“Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat.” Mt 5,36
Talán ez egyik legkeményebb parancsa Jézus Krisztusnak. Hisz itt nem csak azt kéri, hogy a konkolyt ne gyomláljuk ki, harccal, küzdelemmel ne akarjuk a rossz vesztét, hanem egyenesen azt kéri, hogy ne álljunk ellen azoknak, akik bennünket bántani akarnak. Sőt ne is védekezzünk ha meg akarnak ütni bennünket, hanem szinte a másikat provokálva tartsuk oda arcunk másik oldalát is annak, aki bennünket pofon vágott.
Keskeny, meredek út és valóban kevesen járnak rajta! De a kétkedés helyett Péterrel mi is menjünk el a Jézust elítélő Pilátus palotájába. Ott áll Jézus némán a bírója előtt, nem könyörög, nem vitázik: „Pilátus kérdőre vonta: „Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?” Jézus csak ennyit mondott: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna.” Jn 19,11
Számomra döbbenetes Jézus válasza. Mesterünk igazából azt mondja, hogy onnan felülről, az én Atyámtól kaptad a hatalmat, mellyel elítélsz engem. A mennyei Atya nem csak megengedi, hogy Krisztust keresztre feszítsék, hanem egyenesen hatalmat, erőt ad Pilátusnak, hogy a Golgotára küldje az Ő Szent Fiát!? Hatalmat ad, mert Krisztus kereszthalála az az életmentő orvosság amely megvált, megmenti a mi életünket, és ezt tudja a mennyei Atya is, de Jézus Krisztus is. Ezért is mondja: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek.” Lk 22,14
Jézus nem kerüli a keserves kereszthalált, hanem vágyva vágyik arra, hogy a megváltás az ő kínszenvedése által beteljesüljön a Golgotán. Nagypéntek fényében kell szemlélni a mi életünkben bekövetkező nehézségeket, szenvedéseket is, annál inkább, mert mi sajnos Jézussal ellentétben nem mondhatjuk, hogy nem vagyunk bűnösök.
Életünk nehézségeit, szenvedéseit, ha azokat megérdemeljük, ha nem, viseljük krisztusi türelemmel és egyesítsük a mi keresztünket a világmindenség Urának szeretetből értünk vállalt szenvedésével, tudva azt, hogy világunkat nem a harc, hanem az önként vállalt irgalmas szeretet fogja előbbre vinni, megszentelni.
Keresztemet vállalom, Csaba t.
