1. 2022. február 24. óta Oroszországot Ukrajna szuverén állama elleni támadással, így a nemzetközi joggal ellentétes agresszióval vádolják. Vlagyimir Putyint elnököt személyesen vádolják nemzetközi jog elleni bűncselekmények elrendelésével, és a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon eljárás indítására szólítottak fel, még az Egyesült Államokból is, amely nem ismeri el magának a Nemzetközi Büntetőbíróságot.
2. Az állításoknak semmilyen ténybeli vagy jogi alapjuk nincs. Ezeket az Oroszország elleni háború részének kell tekinteni, amelyet az USA már 1991-ben kigondolt, és amelyet a „Nemzetbiztonsági Stratégia 2002” is indokolt, hogy felszámolják riválisát és megvédjék az USA hatalmi monopóliumát. Zbigniew Brzezinski geopolitikai stratéga úgy jellemezte Ukrajnát, mint az eurázsiai sakktábla fontos terét és politikai csapást. Az ukrajnai háború tehát az Egyesült Államok háborúja Oroszország ellen.
3. A jogsértések, különösen a nemzetközi jog megsértése nem Oroszországot, hanem éppen ellenkezőleg, az ukrán uralkodókat rója fel:
– etnikai csoportok és nemzeti kisebbségek jogainak megsértése
– a két minszki egyezmény megsértése
– az ukrán kormányzat megsértése. a népek önrendelkezési joga
– Budapesti Memorandum megsértése (1994. december 5.)
4. Ukrajna nem homogén, történelmileg kifejlett nemzet állam, területei a történelem során többször is más államokhoz tartoztak, mint pl. Nyugaton a Kárpátok Ukrajna, amely az I. világháborúig a Magyar Királyság vagy a Magyar Királyság része volt a Habsburg-monarchia részeként, és amelyet zömében ruszinok és magyarok laknak, egyéb etnikai csoportok a lengyelek, fehéroroszok, románok és bolgárok, de különösen a legalább 6 millió orosz Kelet-Ukrajnában. A köznyelv Ukrajnában a lakosság több mint felénél nem ukrán.
5. Mivel Ukrajna különböző történelmi, kulturális és nemzeti identitású területekből és lakosságrészekből áll, szövetségi államforma szükséges, és figyelembe kell venni a különböző etnikai csoportok és nemzetiségek jogait. Amikor 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása idején aktuálissá vált az addig szovjet köztársaságnak számító Ukrajna függetlenségének kérdése, George W. Bush amerikai elnök augusztus 1-jén az ukrán parlamentben mondott beszédében. 1991, intette a képviselőket, ne a függetlenségre, hanem arra, hogy szavazzanak Oroszország mellett, mert különben „nemzetiségek öngyilkos harca” zajlik. Igaza kell, hogy legyen.
6. A jelenlegi válság kiindulópontja és oka a 2014-es Maidan véres eseményei voltak, amelyek puccsal és egy nyugat-orientált és Nyugat által támogatott kormány felállításával végződtek. Erre reagálva és a hasonló agressziótól való félelem miatt a Donbászban – Luganszk megyében és Donyeck megyében – és a Krímben is népszavazást tartottak, amelynek tárgya az állami függetlenség jóváhagyása volt. A népszavazás eredményeként Luganszk és Donyeck függetlennek nyilvánította magát. (90% a függetlenségért, Donyeckben 75%, Luganszkban 80% feletti részvétel) A kijevi (illegitim) kormány válasza katonai és amerikai zsoldos csapatok bevetése, nehéztüzérségi rakétatámadások, bombatámadások, foszforbombák , kazettás bombák , házak, iskolák, kórházak, infrastruktúra lerombolása, áramszünet, a segélyszállítmányok megtagadása, több mint 5000 haláleset következtében – többnyire civilek, menekültek milliói és egy leírhatatlan társadalmi vészhelyzet.
7. Az ezt követő, 2014. szeptemberi Minszk I. megállapodás tűzszünetről és a Donbászra vonatkozó béketerv végrehajtásának lépéseiről állapodott meg, a két köztársaság de facto elismerésével. A megállapodást az ukrán kormány megszegte, és a harcok tovább folytatódtak.
