Gazdag László: SIMPLICITAS SIGILLUM VERI (Egyszerűség az igazság pecsétje)

Tűzvédelem az olajfinomítóban, golyóstoll az űrben

Amikor átadták a komáromi kőolajfinomítót, megszervezték annak tűzvédelmét is hatalmas apparátussal, óriási költségekkel. Drága tűzoltóautók, stb. De ez sem volt elég, az igazgató elküldte a tűzoltó parancsnokot, hogy nézzen szét külföldön, hogy csinálják mások. Az illető eljutott Líbiába, látott egy hatalmas finomítót, tízszer nagyobbat, mint a komáromi, sokkal hatalmasabb tartályokkal, ám nem látott egyetlen tűzoltó autót sem. Ellenben felfigyelt arra, hogy mindenfelé rozoga dzsipek vannak, a tartályok közelében. Rákérdezett, hogy hol tartják a tűzoltó autókat, mi van a tűzvédelemmel? Kísérője rámutatott az egyik dzsipre: hogyha kigyullad itt egy tartály, rohan mindenki a hozzá legközelebbihez, és száguld el innen minél messzebb. Mert ha itt tűz üt ki, akkor azt semmilyen tűzoltó apparátus nem fogja eloltani. Ellenben a megelőzésre fordítanak nagy gondot!

Az amerikaiak az 1960-as években több millió dollárt költöttek arra, hogy kifejlesszék űrhajósaik számára a világűrben is használható golyóstollat. Az oroszok viszont ceruzával írtak.
Az amerikaiak az űrkutatásban úgy spóroltak, hogy tiszta oxigént lélegeztek be asztronautáik nitrogén-oxigén keverék helyett. Az oroszok, megtudva ezt, figyelmeztették őket, hogy milyen veszélyes, ők bizony a földi levegőkeveréket használták: 21% O2 + 79% N2. Az amerikaiak nem hallgattak rájuk. 1967. január 27-én egy földi rutinkísérletben kigyulladt az Apolló-1 űrkabinja, és három űrhajós bennégett. Akkor az amerikaiak is áttértek a földi levegőre.

A közgazdaságtan egyszerű alapszabályai

A gazdaság harmonikus működésének, a folyamatos fejlődés fenntartásának is léteznek a hasonlóan triviális “hüvelykujj szabályai”. Ezek nem ismerete, figyelmen kívül hagyása okozza mindig a gazdaság zavarait, a modernizáció lelassulását, a versenyképesség romlását. Nézzük ezeket az egyszeregy szabályokat!

1. A gazdaság harmonikus fejlődésének előfeltétele a pénzstabilitás! Nem inflálódó, nem alulértékelt, nem is leértékelődő valuta a kiinduló pont, a gazdaságpolitikai tánciskola kályhája! Amíg ez nincs meg, addig nem is szabad tovább lépni! Amikor 1981-ben Ronald Reagan amerikai elnök a FED kamatlábát 6%-ról 19%-ra emelte, sok közgazdász a haját tépte, és apokaliptikus jóslatokat fogalmaztak meg. Reagan, az egykori színész, vállat vont: “Előbb teremtsünk erős dollárt, aztán majd meglátjuk!” És lett erős dollár, lett kilábalás az 1970-es évek súlyos strukturális válságából. De 1979-ben Margaret Thatcher is a font-sterling megerősítésével kezdte. Követte őket 1982-ben Helmuth Kohl kereszténydemokrata kormánya az NSZK-ban, ugyanabban az évben a szociáldemokrata Olof Palme Svédországban, 1985-ben pedig a szocialista Francois Mitterand Franciaországban.
Ezzel szemben Magyarországon 1995-ben a Bokros-Surányi csomag fontos eleme volt a csúszó leértékelés, és annak következményeként az infláció felpörgetése 18%-ról 28%-ra. Az eredmény a magyar gazdaság fejreállása lett! Ezt a monetáris politikát ismételték meg 2005-2010 között a Gyurcsány-Bajnai kormányok, hasonló eredménnyel. 2013 februárjában Matolcsy György vette át az MNB vezetését, azonnal elkezdve a forint leértékelésére alapozott monetáris politikáját. Csak azért, hogy az MNB árfolyamnyerséget tudjon elérni, amit aztán ingatlanokra, műkincsekre, alapítványokra, és aranyvásárlásra költött. Nos, a mostani kiugróan magas infláció fő oka éppen ez! És a magas infláció borította föl megint a gazdasági egyensúlyt 2020 után!

