“Ádám: Megy-é előbbre majdan fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mint malomnak barma holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem tud kitörni?”
Madách: Az ember tragédiája
Álomból ébredve?
Úgy érzem magam, mint aki Az ember tragédiája előadásán ülve elaludt, és most felébredve szétnéz országában, a világban, majd megkérdi: -Ez már az Eszkimó szín?
Barangoljuk előbb körbe a világot, utána jön kis nemzeti hazánk, “Isten kalapján a bokréta”! Most, hogy fölébredtem elképzelt annyi évi alvás után, mint ama epheszoszi hétalvók, megkérezem: 1990-ban mi ehhez a degenerált, elhülyült, morálisan lezüllött Nyugathoz akartunk csatlakozni, amivé vált 2024-re? És 1999. március 12-én ehhez a NATO-hoz akartunk csatlakozni, amely akkor még a béke védelmezőjének tűnt, de mára őrült pszichopaták vezetésével az atomháború felé taszigálja az emberiséget? 2004. május elsején mi ehhez az Európai Unióhoz akartunk csatlakozni, amelyet ma már egy imbecillis, gyermeteg, primitív, műveletlen, ostoba, ugyanakkor velejéig erkölcstelen anti-elit ural, és vezeti kontinensünket a biztos pusztulásba?
Az irracionális képzelgés, az elmebaj lett úrrá Európán, kezdődött a merkeli Wilkommen Kultur őrülettel 2015-ben: az integrálhatatlan, kezelhetetlen, agresszív muzulmánok tömeges befogadásával, beinvitálásával. Ismétlődik Buda 1541-ben történt békés, csellel végrehajtott elfoglalása, csak most már kontinensnyi méretekben? Ez már az Európai civilizáció önfelszámolása, szabályos “eszkimó színe”?
Folytatódott a gendertébollyal, amelynek lényege, hogy az egyén legbensőbb magánszférájába tartozó szexuális irányultság – az amúgy törvényileg és erkölcsileg elfogadható, és mára már szerencsére elfogadott határokon belül – a közélet, az utca, a nagy nyilvánosság, a politikum centrumába emelődött, szabályos morális válságot, anarchiát generálva a társadalomban.
Mellesleg mindez pont az érintett közösségnek árt a legtöbbet, mert a céljával ellentétben éppen a heteroszexuális többség általi elfogadást, tolerálást nehezíti meg! A szexuális önazonosság tragikus relativizálása (“már azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány?”) olyan erkölcsi-szellemi mélységbe taszította korunk társadalmát, ezen belül is főként a nyugati civilizációt, amelynek végén emberi mivoltunk teljes elvesztése, megtagadása vár minket. És paradox módon mindez éppen akkora teljesedik be, amikorra eljutottunk a szexuális irányultság problémakörének már-már megnyugtató rendezéséhez, a társadalmi tolerancia általánossá válásához.
Megint, mint már annyiszor, túltoltuk a biciklit? Ahogy egykor Krisztus megbocsájtó eszméjétől, Pál szeretethimnuszától eljutottunk a könyv-és emberégető Inkvizícióig, vagy Karl Marx humanizmusától, a népek testvériségének általa hirdetett eszméjétől, jogos kizsákmányolás elleni szellemi küzdelmétől a lenini-sztálini terrorállamig. 1936. augusztus másodikán nyitotta meg Hitler a berlini olimpiai játékokat. 1200 dalnok énekelte az olimpiai stadionban átszellemülten, hogy “testvérré lesz minden ember…”! Németországban, Olaszországban a náci és fasiszta téboly, Sztálin hasonlóan kegyetlen diktatúrájában pedig a GULAG iszonyata. Hátborzongató!
Az emberiség nem tanul! Most itt a szörnyű, tragikus orosz-ukrán testvérháború! Tucker Carlson kétórás interjúja Vlagyimir Putyinnal megdöbbentett. Igazolva láttam megint, mint már annyiszor, ama tételt, mely szerint a dolgok sohasem fehérek, vagy feketék! Avagy “audiatur et altera pars”! Hallgattassék meg a másik fél is! Már Wilhelm Friedrich Hegelnél, vagy még korábban epheszoszi Hérakleitésznél láttuk, hogy minden létezőben ott feszülnek az ellentétek. Az 1999. december 31-én lemondott Borisz Jelcintől az elnöki funkciót átvevő egykori KGB főnök mostani elemzése kristálytiszta volt, nagyfokú általános műveltségről, a történelem alapos ismeretéről tanúskodott. Logikus érveléssel, bámulatos tényanyaggal támasztotta alá mondanivalóját, de úgy is foglamazhatok, hogy saját igazságát! Számomra hihetetlen volt a kontraszt nyugati kollégái elképesztő tudatlanságával, ostobaságával, tájékozatlanságával, általános szellemi nívójával összevetve! Szinte nem is látok ma ez alól kivételt! Hova tűnt a Franklin Delano Roosevelt, Winston Churchill, Konrad Adeauer, Charles de Gaulle, John Fitzgerald Kennedy, Ludwig Erhard, Harold Wilson, Willy Brand, Helmuth Schmidt, Urho Kaleva Kekkonen, Olof Palme, Francois Mitterrand, Margaret Thatcher, Ronald Reagan, Helmuth Kohl által fémjelzett “nagy generáció”?