8. A 2015. február 12-i Minszk II. Megállapodásban megállapodtak a Minszk I végrehajtásáról, amelynek célja a konfliktus megoldása, különösen:
– alkotmányos reform bevezetése Ukrajnában és decentralizáció a donyecki és luganszki régiók tekintetében. Lesz
– törvény születik Donyeck és Luganszk különleges státusáról
– regionális választásokat tartanak ezeken a helyi önkormányzati területeken Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök alig egy nappal később jelezte, hogy a Minszk II és a Donyeckre vonatkozó követelések szintén nem tartják be, ne hagyják nekünk Lugansk.
9. A Minszki Megállapodás nemzetközileg kötelező érvényű szerződés, amelyet a határozat elfogadásával ratifikáltak Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2202. cikke, ezért a nemzetközi jog szerint minden államra kötelező. A kijevi kormány nem tartotta be a minszki megállapodásokat, nemcsak a tűzszünetet szegte meg, de különösen nem hajtotta végre az alkotmányreformot és Luganszk és Donyeck autonóm státuszának megteremtését. Ez nemcsak szerződésszegést jelent, hanem a Donbász elleni, a szerződést megsértő katonai agressziót kétségtelenül háborús bűnöknek kell minősíteni.
10. Különösen a népek önrendelkezési joga, mint a nemzetközi jog legalapvetőbb normája sérült. A népek önrendelkezési joga, mint minden demokratikus és igazságos nemzetközi rend alapvető joga, mindig is természetes jognak számított. Egyetemes jogként előfeltétele minden más jognak, mind az egyénnek, mind a közösségnek. Önrendelkezés nélkül nincs politikai szabadság, szabadság nélkül nincs demokrácia és nincs igazságos nemzetközi rend. És igazságos nemzetközi rend nélkül nem lesz béke. Minden helyi konfliktus az önrendelkezés megtagadásában gyökerezik. A népek önrendelkezési joga tehát a béke, valamint a népek és nemzetek békés együttélésének legfontosabb előfeltétele. A népek önrendelkezési jogát először Woodrow Wilson elnök fogalmazta meg politikai posztulátumként az első világháború befejezését célzó 14 pontos programjában, amely nemcsak a fegyverszünet indítéka volt, hanem az is volt, hogy a béketárgyalások alapja. Az önrendelkezés figyelmen kívül hagyása következtében ezek nem békét hoztak, hanem újabb, a mai napig megoldatlan és már kitört konfliktusokat alapoztak meg (lásd Közel-Kelet). A második világháború idején Franklin Roosevelt elnök és Winston Churchill angol miniszterelnök az 1941-es Atlanti Chartában rögzítette a jövőbeni békerend alapelveit, melynek legfontosabb célja a népek önrendelkezése volt. Ez is üres szavak maradtak, Jaltában már más nyelv uralkodott. Az első világháború után Közép-Európa népeitől megfosztották az önrendelkezést, és a fél kontinens idegen uralom alá került. Ennek eredményeként a népek önrendelkezési jogát, amely az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 1. és 55. cikkében szerepelt a nemzetek közötti békés kapcsolatok céljaként és alapjaként, csupán a gyarmati népek politikai koncepciójának tekintették; erre nincs szükség. Európában látták. Az ENSZ 1966. december 16-i Emberi Jogi Paktuma A két 1966. december 16-i ENSZ Emberi Jogi Paktum, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya óta az önrendelkezési jog ma már nemcsak politikai célkitűzés, hanem az ENSZ Alapokmányában szereplő elvként átfogalmazva, de igazolja a. A népjog és a szerződő államok kötelező hatálya Mindkét emberi jogi egyezményben, amelyek egyéni emberi jogokat tartalmaznak, az 1. cikkben a népek kollektív jogai az emberi jogok alapjaként egységesek. Mindkét paktum 1. cikke kimondja: „Minden népnek joga van az önrendelkezéshez. E jog alapján szabadon határozzák meg politikai státuszukat, és szabadon folytatják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.” Ennek