Világméretű pánik keltés zajlik – hatalmas média támogatással – a közeledő klíma katasztrófa miatt, amelyet állítólag az ember által kibocsátott széndioxid okoz. Érdemes feltenni a kérdést, megalapozott-e a pánik keltés, képes lehet-e az ember által kibocsátott széndioxid befolyásolni az éghajlatot, és azt is, hogy az egyre erősödő globális félelem keltés milyen következményekkel járhat.
A kétségeket erősíti, hogy a legmagasabb politikai szinten hivatalosan támogatott klímaelmélet alapján eddig elkészült rövidtávú előrejelzések beszélő viszonyban sincsenek a ténylegesen bekövetkezett valósággal, amint a diagram mutatja:
Látható, hogy a hivatalosan közzétett 102 prognózis átlagosan 3-szorosan becsülte túl a várható melegedést, a legdurvább pedig 6-szorosan.
Nehéz elhinni, hogy mindez csupán a véletlen műve. Fel kell tenni a kérdést, miért ennyire pontatlanok az előrejelzések. Talán hibásak a kiinduló mérési adatok? Vagy számolási hibákat követnek el?
Nem valószínű!
A logikus magyarázat csak az lehet, hogy alapvetően hibás az egész elmélet, amelyre a számítások épülnek. Ha ugyanis nem a megfelelő egyenletekbe helyettesítjük be a kiindulási adatokat, az eredmény hibás lesz. A kétségeket erősíti, hogy a jelenleg is használt klímaelmélet
alapján néhány évtizeddel ezelőtt a klímatudósok még közeledő jégkorszakkal ijesztgették az emberiséget, ahogyan a TIME Magazin 1977. ápr. 8. szám címoldalán is látható.
A nyilvánvaló kétségek ellenére a világ vezető politikusai nemzetközi szerződéseket kötnek arról, hogy milyen legyen az éghajlat az évszázad végén, miközben azt sem tudjuk megjósolni, lesz-e eső a jövő héten. Ráadásul a „birtokunkban a végső igazság” biztos tudatában magabiztos nyilatkozatokat tesznek a várható jövőre.
Néhány gyöngyszem ilyen nyilatkozatokból:
2008. december 14-én Al Gore egy németországi TV interjúban úgy nyilatkozott, hogy 2014-ig az északi sarkvidéken a jég teljesen el fog olvadni.
2009-ben nyilatkozta Károly herceg, hogy már csak nyolc évünk van arra, hogy megmentsük a Földet. Erre is rákontrázott ugyancsak 2009-ben Gordon Brown brit miniszterelnök, aki szerint már csak 50 napunk van a Föld megmentésére. Ráadásul 2013-ban az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete (US Navy) is közé tette a hasonló prognózisát, amely szerint az Arktisz (északi sarkvidék) 2016-ig teljesen jégmentes lesz.
Még sorolhatnánk ilyen minden tudományos alapot nélkülöző hasonló öntelt nyilatkozatokat, de a kérdés szemléltetésére ennyi is elég lehet.
Persze akadnak tudósok, akik kétségbe merik vonni a hivatalos klímaideológia megalapozottságát, ezeket azonban nem tekintik „szalonképesnek”. Az ilyen kérdések feszegetése nem felel meg a „politikailag korrekt” vélemény nyilvánítás követelményeinek. Szabályos boszorkányüldözés folyik a „klímatagadó” tudósok ellen, igyekeznek őket lejáratni, kiközösíteni a tudományos közéletből, és a publikációikat rendre visszautasítják. Az EU Parlamentben hangzott már el olyan indítvány, hogy a „klímatagadókat” bűnözőknek kell tekinteni, és börtönbe csukni.
Ha ilyen módszerekkel sikerül a „klímaeretnekek” jelentős részét elhallgattatni, vagy arra kényszeríteni, hogy feladják a tudományos meggyőződésüket, kijelentik, hogy a tudósok elsöprő „konszenzusos többsége” támogatja a hivatalos klímaelméletet, a „törpe” kisebbséggel szemben. Persze az sem jelentene semmit, ha a tudósok többsége elfogadná a hivatalos klímaideológiát. A tudomány nem népszavazás kérdése. Az elmúlt évszázad során egyre-másra születtek olyan felfedezések, amelyek új irányt szabtak a tudománynak, és ilyenkor általában az is kiderült, hogy a „konszenzusos többség” tévedett.
Nem is az a kérdés, hogy a politikailag támogatott klímatudomány állításai megfelelnek-e a valóságnak, inkább az, hogy milyen célt szolgál az emberek félelemben tartása. Erre azonban nehéz hiteles választ adni. Az minden esetre látható, hogy van a kérdésnek egy politikai, egy társadalmi, és egy gazdasági vonatkozása.