2. A megemelt beruházási ráta nem gyorsítja föl sem a fejlődést, sem a növekedést. (A kettő nem ugyanaz: “Növekedni annyit tesz, hogy többek leszünk, fejlődni annyit, hogy jobbak!” Herman Daly.) Azt, hogy a megemelt beruházási ráta nem garantálja a gyorsabb növekedést, már 1966-ban leírta a magyar Jánossy Ferenc. Ugyanezt erősítette meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjas Milton Friedman is, aki kimutatta, hogy az USA-ban 100 évre visszamenőleg a beruházási ráta átlagosan a GDP 14%-a volt, ami kifejezetten alacsonynak mondható a fejlett világban. És mégis az USA lett a világ leggyorsabban fejlődő országa, a világ első számú gazdasági hatalma. Friedman arra is rámutatott, hogy éppen ezért, vagyis a viszonylag alacsony beruházási ráta miatt volt gyorsabb a technikai fejlődés üteme az Egyesült Államokban a konkurenseinél! Ugyanis így a fogyasztási ráta lehetett tartósan magas! Márpedig a végső fogyasztás nem más, mint beruházás az emberi tőkébe, vagy Csath Magdolna megfogalmazásában: a humán vagyonba! Jánossy Ferenc, Milton Friedman, az ugyancsak közgazdasági Nobel-emlékdíjas Theodor Williams Schulz mutatott rá, hogy a gazdasági fejlődés motorja nem a holt tőke, hanem a humán tőke, tehát az emberi tudás, képesség, kreativitás. Friedman a gazdasági növekedés felét magyarázta a beruházásokkal, a másik felét viszont a humán tőkére vezette vissza. Schulz írta le azt, hogy a bér nem költség, hanem beruházás az emberi tőkébe. Robert Bosch: “Nem azért adok a munkásaimnak magas bért, mert gazdag vagyok, hanem azért vagyok gazdag, mert jól fizetem őket!”

3. A gazdasági válságciklusok valódi oka az elavult gazdasági makroszerkezet erőszakolt dinamizálása szerkezetváltás helyett. És nem a “túlfogyasztás”, a fedezet nélküli bérkiáramlás, az eladósodásból finanszírozott életszínvonal emelés, ahogy ezt ma is a magyar közgazdászok döntő többsége hiszi! Amikor az elavult szerkezetben rejlő tartalékok végképp kimerülnek, akkor lépnek föl az egyensúlyi zavarok. Ilyenkor a téves gazdaságpolitikai reakció mindig a fiskális restrikció, vagyis a nadrágszíj összehúzás. És pont ez a politika transzformálja az egyensúlyi zavart mindig válságba. A helyes megoldás ilyenkor a makrogazdasági szerkezetváltás! Ez ment végbe az 1980-as években a fejlett nyugati országokban, és ebből maradt ki a keleti szovjet blokk, a maga politikai tehetetlenségi nyomatéka következtében. Egyben ezért omlott össze valójában a szovjet rendszer, és nem a rá kényszerített fegyverkezési verseny miatt, ahogy ezt ma sokan hiszik.

4. Nem létezik, de soha nem is létezett bérinfláció, bér-ár spirál. Milton Friedman figyelte azt meg, hogy a gazdaságtörténetben gyakran egymással ellentétesen mozgott az infláció és a bér! Például az 1980-as években dinamikus nominálbér emelkedést csökkenő infláció kísért!
A magas infláció valódi oka mindig az elavult gazdaságszerkezet működése, és főként annak erőszakolt dinamizálási kísérletei! Ezért sem volt eredményes soha semmiféle fiskális-restrikciós egyensúlyteremtési kísérlet! Ellenkezőleg! Mindig ez a terápia idézi elő valójában a válságokat, mert ez lendíti át az egyensúlyi zavart a válságküszöbön! Bérinfláció (keresletinfláció) azért nem létezik a modern globalizált világgazdaságban, mert a kereslet növekedésére nem az ár, hanem a volumen reagál! Erre konkrétan Milton Friedman mutatott rá! Vagy a termelés (reálgazdaság) reagál gyorsan a kereslet növekedésére, vagy a globális kereskedelem. Mikroszinten persze egy vállalat a bérköltség növekedését érzékeli ha kénytelen bért emelni, de a megnövekedett kereslet a termékei, szolgáltatásai iránt ezt ellensúlyozza: megnő az eladási volumen, megnő a profittömeg! És a konkurenciaharc miatt még arra is lehetőség nyílik sok esetben, hogy a termelő árat csökkenthet a tapasztalat szerint. vagyis: béremelkedés (sőt, még nyugdíjemelkedés is!) alacsonyabb inflációt eredményezhet!

