Beléptünk az új évbe, és nem fogyunk ki az előjelzésekből, jóslatokból. Ez mindig így volt, az emberiség egy új év kezdetén igyekszik a jövőt előre vetíteni, terveket, elképzeléseket sző, ha optimista, akkor a mennyországot, ha pesszimista, a világvégét várja. A valóság egészen más, január elseje után általában a gyomorrontások a jellemzőek, a sok ívás következménye pedig egy furcsa kiábrándultság.
A bibliai tanítás szerint a jövőt csak isten tudja, az események isten naptára szerint, az Ő terve alapján valósulnak meg.
Kár találgatni, mai zavaros, nagyon összekuszált világunkban semmit nem tudunk előre kiszámítani. Jobb volna komolyan elgondolkozni, és mérlegelni, hogy mit rontunk el valójában, sorozatosan.
Induljunk ki egy olyan alapgondolatból, amit vitathatatlan tényként el kellene ismerni. Arra gondolok, hogy ebben a végtelen Univerzumban, ahol Földünknek még egy porszemnyi jelentősége sincs, az Ember a végtelen térhez és időhöz képest, szempillantásnál is rövidebb idő alatt csodákat művelt. Mert mit jelent az Univerzumnak az a kb. másfélmillió év, mióta a csúszó, mászó ember felegyenesedett (homo erectus), és két lábra állva elindult körülnézni ebben a csodálatos globusban. Aztán eltelt még egy röpke millió év, és megszületett a bölcs ember, a homo sapiens, aki megvalósította Isten álmát, és paradicsommá változtatta a Földet. Azt, hogy a föld paradicsom lesz, „hosszú-hosszú idők előtt” Isten ígérte meg, „aki nem hazudhat”.
Valami mégis félresikerült, mert idők elteltével a „bölcs ember” mintha elkorcsosodott volna, talán fejébe szállt a dicsőség, bölcsességről már nem beszélhetünk, mert a paradicsom ma inkább pokolnak tűnik, és már nem az Isten, hanem a Sátán hangja erősebb a földön.
Gondoljuk meg, hogy a földünk embere úgy is, mint isteni teremtmény, úgy is, mint evolúciós eredmény biológiailag egységes, és egyetlen fajt, az emberi fajt alkotja. A hosszú fejlődési szakaszokban, az eltérő földrajzi és éghajlati körülményekhez való alkalmazkodás során különböző emberfajták, rasszok alakultak ki, tehát külső megjelenésben, szokásokban, és szellemi fejlődésben különbözőek vagyunk. Ez viszont nem jelentheti, hogy léteznek magasabb, vagy alacsonyabb rendű fajták, vagy csoportok, az ilyenfajta rasszizmus tehát túlhaladott álláspont. A különböző fajták összekeverése, és az ún. integrációs elképzelések, egy hatalmas, nyitott világtársadalom megvalósítása viszont értelmetlen és veszélyes.
Ha felismerjük a fenti igazságot, akkor kérdezhetjük, milyen jogon öljük meg a másik embert?! Ha személyünket vagy közeli hozzátartozónkat szándékszik valaki elpusztítani, felháborodunk, és körmünk szakadtig védekezünk, de ha a szomszédban teljesen értelmetlen, igazságtalan háború folyik, és tömegeket gyilkolnak le, mert a felsőbb hatalom így rendelkezett, akkor sunyin szemet hunyunk. Hiányzik az emberi szolidaritás.
Sokszínű, gyönyörű és gazdag világunkban a természet kincseit mindenki elérheti, és ha okosan gazdálkodunk, mindenkinek jut annyi, hogy tisztességesen élni tudjon. Miért akarunk mindig többet magunknak, ha a másiknak nem jut? És amit évszázadok alatt felépítettünk, virágzó kultúránkat és civilizációnkat, a modern infrastruktúrát, technológiát, sok százezer embertársunk munkáját, mindezt miért kell a háborúkkal percek alatt elpusztítani?
Ha vallásosak vagyunk, hiszünk mindabban, amit Isten kinyilatkoztatott, és prófétáink hirdettek, de a parancsolatokat, amelyek csak jóra tanítanak, nem tartjuk be. A racionálisan gondolkodó, tisztán tudásra, tapasztalatra támaszkodó, nagy szellemi gazdagsággal rendelkező embertársaink mindig keresték az igazságot, vagy legalábbis ahhoz hasonlót, de legalább annyit, ami egy normális emberi élethez szükséges. El is olvasunk mindent, ami okosra, jóra és igazságosságra tanítana, nevelne, de semmire nem hallgatunk. Minden okos ember meghal egyszer, a könyvek, a szavak maradnak, de mi buták maradunk.
Az optimisták, további fejlődést, gazdasági növekedést, stabil árakat jósolnak, 2024 a nagy újrakezdés éve lesz. A pesszimisták rettegnek egy harmadik nagy háborútól, az atomfegyverek bevetése elpusztíthatja világunkat, a buzgón vallásos várja a messiást, és talán jön a végítélet.
Jobb a középútnál maradni. Az első legfontosabb feladat, hogy megértessük a hátulról mozgatóknak, hogy az örökös háború végsőfokon, végső pusztuláshoz vezet, és Ők is velünk pusztulnak. Az erőltetett fejlődés sem megoldás, be kell húzni a fékeket, és kevesebbel beérni.
A gátlástalan szuperhatalmi törekvéseknek határt kell szabni, mert a mások feletti uralkodás, a tömegek manipulálása és kizsákmányolása, az erősebb kiváltáságainak védelmezése a gyengékkel szemben világszerte elégedetlenséget, tiltakozást és végső fokon terrorizmust szül.
Gondolkozzunk végre közösen, mert mindenki egyet akar: békében élni! Az emberiség csak közös gondolkodással élheti túl a jelenlegi válságot.
Forrás: Nyugati Jelen Arad