Demokráciánkról, magáról a fogalomról és alkalmazásáról az utóbbi két évezredben hatalmas könyvtárnyi anyagot írtak, nagy elmék írtak a témáról „okos tanulmányokat”. Én most csak annyit jegyeznék meg szerényen, hogy demokratikus politikai, kormányzati rendszerünknek valami köze kellene legyen a néphez, a többség elképzeléseihez, szándékaihoz, ahogy mondani szokás: a népakarathoz. Sajnos a nép, a tömeg soha nem volt egységes, közös akarata sem volt soha, nem lehetett. Hát akkor mi van, mert demokrácia nincs! Ha a mai világpolitikai helyzetet nézzük, tények bizonyítják, hogy egyetlen politikai döntés sem születik a nép elképzeléseinek és óhajának megfelelően, de még az ún. többséggel rendelkező szövetséges politikai csoportok akarata szerint sem. Komoly politikai döntések ismeretlen, vagy részben ismert politikai erők elképzelései, akarata szerint történnek, és nem más, mint jól előkészített, saját céljainak, elképzeléseinek megfelelő, a tömeg megtévesztését célzó sorozatos politikai manőverezés.
A háborúkat minden áron folytatni akaró politikai oldal semmitől sem riad vissza, valószínűleg valahonnan támogatást kap. A békét óhajtó tömeg, ezt a manipulálást meddig tűrheti? – hiszen, a többség nem akar háborút! A magyar miniszterelnök, Magyarország soros EU-elnökségének lehetőségeit kihasználva, békemissziót indított, Kijev után Moszkvába utazott, és megkísérelte, hogy a szembenálló ellenséges felek egy közös kiindulópontot találjanak a béke érdekében. Kétségtelen hogy miniszterelnökünk helyesen tette, hogy a több, mit két éve szembenálló ellenséges szomszédok vezetőit felkereste, és igyekezett a béke érdekében közvetíteni. Ezt a lépést valaki, talán egyenesen Brüsszelből már régen megtehette volna.
Ha egyesek Orbán lépését rossz szemmel nézik, hibásnak ítélik, és ellenséges hangon bírálják, az én szememben bután rövidlátó, veszélyesen rosszindulatú marionettfigurák, és nincs helyük a politikai közéletben. Sajnos mégis sokan vannak, akik most kárognak. Ne ámítsuk magunkat, a nyugati civilizáció országaiban már régen nincs demokratikus kormányzás. A világ többi része – most – ne érdekeljen minket, azt kell tisztázni, hogy mi, a nyugati, ún. keresztény civilizáció mit akarunk a jövőben tenni, mit szeretnénk elérni, milyen irányba akarunk tovább menetelni, és hova akarunk megérkezni.
Nehéz kérdés, mert már senki nem tudja, mit is akarnak tőlünk, milyen erők játszadoznak velünk, mi a céljuk az emberiséggel, egyáltalán, a tömeget, az átlagembert mintha már nem is vennék figyelembe, mi már nem számítunk. Valakik talán „magasztos” célok vagy csupán önző személyi érdekek miatt keverik a kártyát, a világpolitikát, amely napról napra zavarosabb lesz. Sokan túlzásnak tartják „siralmaimat”, szerintük ez mindig így volt, háborúk, ínségek, konfliktusok kísérték az emberiség életét, de aztán jött a felemelkedés, a fejlődés, a jólét. Lehet, hogy ez igaz, de ma kimondottan az ellentmondások világában élünk, mert szupermodern, fejlett világunkban, minden megadatott, hogy egy földi paradicsomban éljünk, de éppen az ellenkezője történik, szembenállást, vetélkedést, gyűlölködést, és a háborúkra való előkészületet látjuk! Ez végzetes lehet!
Múltkor kenyértörésről írtam, mindenki tudja mire gondoltam. Most abban reménykedem, hogy az új elképzelés, a múlt hónap utolsó napján megalakult Patrióták Európáért pártcsoport talán tényleg változást hozhat az Unió politikájában. A megalakulás után pár nappal a csoport nyolc ország nyolc pártjával, és 41 parlamenti képviselőjével egy jelentős erővé fejlődött, és a jövő héten már többet tudunk, mert az EP-ben elindul a munka. Nem áltatom magam, mert a pénzhatalmak nem viccelnek, szinte mindenkit megvásárolnak, s akit nem tudnak megfizetni, félreteszik. De reménykedem.
Babonás nem vagyok, sem misztikus gondolkodású, mégis néha eszembe jut, ha tényleg van egy Gondviselés, vagy Mennyei Atya, akkor már régen meg kellett volna haragudjon ránk, mert rengeteg rosszat tettünk magunkkal, embertársainkkal, elárultuk a krisztusi, keresztény tanítást, és ölünk gyilkolunk, pusztítjuk az embert, és a körülöttünk lévő csodás világot, a természetet. Ennyi bűn nem maradhat büntetés nélkül.
Írásom befejezése után hallom a hírt: Le Pen pártja sajnos nem nyerte meg a francia választást. De a Patriótáknál jelentkezhetnek. Úgy legyen.
2024. július 9.
Views: 30
Valóban, demokráciáról beszélni anélkül, hogy a népakaratot figyelemmel kísérnék, számításba vennék,nem érdemes.
A napi valóságtól történő elszakadás torz világkép kialakulásához vezet, amit nap,mint nap kénytelenek vagyunk tapasztalni. Érdekek mentén ilyen nyíltan politizálni nem lehet,de nem is tanácsos!