5. Nem szabad a monetáris rendszerbe erőteljes fluktuációkat bevinni, vagyis ne teremtsen a gazdaságpolitika hirtelen pénzbőséget, se hirtelen pénzszűkítést! Mert ezek a kilengések gyűrűznek át a reálgazdaságra, és teszik ciklikussá azt, még akkor is, ha egyébként a gazdasági makroszerkezet megfelel a modernizáció követelményeinek. A legutóbbi példa ennek alátámasztására a világgazdaságban 2008 őszén elkezdődött válság, amelynek kiinduló pontja az amerikai jelzálog piacon mesterségesen előidézett pénzbőség. Fölhívom a figyelmet arra, hogy a hirtelen pénzszűkítés is válságot idéz elő, erre jó hazai példa a Bokros-Surányi csomag 1995-97 között!

Összefoglalásul: a mostani hazai egyensúlyi zavarok valós okai

Ennek az öt alapszabálynak a következetes betartása biztosítja automatikusan a harmonikus növekedést és fejlődést! A jelenlegi magyar gazdasági egyensúlyi zavarok valódi okai eme szabályok súlyos megsértéséből adódnak, és nem a magyarázatként annyit hangoztatott külső tényezőkből!

1. A forint tudatos gyengítése a Jegybank által 2013 óta idézte elő az Európában kiugróan magas hazai inflációt, hiszen az emlegetett külső hatások – Covid járvány, ukrajnai háború, szankciók – az összes európai országot egyformán sújtották.

2. A magyar gazdaságpolitika törekvése a beruházási ráta emelésére, különös tekintettel az egyre súlyosabb munkaerő hiányra, szakemberhiányra, a kvalifikált munkaerő külföldre áramlására, teljességgel ésszerűtlen, és fékezi a fejlődést, annak gyorsítása helyett.

3. A kormány beavatkozásai, a gazdaságon kívüli intézkedések a növekedés mesterséges gyorsítására bumerángként üt vissza, ugyanis éppen a rossz, alacsony hatékonyságú makroszerkezet erőltetett dinamizálása az egyensúly megbomlásának valódi oka, és nem a választások előtti túlzott pénzkiáramlás, az “osztogatás”, a bér-és nyugdíjemelés. Az más kérdés, hogy a tőkének, akár a külföldi, akár a hazai befektetőknek juttatott, de teljesítményhez nem kötött források már szerepet játszanak az egyensúly borulásában. Mintegy hab a tortán, mindezt fokozza, hogy rengeteg pénz ment el improduktív látvány-és presztízsberuházásokra, valamint az erőn felüli külföldi jótékonysági szerepvállalásra!

4. Az említett bér-és nyugdíjemelkedés, főként a választások előtt, valójában önmagában inkább pozitívumként értékelhető: a humán vagyonba, emberi tőkébe való befektetésként! Ez a pénzkiáramlás a piacon keresztül megtéve a maga körét megtermékenyítően hat önmagában a gazdaság egészére, beleértve a költségvetés bevételeinek növekedését is. Ezért nagy tévedés ezt a fajta pénzkiáramlást okolni a bajokért, kedves magyar közgazdászok! Főként pedig ezt tenni meg a magas infláció okának, közönséges ostobaság!

5. A “húzd meg – ereszd meg” rángatózások persze jól érzékelhetők továbbra is! Sajnos a monetáris rendszerbe politikai okokból bevitt erőteljes fluktuációk továbbra is ciklusokat eredményeznek a gazdaságban, és most jött el az ideje a “húzd meg” lépésnek. Hacsak nem érkeznek meg időben az EU-tól a nekünk járó források! De megint nagyon hangsúlyozom, hogy nem a bérek, nyugdíjak, egyébként sem jelentős emelkedése itt a probléma, hiszen ez vissza forog a gazdaságba, hanem a holt tőke beruházások, amelyek alacsony hatékonyságú szektorokban, sőt, gyakran közönséges látvány-és presztízsberuházásokban öltenek testet. Esetleg az EU-ból érkező pénzek javíthatnak a pénzügyi egyensúlyi helyzeten, de nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a humán vagyonba, az emberi tőkébe kell kizárólag irányítani: oktatásügy, egészségügy, szociális háló (már darabokra szakadva!), bérek, nyugdíjak!

A szerző közgazdász, ny. egyetemi docens