Politikai értelemben, ha sikerül az embereket meggyőzni arról, hogy a kilátásba helyezett klímaveszedelem valós, és annak elhárítása nemzeti hatáskörben nem lehetséges, kézenfekvően adódik egy korlátlan intézkedési hatáskörrel felruházott világkormány megalapítása, amely azután „vészhelyzet” esetén akár globális hadiállapotot is elrendelhet.
Társadalmi szempontból jelentős – főleg a nyugati országokban – a klímakatasztrófával fenyegető pánik keltés demoralizáló hatása. Erre utal, hogy megjelent a nemzetközi pszichiátriában a klímadepresszió fogalma. A kórkép súlyos, egyre gyakrabban fordul elő, hogy a beteg elszakad a valóságtól, hallucinációk lépnek fel, de még öngyilkosság is előfordul. Aggódnak a fiatal szülők is a megszületett gyerekek sorsáért, akik sok szenvedéssel járó borzalmas körülmények között nőhetnek fel, és nem mernek több gyereket vállalni a pusztulásra ítélt világban.
Vannak, akik próbálnak tenni valamit a klímakatasztrófa elkerülésére, fákat ültetnek, összeszedik a szemetet az erdőben, összegyűjtik a műanyag kupakokat, nem használnak műanyag csomagolást, csak őstermelőktől vásárolnak, nem járnak autóval, vegán ételeket esznek, és még sorolhatnánk.
Ilyen pótcselekvésekkel azonban nem lehet az éghajlatot befolyásolni. Külön kell választani a klímavédelem és az igazi környezetvédelem fogalmát. A kettő nem ugyanaz, még ha a média propaganda igyekszik is összemosni a kettőt.
Gazdasági értelemben az „éghajlat-ipar” profit termelő képessége ma már vetekszik a hadiiparral és a gyógyszeriparral, és a profit jelentős részét itt is az adófizetők finanszírozzák. Nem csupán a széndioxid kvóta kereskedelemben és a napelemek és szélkerekek, valamint a „bio” üzemanyagok gyártásában érdekelt multi cégek hasznáról van szó. A kérdés ennél bonyolultabb.
A hivatalosan javasolt megoldás az, hogy a „klímavédelem” érdekében ki kell küszöbölni a szén, a kőolaj, és a földgáz használatát, a közúti közlekedést bio üzemanyagokkal és villany autókkal kell megoldani, az ily módon megduplázódott villanyáram fogyasztást pedig főleg napelemekkel és szélturbinákkal kell megtermelni. Ez azonban műszakilag megvalósíthatatlan, és ha mégis megpróbáljuk, az hatalmas gazdasági károkat okoz.
Van egy fontos gazdasági tapasztalat, az, hogy ha valahol nagy a veszteség, akkor máshol nagy a nyereség. Egy háború például hatalmas veszteségekkel jár, miközben a hadiipari befektetők busásan gazdagodnak.
Lássunk példát az „éghajlat-ipar” segítségével szert tehető további nyereségekre. Ha a villanyáramot időjárásfüggő szélturbinákkal és napelemekkel termeljük, biztosítani kell, hogy olyankor is legyen áram, amikor nem süt a Nap, és nem fúj a szél. A villamos hálózat ugyanis
áramot tárolni nem tud. A zöldek által javasolt hatalmas akkumulátoros tároló kapacitás kiépítése pedig műszakilag megoldhatatlan. Szóba sem jöhet olyan megoldás, hogy a napelemekkel nyáron megtermelt áramot „elspájzoljuk” akkumulátorokban télire.
A műszakilag lehetséges egyetlen megoldás gyorsan szabályozható, „ki-be kapcsolható” erőművek építése, amelyek háttér (stand-by) kapacitásként működnek. Erre a célra elsősorban gázturbinás erőművek alkalmasak. Ez azt jelenti, hogy minél több a hálózatban az időjárásfüggő „megújuló” erőmű, annál több gázturbinára, és annál több földgázra van szükség, miközben a földgáz ára meredeken emelkedik. Talán az sem véletlen, hogy a klímavédő mozgalmak bőkezű szponzorai között ott találjuk a földgáz bizniszben érdekelt multi vállalkozásokat. És esetleg arra is választ kaphatunk, miért kell a „klímavédő” energia-mixből kihagyni az atomenergiát. Esetleg azért, mert
rontja a földgáz üzletet?
Az atomenergia kérdése más szempontból is fontos. A nukleáris áramtermelés nem jár széndioxid emisszióval. Ez azt jelenti, hogy az atomenergia fokozott használatával tényleg elérhető lenne a zérus emisszió, feltéve, hogy valóban ez az igazi cél. És akkor azt a kérdést is fel kell tenni, hogy a lelkes „klímavédők” tényleg elhiszik-e a saját ideológiájukat, azt, hogy a széndioxid miatt veszélyesen melegedhet az éghajlat. Az persze hihető, ha a klímavédő mozgalmárok, és a Greta Thunberg-hez hasonló klíma-celebek elhiszik, de mi a helyzet a tanult szakemberekkel, ők is elhiszik? Vagy csak beállnak a sorba a „main-stream” mögé, a szakmai és/vagy politikai karrierjük érdekében? Nem tudhatjuk.