Hol vannak ma bárhol is őhozzájuk fogható államférfiak- és asszonyok? Egyáltalán: hol vannak ma államférfiak- és asszonyok? Ha most sorolnám a mai neveket, elborzadnék! Miféle selejt politikai nemzedék ez a mai? De egész szellemi holdudvaruk is hasonló kaliberű!
Visszatérve Putyinra, nehogy valaki is az iránta való elfogultsággal vádoljon: ő egy igazi, vérbeli pszichopata diktátor! Igen, az! Aki polóniummal mérgezteti meg Londonban, még csak nem is politikai ellenlábasát, csupán bírálóját, akinek országában sorra mondanak csődöt a szállodai ablakok, az bizony őrült zsarnok. De a dolgok ugye nem fehérek-feketék! Ez az őrült zsarnok ma, szellemi képeségeit, műveltségét, tisztánlátását tekintve messze felülmúlja összes nyugati kollégáját! Ilyen az ember: hihetetlen ellentétekből van “összegyúrva”! És hát Putyin is “emberből van”!
Gondoltuk valaha, amikor az egész világ a szovjet gerontokrácián, Brezsnyeven, Andropovon, Csernyenkón röhögött, hogy pár évtized múlva az USA vezetője még őket is messze alulmúlja?
2000-ben Putyin belengette Bill Clinton amerikai elnöknek, hogy Oroszország belépne a NATO-ba. Pár órai hezitálás után Clinton ezt elutasította! Kevesen tudják, de amikor 1945. április 4-én megalakult a NATO, felajánlották Sztálinnak, hogy a Szovjetunió lépjen be! Akkor ezt a szovjet diktátor utasította vissza. Mekkorát fordult a világ!!!
Most az imbecillis, kretén, velejéig ostoba amerikai vezető garnitúra, élén egy szenilis vénemberrel, megvalósítja Zbigniev Brzezinski, Carter elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója elmebeteg koncepióját, amely szerint Amerika állítólagos érdeke elszakítani Európát Oroszországtól, nehogy a high-tech német ipar és az olcsó, kimeríthetetlen orosz energia- és nyersanyagforrás egymásra találjon. Nos, Amerika, és ez egész világ valós érdeke éppenséggel Európa és Oroszország egymásra találása, együttműködése, Oroszországnak a nyugati civilizációba való integrálása, ezáltal a béke korszakának végleges eljövetele lett volna! De a legmegdöbbentőbb az egészben az, hogy Európa szintén teljesen elhülyült, elbutult, ostoba vezető garnitúrája mindezt az amerikai őrültséget szolgai módon végre is hajtja, végromlásba döntve kontinensünket. Hát, ebből következett az orosz-ukrán háború, aminek köze sincs Ukrajna szabadságához, területi integritásához, a demokrácia védelméhez, Európa megóvásához. Az ukrán nép tragédiája, szörnyű szenvedése amolyan “járulékos” áldozat a vélt, primitív, erkölcstelen amerikai érdekek oltárán, Európa vezetőinek szégyenletes asszisztálásával.
A Szovjetunió 1993. december 31-i felbomlása után, a Varsói Szerződés megszűnése után egyáltalán mi szükség volt a NATO fennmaradására, az amerikai katonai arzenál Európában való további állomásoztatására? És ha már így döntöttek, nem lett volna értelmesebb dolog a hatalmas Oroszországot megkísérelni integrálni a nyugati szövetségi rendszerbe, a NATO-ba, az Európai Unióba? Mégpedig Ukrajnával együtt! Vagy ha már ennyi eszük sem volt ezeknek a velejéig ostoba nyugati politikusoknak, nem kellett volna betartaniuk a Gorbacsovnak adott becsületszavukat, amely szerint nem nyomulnak az orosz határok felé?
Nem lehetett volna egy semleges ütköző zónát kialakítani Oroszország és Európa között, mint a kisebbik rossz megoldás? Miféle elmabaj vezeti a mai svéd, finn politikusokat, hogy föladják eddigi semlegességüket, Oroszországgal folytatott gyümölcsöző gazdasági kapcsolataikat? Urho Kaleva Kekkonen és Olof Palme forog a sírjában! Nem folytatom, amit ma látok, az “a Nyugat alkonya”, jóllehet Oswald Spengler egész másra gondolt 1919-ben. Ez már a nyugati kultúrkör történelmi, madáchi drámájában az eszkimó szín? – kérdezem én döbbenten…
Magyarország eme drámában
Fölébredve képzelt álmomból, közelebbi környezetemben szétnézve megint csak Madách Tragédiájának Eszkimó színében érzem magam, de egészen másként. Elalvásom előtt, úgy 1989-90-ben, hallottam a harsány jelszót: “Irány Európa!” Most fölébredve viszont azt látom, hogy megérkeztünk valahova Latin-Amerikába, vagy akár Afrikába. És a XXI. század helyett valahova a XIX. századba, de legjobb esetben is az 1930-as évekbe. Vármegye, főispán, ispán, Kúria, nemzeti dohánybolt, nemzeti sporthíradó, Magyar Köztársaság helyett Magyarország. Széles kis-és középrészvényes középosztály, általános jólét helyett oligarcharendszer, a XIX. századot idéző vagyoni-és jövedelmi polarizáció, és a másik oldalon a tömeges nyomor! Közte pedig egy vékony, csenevész középosztály, vagy inkább kvázi-középosztály, amely nem a további felemelkedésért, gyarapodásért küszködik, hanem a megkapaszkodásért. Ez akkor is igaz, ha ennek a kvázi-középosztálynak 2015-2021 között volt pár gyarapodást hozó éve, lélegzethez jutott egy időre.
1990-1998 között, röpke nyolc év alatt, az Antall-Boross-Horn kormányok gyászos regnálása eredményeként, lezajlott itt egy, még a XIX. századot is megszégyenítő ütemű “eredeti felhalmozás”! Értsd: a korábbi közvagyon szétlopása, széthordása, elherdálása mindenféle társadalmi kontroll nélkül! Végbe ment elképesztően rövid idő alatt hihetetlen száz-és ezermilliárdos vagyonok összeharácsolása egy szűk kör által, és velül szemben létre jött az 1930-as éveket idéző “hárommillió koldus országa”.
Nyomát sem látom a brainigényes, kreativitásvezérelte, humántőke-alapú, belső erőforrásokra támaszkodó, a késő Kádár rendszer kétségtelen gazdasági eredményeit (pl.: agrárium, élelmiszergazdasági vertikum!) továbbfejlesztő haladásnak. Nyomát sem látom a modern, XXI. századi ökoszociális piacgazdaságnak, a mindenkire kiterjedő anyagi és egzisztenciális biztonságnak, helyette felépült a késő Kádár rendszer ereményeit felszámoló vadkapitalista oligarcharendszer. Ez lenne a “polgári Magyarország”?
“Eredmény”: a magyar gazdaság rákötve a multitőke jövedelemszivattyújára, egy gyarmati jellegű munkamegosztással kapcsolódva a világgazdaságba. Szimpla olcsósággal, alacsony bérekkel, nevetséges “adóterheléssel” idevonzott összeszerelő üzemek, akkumulátorgyárak, és mindez “eladva” fantasztikus fejlődésnek, sikernek! Közben pedig hat-hétszázezer kiválóan képzett szakemberünk él, dolgozik külföldön, ott termelve GDP-t, fizetve adót, járulékokat. A gyermekeik, unokáik is már mind ott maradnak, ott szocializálódnak! Közben itthon munkaerő hiány, de a mi politikusaink még mindig észnélkül vonzzák be a munkahelyteremtő beruházásokat, amelyeknek működtetéséhez már nem csak a tőkét, de a munkaerőt is importálni kell valahonnan a távol-keletről. Így az olcsóbb?
Avagy, amikor többe kerül a leves, mint a hús!
Nem folytatom. Még csak annyit, hogy nem látni az alagút végét!! Nem látni a váltani képes alternatívát! Ilyen tudatlan, alkalmatlan, semmirekellő “ellenzék” mellett a jelenlegi kormány regnálása továbbra is biztosított. Még a kétharmaduk sincs veszélyben. Nem is lesz belátható időn belül. Ennek az országnak ilyen tehetségtelen, erkölcsileg-szellemileg alkalmatlan vezető elitje (mindegy, hogy melyik oldalt nézzük!) talán csak a Mohács előtti és utáni évtizedekben volt a történelemben. Magyarország előre megy, nem hátra! – harsogja a média, a propaganda. Igen, előre megy, nem hátra, de egy tragikus modernizációs zsákutcában!
Végezetül megbotránkoztatok sokakat, de ezt vállalom: a két rossz közül én a jelenlegi Orbán kormányt tartom a kisebbik rossznak! A világhelyzettel foglalkozó első részben benne a magyarázat! Az Orbán kormány igenis helyesen kezeli az illegális migráció, a genderőrület, és az orosz-ukrán konfliktus kérdést, még akkor is, ha ezzel szembe megy a main-stream nyugati “elittel”! Jól teszi, hogy szembe megy, ebben igaza van! Ennek az ostoba, semmirekellő, tehetségtelen, alkalmatlan, erkölcstelen “ellenzéknek” annyi esze sincs, hogy ezt felismerje, és legalább ezekben a kérdésekben felsorakozzon a kormány mögé, mellé.
Na, ezért nincs semmi esélyük arra, hogy leváltsák, vagy akár megszorítsák a Fidesz kormányt. Donáth Anna nemrég kimondta: ha ők győztek volna 2022 áprilisában, nem lettek volna képesek kormányozni! Fontos igazság! Sajnos! És ez a helyzet semmit sem változott azóta! Ha ők jönnének jönne a káosz, a működésképtelenség, amit már láttunk 2005-2010 között, sőt, már 1994-1998 között is.
Kérdezem én tehát álmomból ébredve: Magyarország számára is ez már az eszkimó szín? A költő a kérdésére nem vár választ, az olvasóra bízza!