HOLLAI HEHS OTTÓ: Európa a süllyesztőben

Nem ezt érdemeltük. A zsidó–görög–keresztény kultúra földrészünkön két évezrede létezik, ez volt civilizációnk mindennemű fejlődésének az alapja. A modern Európa kb. 500 éves, és az utolsó öt-hat évszázad alatt egy, a történelemben példanélküli szellemi, gazdasági és társadalmi fejlődés Európa nemzeteit, egész Európát a világ vezető földrészévé emelte. Mindenki csodált minket, tanult tőlünk, bár nem mindenki szeretett minket és mi sem szerettük egymást mindig – hiszen háború háborút követett –, bizonyos fokú tiszteletet mindig kiérdemeltünk.

A negatív változás a múlt század elején indult el, párhuzamosan az Egyesült Államok felemelkedésével. Az I. világháború anyagi és erkölcsi veszteségeit még nem sikerült eltakarítani, amikor ránk tőrt a második szörnyű háború katasztrófája, és bár a veszteségek óriásiak voltak, valamennyire magunkhoz tértünk. Tény viszont, hogy1945 óta már nem vagyunk urai saját magunknak, Európát kettéosztották, a nyugati rész Washington hatáskörében maradt, Kelet-Európa pedig teljes mértékben kiszolgáltatottja lett a szovjeteknek. Az Európai Unió új távlatokat ígért, főleg együttműködést, békét és függetlenséget Amerikától és a kommunista szovjetek befolyásától. Európa kimagasló gondolkozói már régebben jelezték, hogy a Nyugat hanyatlóban; szellemi, erkölcsi válságok követik egymást, demográfiai katasztrófa, a kereszténység veszélyben kívülről és belülről is, a gender ideológia őrülete, idegen kultúrájú migrációs tömegek beözönlése, ismételt proxyháborúk világszerte, szuperhatalmi vetélkedés és még sokáig lehetne sorolni.

Optimistán nézve, ezeket le lehet győzni, csak hinni kell keresztény kultúránk és gondolkodásunk erejében! Az viszont bizonyos, még egy háborút, egy harmadik világháborút már nem élünk túl. Szomorú és érthetetlen, hogy a fenti tényeket, a valóságot, az igazságot Európa helyzetéről éppen vezetőink nem ismerik fel, a lényeget nem látják, nem akarják látni, döntéseik hibásak, logikátlanok. Európa népei többet érdemelnek, jobb sorsot, nyugalmat, békét és reményt, hogy a keresztény Európa ismét felemelkedhessen. H. Kissinger, a nemrég elhunyt diplomata szerint: „Európa 1918 óta már nem aktív részese és alakítója a világpolitikai döntéseknek.” Ezt már régen látni, ezt tapasztaljuk, de ha mások irányítják sorsunkat, akkor mi az alapja az optimizmusnak? Európa helyzete ebben a veszélyes világpolitikai környezetben egyre bonyolultabb, mert részese lett a szuperhatalmi vetélkedéseknek. A hidegháború alatt, de utána is, a proxyháborúkban mindig fel lehetett ismerni a nagyhatalmi (vagy háttérhatalmi?) érdekeket, ez jelenünkben sincs másképp.

Az ukrán–orosz háborúval a proxy beköltözött Európába. Mindegy, hogy milyen háttérről beszélünk, legyen az amerikai geopolitika, vagy a kínai terjeszkedés lassítása, ezekhez Európának nincs sok köze, ezekért nem érdemes háborút kockáztatni. Az Európai Unió a NATO oldalán az Egyesült Államok érdekeit mindenben támogatja, és Washington utasításai szerint cselekszik. Magyarország, szinte egyedül „kilóg” ebből a szövetségből, pedig a szomorú történelmi tapasztalatok ismeretében Kelet-Európa nemzetei egységesen szigorú háborúellenes álláspontot kellene képviseljenek. Június elsején eddig nem látott óriási tömeg vonult a Margit-szigetre, a béke nevében. Orbán Viktor lelkes beszédét óriási ováció fogadta, a magyarok legnagyobb része a legőszintébben a békét óhajtja. Európának bizonyítottunk, amit különben riporteri kérdésre egy idősebb tüntető velősen így fogalmazott meg: „Mi magyarok legalább normálisak vagyunk, ha a békét választjuk a háború helyett.” Attól még nem lesz béke, ha a strasbourgi parlamentben június közepétől néhány fideszes képviselővel többen ülnek, vagy ha az előretörő, ún. konzervatív, jobboldali erők, mint a német AfD, vagy Le Penék felerősödnek. Ennek alapján még sok nem változhat, de a politikai erőviszonyok megváltozásával a magyar békepolitika támogatottsága megnőhet, és egy dominóhatásra lehetne számítani.

Tény, hogy a szomszédunkban dúló háború egyedül az amerikai fegyveripar érdekeit szolgálja. A világ 10 legnagyobb fegyvergyártójából 6 amerikai és a világ teljes fegyverexportjából az USA részesedése legalább 40%. Ha ez a bevétel kiesik, Amerika csődbe jut – ez valóság. Megjegyzendő, az amerikaiak a két világháború árán gazdagodtak meg, és a NATO ennek az üzletnek a része, és ennek a szövetségnek, a többi uniós országgal együtt mi is tagjai vagyunk. Ha a NATO megtámadja Oroszországot, vagy fordítva, akkor mit csinálunk? Svájc és Ausztria jól érzik magukat a NATO-n kívül! Ezen kell elgondolkozni, de sürgősen, és reméljük, lesznek követőink, ha nem, a süllyesztőből nem mászunk ki! A többi csak felesleges szócséplés!