A logikus gondolkodásnak sok módja és formája létezik, ezeket elemezni nem érdemes, belegabalyodnánk az elméletekbe. Ha csak a tényeket figyeljük, érdekes következtetésre jutunk, pl. a háborúkat illetően. Történelmünk folyamán háborúk mindig voltak, azért, mert erre 1. mindig szükség volt; 2. mert ez valakiknek mindig hasznot hozott; 3. mindkettő.
A logikus elmélkedés továbbmehet, mert kérdezheti; miért szükséges egy emberi társadalomban háborúzni, ha 1. ezzel sok embertársunkat elpusztítjuk; 2. amit felépítettünk, azt is elpusztítjuk; 3. jövőnk építése nehezebb lesz. A végletekig tudnánk ezeket a logikai okoskodásokat folytatni. Mi igazolja a mai válságos világpolitikai helyzetet? A tények az aránylag modern, alig több mint egy század óta létező geopolitikára mutatnak. Már írtam többször a geopolitika születéséről, eredetéről, de rengeteg szakértői tanulmány, vélemény született a témáról.
Egy mondatban a lényeg: A geopolitika, vagy politikai földrajz a politika azon része, mely tekintetbe veszi egy állam földrajzi elhelyezkedését, és az ezzel járó természeti adottságokat. Már a svéd Rudolf Kjellén, aki először használta a geopolitika kifejezést, még 1899-ben, felhívta a figyelmet, hogy a nagyhatalmak, országuk természeti sajátosságainak megfelelően alakítják politikai és hatalmi törekvéseiket. A ma is létező és még aktuális geopolitikai elképzelések két ősapja, az amerikai T. Mahan tengernagy, és a skót származású brit Halford J. Mackinder volt. Mahan számára a tenger feletti uralom volt a legfontosabb tényező, és nem utolsósorban az eurázsiai szárazföld feletti ellenőrzés. Ö tehát már részben megelőzi Mackindert, aki a XX. század elején megfogalmazza az ún. „kulcsövezet” illetve „magterület” elméletet. Nem véletlen, hogy éppen a két angolszász geopolitkust említem, hiszen voltak franciák, németek stb. de a brit és az amerikai geopolitika napjainkig meghatározza a nagyhatalmak politikáját, bár sokan ezt tagadják. H. Mackinder bonyolult elképzelései közül a legfontosabb alapgondolat, hogy aki az ún. világsziget – amely alatt Európa, Ázsia és Afrika összefüggő területét értette – központi részét, a magterületet birtokolja, az a világ erőforrásainak több, mint 50%-val rendelkezhet. Ez a terület Oroszország régen nomádok lakta sztyeppe térsége. Ezt a vidéket a tengeri hatalmak nehezen tudják megközelíteni, bár fáj rá a foguk. Mackinder már látta az angol birodalom hanyatlását, és szerinte a fennmaradást elsősorban két, történelmi perspektívával rendelkező szárazföldi hatalom – Németország és Oroszország közötti lehetséges szövetség – veszélyezteti.
Ha tehát egy németek által vezetett Európa csatlakozik egy eurázsiai szövetséghez, ez végzetes lehetne az Egyesült Államok számára. Ez nem volt soha „nyílvános”, de a mackinderi elmélet a szovjetek és az Egyesült Államok közötti hidegháború stratégiai mozgásait is befolyásoltak, és máig aktuális! Nagy befolyású amerikai geopolitikusok továbbfejlesztették, és Washington számára ma is érvényes.
A 2017-ben elhunyt Z. K. Brzezinski állította, hogy Ukrajna nélkül Oroszországból csak egy félázsiai regionális hatalom marad. Ez valószínű lehet, és részben indokolja a mai háború kirobbanását. Tényként kezelhetjük, hogy az ukrajnai háború hátterében a hosszú évtizedek óta zajló orosz–amerikai nagyhatalmi érdekellentétek állnak, és ebbe ma már Kína is bekapcsolódott, de a világ többi része sem maradt közömbös. A világpolitika alakulása mutatja, hogy a hosszú idők óta létező amerikai hegemóniát már nem lehet fenntartani, teljesen megváltoztak az erőviszonyok. Ezt Washingtonban is tudomásul kell venni, és előnyösebb lehetne a hatalmat megosztani, mint ellenséges szövetségek létrehozását kiprovokálni.
Most már késő, létrejött egy Kínából, Oroszországból, Indiából álló szövetség, melyhez még számos keleti, déli, nem a Nyugathoz tartozó állam is csatlakozott. Beszélek itt elsősorban a BRICS-ről, amely jelenleg 10 jelentős állam szövetségét takarja, és másodsorban a Sanghaji Együttműködési Szervezetről (SCO), mely kilenc eurázsiai állam politikai, gazdasági, nemzetközi biztonsági és védelmi szervezete. A világ lakosságának nagy része ehhez a két szervezethez tartozik, és nem kimondottam Amerika-, de nem is Nyugat-barátok.
Kellett ez nekünk? Mi lesz a vége? – ezen kell most elgondolkozni.
(folytatása következik!)
Views: 20