Legutóbbi cikkemben, amelyben a süllyesztőről írtam, már megfogalmaztam véleményemet az akkor még készülődő európai parlamenti választásokról. Azt merészeltem megjegyezni, hogy attól még nem lesz béke, ha a strasbourgi parlamentben június közepétől néhány fideszes képviselővel többen ülnek. Írásom, bár idejében elküldtem, csak a választások utáni napon jelent meg, mert a szerkesztőség egy esetleges negatív véleményezést is feltételezett a választások irányába. Lehet, hogy igazuk volt.
A dolog ma már tiszta, választások után vagyunk, véleményem azonban nem változott, Strasbourgban akkor sem változhat sok, ha a Fidesznek a jövőben két képviselővel kevesebbje lesz a parlamentben. Azt viszont nem dicsérném, hogy hét teljesen új, ismeretlen „politikus” is képviselheti a magyarságot az Unióban. Valami nincs rendben a magyar politikai kultúrával, ha egyik napról a másikra, a semmiből új pártok, új politikai szereplők léphetnek a politika színterére. (Nem esetem az „új” Jobbik, és nem szeretem a személyeskedést, de egy tapasztalt, jó elképzeléseket megfogalmazó közgazdásznak, mint pl. Róna Péter, inkább helye lehetne egy törvényhozásban, mint egy dacból, dühből összetákolt párt, árnyékból előlépő „élharcosainak”!)
Tegnap, két nappal a választások után, egy meghívásnak tettem eleget a HIT Rádió fővárosi stúdiójában. A beszélgetés történelmünk iszonyata körül forgott. Ez az iszonyat nem más, mint hosszú európai történelmünk állandó háborúzása, életünk minden tevékenységét kísérő lidérce, rossz szelleme, amitől egyszerűen nem tudunk megszabadulni, már természetünk része, zsigereinkbe ivódott. Szomorú beteg állapot.
A jelenlegi háború egyedül amerikai „barátaink” érdeke. Aki a tényeket, a számokat, a gazdasági mutatókat figyeli, és nem hallgat az üres fecsegésekre, az megértheti, hogy Washingtonnak egyelőre nincs szándékában, nem teheti meg, hogy a békét támogassa. Az igazi valódi ok, minden más indokot figyelmen kívül hagyva, a „bűvös” szám, a 34 billió dollár államadósság, amit Amerika soha nem fog tudni visszafizetni. Az Egyesült Államok „jóléte” mindig is háborúkkal lett biztosítva.
Ha mi európaiak mégis a béke mellett kardoskodunk, felül kell vizsgáljuk baráti kapcsolatainkat, még ha ez nehezünkre is esne. A választások után a franciáknál és németeknél bekövetkezett jobbratolódás lényeges változásokra adhat reményt az EU politikájában, de ez a folyamat egyelőre csak a kezdet, jelenleg még a NATO markában vagyunk.
Orbán miniszterelnök „alkuja”, a hirtelen Budapestre utazó NATO-főtitkárral nem mondható jó üzletnek – valamit kaptunk, főleg szép szavakat, de mintha többet fizetnénk cserében. Több határozottságra, bátorságra volna szükség, ha ténylegesen és gyorsan békét képzelünk el gyermekinknek. Már írtam többször, megismétlem; partnereket kell keresni, találni, mert egyedül nehéz harcolni, együtt sokkal könnyebb bátornak lenni és dacolni a többséggel.
2024. június 14. 16:30