megfelelően az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának Emberi Jogi Kommentárja, amely a Polgári és Politikai Egyezségokmány nyomon követéséért felelős. Jogok, kimondja: hogy az önrendelkezési jog minden emberi jog érvényesülésének alapvető előfeltétele. Ezért sok tudós azon az állásponton van, hogy az önrendelkezési jog olyan egyéni emberi jogként értendő, amely túlmutat a nép kollektív jogán. Az önrendelkezési jog kötelező törvény (ius cogens) Egyöntetű a vélemény, hogy a népek önrendelkezési joga kötelező törvény – ius cogens. Ez azt jelenti, hogy ettől a normától semmilyen körülmények között nem lehet eltérni, még szerződéssel sem. A Bécsi Szerződési Jogi Egyezmény (WVK) 53. cikke szerint a kötelező normába ütköző szerződések semmisek. 5 Egy kötelező norma nemzetközi jogi jelentősége azon mérhető le, hogy még visszamenőleges hatályú is (ius cogens superveniens). A VCLT 64. cikke szerint bármely szerződés semmissé válik és hatályát veszti, ha ezt követően kötelező nemzetközi jogi norma keletkezik. Az ilyen szerződés tehát a felek akaratától függetlenül lejár. A szerződés megszűnése a VCLT 71. cikke értelmében azzal a hatással jár, hogy mentesíti a szerződő feleket a ag továbbra is teljesíteni és a szerződés által teremtett jogi helyzet csak annyiban tartható fenn, amennyiben az a kötelező normával nem mond ellent. A Krím számára ez azt jelenti, hogy az önrendelkezési jogot kétségtelenül sértő Hruscsov 1954-es adománya Ukrajnának az ENSZ emberi jogi egyezségokmányainak fent említett 1. cikkelyének hatálybalépésével lejárt, és emiatt a szövetséghez való kötődés is. Ukrajnát nem lehet fenntartani. Putyinnak tehát igaza volt, amikor az igazságszolgáltatás helyreállítására is utalt. Pontosítandó: Az alapvető emberi jogok megsértése mellett a nemzetközi jogban mindössze három kötelező norma van: a népek önrendelkezési joga, az erőszak tilalma és a népirtás tilalma. A területi integritás vagy az állami szuverenitás megsértése nem tartozik ezek közé! Az ENSZ Közgyűlésének 1970. október 24-i 2625 (XXV) határozata „Baráti Kapcsolatok Nyilatkozata” Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata mellett az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 1970. október 24-i elvi nyilatkozata is. , született meg a konszenzusos folyamatban lévő – vagyis ellenszavazat nélküli – Baráti Kapcsolatok Nyilatkozata, az ENSZ Közgyűlésének kétségtelenül legfontosabb határozata. Formai jogi kötelezettség ugyan nincs, de a nyilatkozat – a záró megjegyzésekből kitűnik – az alkalmazandó nemzetközi szokásjog átvételét tartalmazza. Ebben a nyilatkozatban kifejezetten elismerik az elszakadás jogát, akár egy saját szuverén állam létrehozása, akár egy másik állammal való szabad társulás vagy egy másik államba való beolvadás révén. A nyilatkozat nemcsak a népek politikai státuszuk szabad meghatározásához való jogát tartalmazza, hanem azt is, hogy az önrendelkezési jog gyakorlásával szembeni ellenállás esetén támogatást kérjenek és kapjanak. Ezen túlmenően a nyilatkozat tartalmazza minden állam kötelességét, hogy tartózkodjon minden olyan erőszakos intézkedéstől, amely egy népet megfoszt az önrendelkezési jogától, valamint kifejezetten minden állam kötelessége, hogy támogassa az önrendelkezés megvalósítását. A külső önrendelkezést csak akkor korlátozza, ha egy állam a belső önrendelkezést garantálja, azaz a teljes lakosságot képviseli a belső önrendelkezés megtartása mellett. A Krím-félszigetnek még a baráti kapcsolatokról szóló nyilatkozat értelmében is joga volt az elszakadáshoz, joga volt segítséget kérni az Orosz Föderációtól, és az Orosz Föderációnak még kötelessége is volt ezt a segítséget nyújtani.
