fog történni, bizonyos feltételek fennállása mellett. A prognózis gyakran egy vagy több változó jövőbeni értékét adja, „szokásos üzleti feltételek” mellett. Ezt alapesetnek nevezzük. Prognózisokra van szükség a „mi történne ha” szituációkhoz és egyebek mellett az üzleti tervek variációinak kialakításához is. A variánsok lehetnek pl. optimista (pl. gyorsuló hazai és nemzetközi gazdasági növekedés, kedvező konjunktúra) vagy pesszimista (pl. gazdasági visszaesés, világválság) jövőképekre kidolgozva. Feltételezhetjük, hogy a hazai és nemzetközi környezet tartósan nem változik. Hasonlóan a piaci keresletet befolyásoló tényezőknél a lehetséges konkurencia nagyságára is különböző feltételezésekkel élhetünk. A kereskedelemben meghatározóak a tőkeerős multinacionális cégek, amelyek képesek jelentős árengedményekkel a piaci részesedésüket növelni. A prognóziskészítés során követett alapelv tehát a következő: ha bizonyos meghatározott feltételek érvényesek, akkor valószínű, hogy valamely meghatározott esemény be fog következni. Ebből következően a prognóziskészítésnél a múlt fejlődés-törvényeinek és fejlődési tendenciáinak vizsgálatánál különös figyelmet kell fordítani az ok-okozati összefüggések feltárására. Ha a jövőbeni események egyszerűen bemutathatók a múltbeli események mennyiségi változásaiból, a jövőbeni eseményeket és feltételeket prognosztizálhatjuk a történeti trendek kvantitatív kivetítésével a jövőbe. Azokat a módszereket, amelyek matematikai egyenleteket [vagy modelleket] használnak a jövőbeni események előrejelzésére kvantitatív kivetítési technikáknak nevezzük. Tapasztalati és intuitív érvelések gyorsan kimutatják, hogy a jövőbeni események és feltételek nem a múltbeli tendenciák kizárólagos függvényei. Még olyan közismert fogalmak esetén, – mint a trend, a ciklus, amelyek különösen hasznosak az üzleti prognózisokban, – sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy bekövetkezik a prognosztizált jövőbeni esemény. A kereskedelemben a személyek az árukat olyan okok miatt is vásárolják, amelyek nem számszerűsíthetők. Ezért az üzleti előrejelzésnek egyéb alkotó elemeket is tartalmaznia kell, kiegészítve a kvantitatív kivetítési módszereket.
A vállalatgazdasági problémáinak sokrétűsége, ezek kölcsönhatásai miatt csak helyes absztrakcióval és megfelelő matematikai, számítástechnikai apparátus felhasználásával biztosítható az optimális döntés.
Optimális döntés alatt – gyakorlati értelmezésben – azt értjük, hogy adott eszközráfordítással a kitűzött cél maximális fokát, vagy a cél adott megvalósítási fokát a legkisebb eszközráfordítással érjük el. Optimális döntés mindig részoptimumot ad, egyrészt mert nincs olyan matematikai eljárás, amely a bonyolult vállalatgazdasági folyamatok összességét figyelembe tudja venni, másrészt egy adott döntés csak valamilyen szempontból vagy néhány szempontból adhat optimális eredményt, más szempontokból viszont nem az optimális megoldást választja. Olyan döntés elképzelhetetlen, amely minden szempontból optimális. Az optimalizálást lehetővé teszi a vállalatgazdasági-matematikai modell elkészítése. A vállalatgazdasági modell a vállalaton belül megvalósuló gazdasági folyamatok és azok fontosabb kapcsolatainak egyszerűsített képe. A matematikai modellben az egyszerűsített vállalatgazdasági folyamatokat matematikai formulákkal, relációkkal fejezzük ki. A modell kialakítása során tehát kétszer egyszerűsítünk. Ebből következik, hogy a kapott eredményeket csak döntés-előkészítő információként használhatjuk fel. Gyakran előfordul, hogy a számítógép korlátozott kapacitása miatt harmadszor is egyszerűsíteni kell. Ez a probléma elsősorban a termékösszetétel optimalizálásánál fordul elő. A megbízható prognózis-módszerek alkalmazása lehetővé teszi az egyes döntési variánsok értékelését. Minden döntés kockázattal jár, de a jó vállalati prognózisok csökkentik, vagy legalábbis kiszámíthatóvá teszik a kockázatot, és ezáltal növelik a döntések biztonságát. A prognózis modell a prognóziskészítő munkáját segíti: megkísérli