Mindeközben az emberek félrevezetése céljából a nyomtatott és elektronikus sajtóban ijesztő képeket mutogatnak arról, ahogyan a kémények ontják magukból a fullasztó sötét széndioxidot. Azt azonban elfelejtik megmondani, hogy a széndioxid átlátszó, színtelen, szagtalan gáz, és ha a „kéményekből” tényleg széndioxid szállna fel a levegőbe, nem látnánk semmit. Ráadásul ezen a képen nem kémények láthatók, hanem kondenzációs hűtőtornyok, amelyekből nem széndioxid árad, hanem vízgőz.
Hogy a fehér vízgőz miért látszik ijesztően sötétnek? Hát azért, mert ha a Nap szemből süt, a vízgőz sötétnek látszik, ahogyan sötétben minden tehén és minden vízgőz fekete.
Feltehetjük azt a kérdést is, hogy az éghajlat bármilyen okból bekövetkező melegedése okozhat-e katasztrófát. Az elmúlt évezredekben ugyanis volt már az éghajlat a mostaninál 3-4 fokkal melegebb és 3-4 fokkal hidegebb. A melegebb időszakokban az európai ember jólétben és bőségben élt, a hidegebb korszakokban viszont az emberek fáztak és éheztek, miközben pusztító járványok tizedelték a legyöngült lakosságot. Gyakran halljuk azt is, hogy a széndioxid „éghajlatváltozást okozó levegő szennyezés”. A széndioxid azonban a levegő létfontosságú természetes alkotóeleme, akárcsak az oxigén, amely a Föld keletkezése óta mindig jelen volt az atmoszférában, és a jelenléte ma is létfontosságú a földi élet szempontjából.
Valamennyi élőlény teste – a mikrobáktól a növényeken és állatokon keresztül az emberig – szerves anyagokból áll. A szerves vegyületek alapja a szén, amelynek az elsődleges forrása a levegőben található széndioxid. Egy 80 kilós ember teste kb. 14 kg szenet tartalmaz. És ez a szén valamikor a levegőben lebegett széndioxid formájában, onnan jutott be a növényi fotoszintézisen és a táplálkozási láncon keresztül az emberek testébe. Ha sikerülne a levegőt „dekarbonizálni”, minden élet elpusztulna a Földön. A tanulság pedig az lehet, hogy az éghajlat változását nem lehet és nem is kell megakadályozni.
Tudomásul kellene venni, hogy a bolygó létezése óta az éghajlat szakadatlanul változik, és a változásokhoz folyamatosan alkalmazkodni kell, ahogyan tették ezt az őseink is, évezredeken keresztül.
Tudomásul kellene azt is venni, hogy klímavédelem és környezetvédelem nem azonos, a kettő beszélő viszonyban sincs egymással.
A klímavédelemre értelmetlenül elpazarolt dollár milliárdokat inkább igazi környezetvédelemre kellene fordítani, arra, hogy ne bocsássunk ki a környezetbe olyan anyagokat, amelyek tényleg ártanak az élővilágnak, és az emberi egészségnek. A klímavédelmi célú napelem mezők, szélturbina erdők, és bio üzemanyag ültetvények által elfoglalt óriási területeket pedig vissza lehetne adni a mezőgazdaságnak és/vagy a természetnek.
2023. november
További adatok és információk:
https://klimarealista.hu/klimaprognozisok-ot-evtizeden-at-baklovesek-mellefogasok-alaptalanpanikkeltes-ot-evtizeden-at/
https://klimarealista.hu/igy-manifesztalodik-a-panikkelto-klimatudomany/
http://energiaakademia.lapunk.hu/tarhely/energiaakademia/dokumentumok/201906/a_97__.pdf
https://energmester.hu/klima/energiakrizis_klimapanik.pdf
https://kislabnyom.hu/hir/klimadepresszio-okoszorongas-szolasztalgia-es-tarsai
https://klimarealista.hu/a-nobel-dijas-fizikus-esete-a-klimavalsaggal/
https://utodaink-jovoje.hu/eghajlat/idojaras_es_tortenelem.pdf
https://klimarealista.hu/miskolczi-ferenc-az-eghajlat-onszabalyozasa
https://clintel.org/wp-content/uploads/2023/10/WCD-version-101723.pdf
https://cei.org/blog/wrong-again-50-years-failed-eco-pocalyptic-predictions