Csaba testvér elmélkedései
2024. június 27.
Döbbenetes látni azt a sok – sok alattomos rossz szándékot, amellyel Jézust körülveszik kortársai. Szomorú olvasni, hogy Megváltónk, egy – egy csodája után – gondoljunk a leprások gyógyítására, vagy Jairus lányának feltámasztására – arra kéri az embereket, hogy ne mondják el senkinek, mert még nem érkezett el az idő, hogy őt megöljék…. hisz előbb szerette volna tanítani az apostolait, megerősíteni a tanítványait.
Szent László király, Erdély védőszentje (Született a Lengyel Királyság területén, 1040 körül – meghalt Nyitrán, 1095. július 29. 1077-től magyar király) Az életét olvasva azt látjuk, hogy a civakodás, a marakodás, az ellenségeskedés mindennapi életének a része. Megszámlálhatatlan alkalommal kell fegyvert ragadjon és nem csak a külső ellenséggel harcol, hanem sokszor még a vérrokonaival is gyilkos csatába keveredik. Nem is csoda, hogy távol akar maradni a királyi tróntól. Bátyja Géza király halála után, ahogyan a – Képes krónikában olvashatjuk: „a magyar nemesek …..közös szóval és egyetértő akarattal buzgó és állhatatos kéréssel rákényszerítették” hogy László legyen a királyuk.
Amit Jézus Krisztus és Szent László király életében csodálok, az a nehézségek ellenére a szolgáló szeretetben való kitartás. Nem hátrálnak meg, nem kötnek kompromisszumot, hanem teszik nagy lélekkel mindazt, amit a hivatásuk, állapotbeli kötelességük megkíván.
Jézus Krisztus által mutatott úton, melyen Szent László király is járt, szeretnék én is haladni. Ez a mi utunk, imával, böjttel erősítsük meg a lelkünket, akaratunkat, mert a mi világunkban is sokan rosszindulatú vádaskodással, jobb esetben gyermeki torzsalkodással teszik próbára nap mind nap a béketűrésünket.
Mindenkiben annyi jóság, irgalom, szeretet van, amennyi az anyagi, erkölcsi megpróbáltatások idején megmutatkozik és nem több. Ezért a Mesterünkre és az ő szent tanítványaira felnézve, tőlük tanulva, segítségüket kérve éljük életünket.