A háromnapos NATO-csúcstól nem vártam mást, az következik, amire számítottam: a háborús hisztéria nem hogy csökkenne, mind erősebb lesz. Az Egyesült Államok vezénylete alatt szinte egész Európa beállt a sorba, egyetlen uniós államfő sem állt fel az asztaltól, hogy mindenki előtt kijelentse: Uraim, ez a szövetség nem az a Védelemi Szövetség, ahova mi beléptünk, itt csak fegyverkezésről, bosszúról, mások megleckéztetéséről, háborúról esik szó, viszont egy szó nem esik a békéről. Kérdezhetjük, mit akarunk végső soron, állandó háborúzást a világ népeinek, vagy végre világbékét? Köszönöm uraim, ebből elegem volt, távozom!
A magyar fél, miniszterelnöke és a külügyminisztere elmondta a magáét, de mintha a levegőnek beszéltek volna. Miért nem hagyták ott ezt a társaságot? Persze, most jönnek a gúnyos megjegyzések, Hollai ismét az utópista, naivan álmodozik. Már megszoktam, hogy ha valamit megetetnek a néppel, ha a köztudatba bele szuggeráltak valamit, szerintük nagyszerűt, sérthetetlent, ami csak jó lehet, hasznos, nélkülözhetetlen, akkor ezt nehéz a fejekből kiverni. A tömegek ilyen értelmű manipulálása politikai szaknyelven: metapolitika. Keveset hallani erről, a médiákban sem esik erről szó, pedig a baloldal sikeres metapolitikája a Nyugat gondolkodásmódját gyökeresen megváltoztatta. Az olasz Antonio Gramsci kommunista teoretikus fogalmazta meg először a metapolitka lényegét, miszerint a hatalom megszerzése előtt, a társadalmi gondolkodást, a közvélekedést, a szellemi fejlődést kell lassú, szívós munkával átalakítani. Ez volt a hos – szú menetelés, ami most úgy látszik, befejeződött.
A Nyugat gondolkodása megváltozott, kimondom: az amerikaiakkal együtt Európa is begyepesedett, hogy ne mondjam meghülyült. A magyarság nagy része, és egyesek, nagyon kevesen Európában, tapsoltak és helyeselték Orbán békefutár misszióját. A miniszterelnökök közül, a még mindig beteg Fico az egyedüli, aki azt mondta, én elkísértem volna útjára, a többség bírálja, kigúnyolja, nem is veszik komolyan. Kiemeltem két megjegyzést, lefordítottam németből: „Orbán eljárása se nem komoly, se nem szándékos. Ez egy egyszemélyes show.” „Egyes uniós országok még Orbán tanácsi elnökségének visszavonását is fontolgatják.” Rémisztő az a tömérdek rosszindulat, ami az utóbbi napokban a nyugati médiákban a magyar miniszterelnök ellen felhalmozódott. Trump visszatérésétől retteg egész Európa, Orbánt pedig nem veszik komolyan, ő szerintük részben Putyin marionettje, részben Trump kiszolgálója.
Az aljas geopolitikai játszma lényege, hogy Kína legyőzése előtt előbb Oroszországot kell lehetőség szerint annyira legyengíteni, hogy ne legyen jelentős ereje, ha végső leszámolásra kerül sor. Európa tévékészülékei előtt milliók nézik a labdarúgó-bajnokságot. A kontinens nemzeteinek legjobb focistái mindent beleadnak, hogy maguknak és nemzetüknek dicsőséget szerezzenek. Ez szép, becsületes, érdekes, szórakoztató és jó hangulatot tud teremteni, még ha néha mérgelődünk is. Nincs benne rosszindulat, gyűlölködés, ha lerúgom a másikat, odaguggolok mellé, és segítek. Miért nem lehet mindig ilyen a világ?
Mért ez az őrület, hogy én vagyok a szuperhatalom, én erősebb vagyok, és te azt kell tedd, amit én diktálok! Mi az, hogy demokrácia? Mit jelent ma embernek lenni, hol van az öntudatunk, miért hajtunk minden rossznak fejet? Miért gyilkoljuk a másikat, csak azért, mert valakik, az erősek ezt így akarják? Mennyi kérdés, és hiányoznak a válaszok. Jöjjön végre egy új metapolitika, neveljük át végre az eltévelyedett nyugati, keresztény embert, de ne hosszú meneteléssel, hanem gyorsan, nagyon gyorsan, amíg nem késő.
Views: 23