megalkotni a valóság egyszerűsített ábrázolását. A prognózis készítője megpróbálja figyelembe venni a döntő tényezőket, és kizárni a nem döntőket. A lényegtelen kiküszöbölése és a lényegesre koncentrálás folyamata a modellkészítés alapja, ami, jóllehet egyszerűsített, azonban a modell lehetővé teszi a prognóziskészítő számára, hogy megbecsülje a fontos jövőbeni események és trendek hatásait. A matematikai módszerekkel kapcsolatban általában igaz Krekó Béla – a matematikai módszerek és a számítástechnika fejlődésével kapcsolatos – megállapítása: „Bármilyen messze is halad ezen az úton a fejlődés, a matematika valójában mindig csak eszköz marad a közgazdászok kezében. Éppen úgy, mint ahogy mind a mai napig csak eszköz maradt a fizikusok kezében. A matematika ¬fejlettségének mai fokán – a legáltalánosabb relációk tudományának tekinthető, eltekintve e relációk konkrét tartalmától. Már ebből a megfogalmazásból is következik, hogy a matematika sohasem léphet a közgazdasági tudományok helyébe. Ezzel szemben igen komoly, sok esetben mással nem pótolható segítséget nyújthat a gazdasági döntések meghozatalánál. ”A matematikai módszerek elsősorban a döntés-előkészítést segítik elő, többek között a prognózisok kidolgozásával, a döntés azonban továbbra is közgazdasági [vezetési] funkció marad” ¬állapítja meg ezzel kapcsolatban Krekó Béla. [Lineáris programozás. KJK, Budapest, 1966. p. 14.] A közgazdaságtanban általában nincs lehetőség arra, hogy laboratóriumi körülmények között ellenőrzött és megismételt kísérleteket végezzünk, ez azonban nem döntő jelentőségű, mert a tapasztalati tények éppen olyan bizonyító erejűek. A hipotézisek valószerűsége teszteléssel dönthető el. A fizika területén a hasonló fizikai tulajdonságok alapján történik a klasszifikáció. Az itt működő kutató elméletei alapján rekonstruálja a világot. A társadalomtudományok körébe tartozó diszciplínák vizsgálódásának tárgya az ember és a dolgok, valamint az ember és a másik ember közötti viszony. Az emberi cselekedeteknek azonban előre be nem tervezett, előre meg nem határozott kimeneteik és így nem prognosztizálható következményeik lehetnek és vannak.
A prognózis modell főbb sajátosságai a következőkben foglalhatók össze [Besenyei Lajos – Gidai Erzsébet – Nováky Erzsébet [1982]: Előrejelzés. Megbízhatóság. Valóság. KJK, Budapest 1977.] és [Abraham, B.-Ledolter, J. [1983]: Statistical Methods for Forecasting. John Wiley & Sons, New York]
-
a prognózis modell tárgya még egyáltalán nem létezik, ezért a modell csak lehetőségeket fogalmazhat meg bizonyos valószínűségi szinten;
-
a modell jövőbeni tárgyára csak indirekt módon, a jelenen keresztül lehet befolyást gyakorolni, ha egyáltalán mód nyílik erre;
-
a jövő modellje nem alapulhat csupán az eddigi elméleteken és tapasztalatokon, figyelembe kell venni a jövőre vonatkozó szubjektív tényezőket is.
-
Minden, ami létezik valamilyen formában, direkt vagy indirekt módon, kapcsolódik a múlthoz. Így a jövő is a jelenhez, amiről elmondhatjuk, hogy a múlt jövője és egyben a jövő múltja is. Ezt azonban semmiképpen sem szabad úgy értelmezni, hogy a jövő a jelen mechanikus folytatása és így elegendő a jelenlegi tendenciákat, trendeket kivetíteni ahhoz, hogy képet alkothassunk a jövőről.
-
A megismerésnek elvi akadályai nincsenek, gyakorlatilag azonban különbséget kell tennünk a megismerhetőség és a tényleges megismerés között: a megismerés lehetősége akkor is fennáll, amikor a tényleges megismerés még nem következett be.
Akit érdekel a témakör és szeretne számításokat is elvégezni, az alábbi három a MEK-ben megjelent könyvemet ajánlom:
Kehl Dániel – Sipos Béla. Excel parancsfájlok felhasználása a statisztikai elemzésekben.
https://mek.oszk.hu/22800/22804/
Sipos Béla A Konjunktúra-ciklusok elemzése és prognosztizálása.
https://mek.oszk.hu/24600/24627/
Sipos Béla. Termelési függvények felhasználása elemzésre. OSZK. MEK.
https://mek.oszk.hu/24700/24794/
A szerző: Az MTA doktora, professor emeritus a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán.