1971-ben érettségiztem a gyöngyösi megzőgazdasági technikumban. Tanáraink nagyon nagy gondot fordítottak a szakmai tárgyak képzésére, kiváló alapokat kaptunk tőlük! A 36 fős osztályból mindössze ketten értük el a jelest, kitűnő nem volt egy sem. Akkor még érvényesült Makarenko elve: “Követelek tőled, mert tisztellek!”
Ma a nebuló megkéseli a tanárnőt, ha közepest kap, vagy a szupernagyi náspángolja el a pájdagógoszt ugyanezért. Mert teheti…
Ez után agrárközgazdaságira mentem Pécsre, majd miután ott végeztem, a szekszárdi KSZE Növénytermelési Rendszerben húztam le 11 évet. Az a 11 év volt a magyar mezőgazdaság, sőt, az élelmiszergazdaság aranykora: a magyar agrárium beemelődött a világ élvonalába, és az egész világon, így Nyugaton is csodálták, elismerték a “magyar modellt”. (Élelmiszergazdaság: eszközgyártás, alapanyagtermelés, feldolgozás, kereskedelem, vagyis a teljes értéklánc vertikum!)
A termelési rendszerek voltak a mezőgazdaság innovációs motorja, egyben ellátó-szolgáltató hátterei. Hihetetlen szellemi kapacítás, tudás halmozódott föl ezekben a szervezetekben. A mi akkori mezőgazdaságunk termelékenységével, hatékonyságával senki nem tudott versenyezni az egész világon! Ezt nyugati szaekemberek is elismerték. Ugyanazt a technikát használtuk mint ők (John Deere traktor, Claas kombájn, stb.), de a mi 4400 hektár átlagterületű, soklábon álló (magyarul: diverzifikált)üzemeink 4-6-szor jobban ki tudták használni ezt a technikát. És ez a mezőgazdaság állt a legközelebb akkor az ökológiai szempontból is hatékony, környezetbarát agrárium fogalmához, ami nem azonos a biotermeléssel, és ezt ki szeretném hangsúlyozni. (Én az ún. biotermelést egy sötétzöld vadhajtásnak tartom, részletesen írtam erről a Környezetgazdaságtan, környezetgazdálkodás c. tankönyvemben. Kossuth K. 2018.) Nagy Bálint, a MÉM NAK (Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Központja) igazgatója megoldotta, először a világon (!), az ország összes nagyüzemi táblája tápanyagforgalmának számítógépre vitelét!
Ez alapján adták a termelési rendszerek felkészült szaktanácsadói (mind agrármérnök volt) a tanácsot arra vonatkozóan, hogy miként kell beállítani egy adott táblán az évi műtrárgya adagokat! Megadni annyi tápanyagot, amennyi kell a növénynek, de egy grammal sem többet, ami már a talajt, a felszín alatti vizeket szennyezné! És főként olyan módszerekkel adagolni, ami elkerüli a túladagolást. Folyékony nitrogénműtrágya kiszórás akár 8-10 részletben, fejtrágyaként, ami a talajt sem éri el, mert a növény a levelein keresztül szívja föl. Micsoda segítség volt ez akkor a korábban még ágról szakadt, szegény szabolcsi, zalai, stb. szövetkezeteknek! Amelyek már nem voltak ágról szakadtak, hiszen a termelési rendszerek révén a világ legkorszerűbb technikáját, fajtáit, hibridjeit és tudását használhatták! Minden üzem számára megnyílt a felemelkedés, a szegénységből való kitörés útja, és ezzel éltek is ezek az üzemek!
Nagy Bálint, vagy ahogy mi hívtuk, Bálint gazda, gyakran látogatott Szekszárdra, és tartott nekünk fontos előadásokat. Ugorjunk előre pár évet! 1996-ban volt egy nagy agráros összejövetel Szekszárdon, kiváló szakemberek gyűltek össze az egész országból. Akkor már látszottak a Bokros csomag katasztrofális hatásai, főként a vidékre, döbbenten érzékeltük, hogy a „baloldali” Horn kormány gőzerővel folytatja a termelőszövetkezetek felszámolását, szétverését, az élelmiszeripar elkótyavetyélését, ahelyett, hogy ezt a folyamatot leállította volna 1994-ben. Nagy Bálint, az elkötelezetten baloldali szakember dühöngve-kiabálva harsogta, hogy „ezt a kormányt le kell váltani, ez a kormány elárult bennünket, elárulta a vidéket, a kisembert”! Én következtem utána, és folytattam: „A Horn kormány rábízta a gazdaságot egy féleszű főkönyvelőre, csúfosan bukni fog, de addig mennyi kárt fog még okozni, főként a vidéknek!”
Amikor a KSZE-be kerültem, amely hamarosan az ország második legnagyobb termelési rendszere lett, megelőzve a legendás bábolnai IKR-t is, akkor nagy gondot fordítottam a részletek tanulmányozására. Kijártam a körzeti szaktanácsadó agrármérnökökkel az üzemekbe. Meglepve láttam, hogy micsoda nagy becsben tartják őket, bárhol azonnal bejutottunk a főagronómushoz, az elnökhöz, vagy az állami gazdaság igazgatójához is. A termelési rendszerek a termelőszövetkezetek és állami gazdasági közös fejlesztő-ellátó szuperszövetkezetei voltak!
Mentünk egyszer, a nevét is leírom, Csike Gusztávval, az ízes magyar tájszólással beszélő fiatal agrármérnökkel, megálltunk egy kukorica táblánál, mondta hogy szálljak ki, mutat valamit. Bementünk a tábla közepébe, ott egy nagy kiégett folt volt.
Ő elmagyarázta, hogy milyen agrotechnikai hiba történt itt. Az útról ezt nem is lehetett látni! Hát, ennyire képben voltak még a részleteket illetően is ezek a kíváló szaktanácsadó mérnökök, akikhez 6-8 nagyüzem tartozott.
1989-ben vissza kerültem a Pécsi Tudományegyetemre, egykori alma materembe, és ott az agrár-és környezetgazdaságtani tanszéken kötöttem ki. 1993-ban jelent meg a Közgazdasági Szemlében a termelési rendszerekről írt tanulmányom. 1999-ben védtem meg kandidátusi disszertációmat, amit a szövetkezetelméletről írtam.
A kollégáim elképedve kérdezték: minek foglalkozom én ilyesmivel, amikor most verik szét a szövetkezeteket az országban? -Éppen ezért! – válaszoltam. 1999 februárjában volt a védésem, hótengerben fürdött az ország. Pedig sok agrárszakember, közgazdász szeretett volna eljönni, köztük Szabó Pista bácsi, a Nádudvari KITE (a legnagyobb termelési rendszer) korábbi vezetője, a TOT elnöke, az MSZMP PB egykori tagja, aki rengeteget tett a magyar mezőgazdaságért, már csak a pozíciójából adódóan is. Bizony, a magyar mezőgazdaság akkor fejlődött, a vidék akkor gyarapodott, amikor a politika ezt fontosnak tartotta! E téren mi jelentősen különböztünk a többi szocialista országtól, és ez volt a nagy szerencsénk! 1959-61-ben durva, erőszakos kollektivizálás folyt nálunk is, rengeteg személyes tragédiával, ez tagadhatatlan. De az 1960-as években a magyar termelőszövetkezeti rendszer gyors ütemben távolodott a szovjet kolhozmodelltől.
Harc volt, küzdelem a pártállami nómenklatúrával szemben, és akkor kapott lendületet, amikor a politikai vezetés felső szintjén is elkötelezett támogatókat kapott: Fehér Lajos, Burgert Róbert, Dimény Imre, Romány Pál, Váncsa Jenő, stb. Méltatlanul elfeledte őket az ország! És ami igazán tragikus: a rendszerváltás után “sikerült” szétverni, tönkre tenni mindazt, amit ők felépítettek, illetve ami az ő segítségükkel felépült. Mindig akkor volt baj a magyar agráriummal, a vidékkel, amikor az ideológiavezérelte politika rátelepedett! Ez történt az erőszakos kádári kollektivizálás idején, és ez ismétlődött a rendszerváltás után, csak “ellenkező irányban” az Antall-és Horn kormányok idején! A szövetkezetek erőszakos szétverése legalább akkora bűn volt a vidék lakosságával szemben, mint egykor a kollektivizálás! Mind a kettőt a magyar vidék szenvedte meg!
Hol vannak már világszínvonalú szövetkezetek, állami mezőgazdasági kombinátok, hova tűnt az egykor szintén világszínvonalú magyar élelmiszeripar, de az eszközgyártást is említhetném, gondoljunk csak a Rába Steigerre, a nyugati eszközgyártó cégekkel való kooperációkra! Ki tudja azt ma már, hogy egykor Kecskeméten gyártotta a Claas cég a világon mindenütt eladott Dominátor kombájnok fülkéit? Vagy hogy az amerikai Pioneer cég nálunk állította elő az európai piacra szánt összes kukorica hibrid vetőmagját, és így Magyarország lett a világ legnagyobb kukorica vetőmag termelője és exportőre! A szaporító anyag a mezőgazdaság igazi extraprofitot termelő high-techje!
Nemrég volt egy vitám arról, hogy mennyiben volt törvényes, vagy törvénytelen a rendszerváltás utáni mindenkori kormányok alatt végbement mesés gazdagodása egy szűk oligarchacsoportnak. Akkor, kissé furcsa érvként elhangzott, hogy ez korábban (az Orbán kormány előtt) törvényesen folyt, 2010 óta pedig törvénytelenül.
Hm. Vajon a szövetkezeti rendszer szétverése, a szövetkezeti vagyon szétlopása, széthordása, a vidéki kisemberek tömegeinek kifosztása ezáltal mennyiben is volt “törvényes”? A szövetkezet ugyanúgy kollektív magántulajdon, mint a részvénytársaság. Törvényes úton hozzá sem szabadott, lehetett volna nyúlni! Hol volt akkor az Alkotmánybíróság, élén Sólyom Lászlóval? A szövetkezeti rendszer szétverése, a magyar élelmiszeripar színe-virágának elkótyavetyélése külföldi kézbe, illetve felszámolása, tönkretétele alapvetően a Horn kormány műve volt, a Bokros-Surányi csomag “szerves” részeként! A nyugati “befektető” itt nem termelőkapacitást vett, azt inkább leépítette, hanem piacot! Nem csak a mi 10 milliós piacunkat, hanem egykori keleti piacainkat is. Ahonnan Antall idején akkora csinnadrattával kivonultunk, miközben a nyugati konkurencia a markába nevetve bevonult a helyünkre.
De ugyanígy nevettek a markukba, mikor végignézték a világszívonalú, versenyképes szövetkezeti nagyüzemi rendszer szétverését, állami mezőgazdasági kombinátjain felszámolását. És ne feledje senki: ennek a gyalázatos folyamatnak a dandárja a “baloldali” Horn kormány idejére esett! Mert Antallék csak elkezdték, de azt se tudták, hogy kell ezt a gyakorlatban végigvinni. Bokros Lajos mutatta meg nekik! Ja, hogy ezzel a magyar baloldal, az MSZP a saját betonbiztos vidéki bázisát számolta föl? Ez már csak hab a tortán! Jut eszembe egykori tanszékvezető professzorom, Buday-Sántha Attila: “Ami itt történt az agráriumban, az felért egy hazaárulással!” Az egykor méltán csodált, világszínvonalú “magyar modell” kimúlt, és mára már a mi mezőgazdaságunk a Nyugat növénytermelési alapanyagellátójává degradálódott, állati termékekből, szinte az összesből, már nettó importőrök vagyunk. Az 1980-as években 9-10 millió sertés röfögött állattartó telepeinken és háztáji portáinkon, ez utóbbiban több mint a fele!
Magyarország akkor Dánia mögött az egy főre jutó sertéshús termelésben és exportban második volt a világon! Ma hazánk sertésállománya 2,3 millió darab, és nettó importőrök vagyunk! Senkinek ne legyenek illúziói: a dán, holland, import sertéshús, marhahús, stb. bizony GMO takarmányon hízlalt állatoktól származik, hiszen Európa állattenyésztése napok alatt összeomlana az amerikai, kanadai, brazil, argentin, stb. GMO kukorica, árpa, szója, stb. nélkül!
A szerző: közgazdász ny. egyetemi docens