Aki pedig a szomszédból, az még inkább!
Megfogadtam, hogy a „miferinkről” nem írok többet, mert minek. Úgyis hiába, neki kell végig menni az úton és neki kell észrevenni a falat, amely az út végén várja! De szerencsétlenségemre megnéztem a Rónai-Gyurcsány KONKRÉTAN című beszélgetést és észre kellett vennem, ahogy a bicska lassan kinyílik a zsebemben.
Balszerencsémre azt kaptam amit vártam, pedig nem tettem magasra a lécet a kocsmákban is a fogadási odss-ok a padlón landoltak, hogy a GYF marad. Kioktatást és, hogy mindenki menjen a zivatarosba, mert még egy olyan tehetséget, mint ő, sehol a világon nem talál a baloldal, sőt. Ez csak a rövidített zanzája az eseményeknek.
Nos, nézzük hosszabban, a lényeget. Kijelentette, hogy elege van a „gyurcsányozásból” pedig ő milyen sokat dolgozott, így természetesen lemondani sem mond le, miközben mindent jól csináltak, aközben szépen lecsúsztak a harmadik helyre és beelőzött egy null kilométeres párt, amely alig két hónap alatt szerezte meg a második helyet! Vajon ki látja torzan a helyzetet ő, vagy a világ -merül fel bennem a kérdés!
Majd a kormányfői tevékenysége kerül terítékre. A kormányfő utáni időszakában is mások vették fel a milliókat és írtak alá túlárazott szerződéseket, miközben ő az ügyészségre járt! Vajon milyen milliókról és túlárazott szerződésekről lehet szó- ötlik fel bennem a gondolat, de már rég elévülhetett! De nem érek rá hosszasan gondolkodni, mert máris az újságírókra/újságírásra terelődik a szó, mert mi egy megátalkodott elfajzott népség vagyunk. Minden újságíró és újság meg van véve – jelenti ki a „miferink”- hiszen a kormányzat minden médiumnak súlyos milliókat ad és azt feltételekhez köti – mondja Ferenc, mire szelíden kérdi Rónai Egon, – Önök is szabtak feltételeket? Meg fog lepődni a kedves olvasó a válaszon, ami az volt, hogy -Természetesen nem! Rónai Egon válasza csak annyi volt, – Hogy akkor én most mélyen hallgatok jó?
Ferenc nem tudja megérteni, hogy a bármilyen színezetű médium teszi a dolgát ki, ki a saját oldalán a vélt, vagy valós igazsága szerint és ez így helyes és így szolgálja köz javát!
Szó volt még a miniszterelnöki tevékenységéről, amelyben természetesen nem követett el hibát, de ha elkövetett volna is már rég elévülhetett volna: – Hiszen a gyilkos is 15 év múlva szabadul -jelentette ki Ferencünk.
Nos, igen tisztelt Miniszterelnök úr – hiszen jár ez a megszólítás annak aki betöltötte ezt a tisztséget – én azért mondanék egy olyan dolgot, amelyért Ön soha nem lehet a miniszterelnöke Magyarországnak!
Ez pedig a 2004-es nemzetiségi ügy, amely olyan sebeket és olyan témát érintett, hogy ilyet soha, de soha nem tehet meg egy miniszterelnök! Emberek millióinak okozott a Trianoni diktátuminál nagyobb sebet, mert a Trianoni döntésről mi magyarok nem tehettünk, de a 2004-es kormányzati álláspontról igen, vagyis ön és a pártja tehetett. Láthatóan nem érti a társadalomban folyó érzéseket „miferencünk” hiszen folyton csak az igazságukkal van elfoglalva, ami vagy igaz, vagy nem!
Amit képviselnek politikai program sincs kellően kitárgyalva, hiszen a társadalom nagy részének nem mond semmit az, hogy „még több Európát”! Mi „szemét újságírók” viszont pontosan tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy irány az Egyesült Európai Unió! Vagyis egy szűk európai pártokrácia diktatúrája alá rendezi a nemzetállamokat, amelyek lényegesen nagyobb ellenőrzést gyakorolnak a nemzetállamok fölött, mint akár az USA a saját államaiban.
Ezt pedig Magyarország többsége nem akarja.
Nem érti azt sem, hogy a migráció egy kis nemzet számára katasztrófa, hiszen ha egy üvegcse tintát beleöntünk a tengerbe, akkor nem történik semmi, de ha a „miferink” a saját levesébe önti azt, rögtön érzékelheti a különbséget. Az orosz–ukrán ügyben azt hiszem pont Ferencnek nem kéne megszólalni, hiszen Putyin itt jártakor pont ő olvadozott mint a gyertyaviasz a láng hatására, és erről még videó is fellelhető a Youtubeon. Az orosz–ukrán háború külpolitikai vonatkozásáról csak annyit, hogy egy nemzetnek jár a biztonság, de nem csak az ukránoknak, hanem az oroszoknak is és általában azt nem az ellenségei határozzák meg, hogy jár neki vagy sem, a többi már az ENSZ dolgának kellene, hogy legyen.
Nos, úgy gondolom, hogy én megpróbáltam segíteni, de őszintén bevallom, nem vagyok benne biztos, hogy sikerült. Lehet, hogy az a bizonyos fal csak továbbra is jön és jön!
A szerző újságíró, közíró
Ha meghaltál, Te nem tudsz róla, csak azok, akik körülötted vannak, a családod, a munkatársaid, a szomszédaid. Kicsit szomorkodnak, eltemetnek, majd egy idő után elfelejtenek. Ugyanez a helyzet, ha hülye vagy. Te nem tudsz róla, csak mindenki más érzékeli. A “miferink” hülye is, és halott is, -erkölcsileg is, de politikailag mindenképpen. De sajnos politikailag mégsem tudjuk eltemetni, a hülyeségeit pedig folyamatosan mi szenvedjük, ezért feledni sem tudjuk. Nagy sorscsapás ő a magyar közéletre!