11. Állami szuverenitás és területi integritás Az állam szuverenitása és területi integritása az elszakadás elleni érvként és az annektálás igazolására szolgál. Mindenekelőtt feltűnő, hogy az állami szuverenitást egyébként elavultnak tekintők, és a nemzetállam felbomlasztásán fáradozók különösen az állami szuverenitás tiszteletben tartására hivatkoznak. Az állami szuverenitás magában foglalja azt a jogot, hogy az alkotmányos és jogrendet a külső hatalmak befolyásától függetlenül alakítsák. Az államok vagy a nemzetközi jog alanyai közötti viszonyra utal, nem pedig egy népnek az állammal szembeni jogaira. Még ha feszültség is van a nép önrendelkezése és az állam szuverenitásigénye között, az önrendelkezési jog elsőbbséget élvez. Az állami szuverenitásnak megvannak a határai a nemzetközi jogban. Egyetlen nemzetközi szerződés, de egyetlen nemzeti alkotmány sem tilthatja meg az önrendelkezési jogot (lásd ius cogens). A területi integritás védelmét az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 2. cikkének (4) bekezdése tartalmazza, és szintén kizárólag az államok közötti kapcsolatokra vonatkozik, nem pedig a népekre. Az államokat és nem a népeket kötelezi arra, hogy tartózkodjanak az állam területi integritása és függetlensége elleni erőszak alkalmazásától vagy fenyegetéstől. Az ENSZ Közgyűlésének 1987. december 7-i, A/RES/42/259 határozata szerint, amely kifejezetten hivatkozik a baráti kapcsolatok nyilatkozatára, a népeknek joguk van az önrendelkezésért harcolni („küzdeni”), ami az erőszakot jelenti. indokolt is (Határozat 14. pont). Helsinki Final Act 1975 A Krím elszakadásának jogellenességét gyakran az 1975-ös Helsinki Záróokmányok és az abban foglalt határok sérthetetlenségének (III.) és az államok területi integritásának elve (IV.) indokolják. Ez az I. pontban szereplő szuverenitás elvéből következik, és a részt vevő államokra vonatkozik, amelyeknek tiszteletben kell tartaniuk egymás szuverenitáson alapuló jogait, ezért nem utal az V. olajozó. 7 Amit azonban teljesen figyelmen kívül hagynak és figyelmen kívül hagynak, az az, hogy a Helsinki Záróokmány VIII. Az Emberi Jogi Egyezségokmányok 1. cikkelye még kibővül és meg is erősödik, hangsúlyozva, hogy a népek akkor és úgy gyakorolhatják ezt a jogot, amikor és ahogy akarnak. A politikai státusz meghatározása mellett az emberi jogi egyezményekben említett gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés mellett kifejezetten megemlítik a saját kívánság szerint követendő politikai fejlődést is. Szintén figyelmen kívül hagyják és figyelmen kívül hagyják a helsinki záróokmánynak az egyenlőség és a népek önrendelkezési jogának hatékony gyakorlásának fontosságára vonatkozó emlékeztetőt, valamint az ezen elv mindennemű megsértésének megszüntetésének fontosságát. A helsinki záróokmány kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy 15 évvel később a néphatalom számos országban elindította az önrendelkezési hullámot, amely lerombolta a totalitárius rendszert, és függetlenséget és szabadságot hozott számos népnek.
12. Budapesti Memorandum 1994 További – jelenleg csak megkísérelt – jogsértés a kormány által bejelentett szándék, hogy nem tesz eleget az 1994. évi Budapesti Memorandumban foglalt nukleáris fegyverekről való lemondásnak, és szükség esetén megkezdi az atomfegyverek gyártását. .
13. A Putyin elnök által megfogalmazott első és legfontosabb háborús cél, az orosz lakosság védelme tehát indokolt, és a Donbass elleni folyamatos katonai támadások is megerősítik.
14. Ukrajna demilitarizálása és denacifikálása Putyin elnök ezt követően további háborús célként jelölte meg Ukrajna demilitarizálását és denacifikálását a Donbászon túl, és ennek érdekében a Donbasson kívül is végrehajtott akciókat. Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy indokoltak-e ezek a kétségtelenül harcias cselekedetek, a nemzetközi jog legfrissebb tanítását kell figyelembe venni az agresszív háborúk témájában. Bár katonai akciók csak az Egyesült Nemzetek Szervezetének mandátuma alapján megengedettek, az elmúlt években szóba került a háború megengedhetősége a béke biztosítása érdekében és a humanitárius beavatkozások kapcsán. A nemzetközi jog új doktrínája szerint a megelőző agressziós háború akkor is megengedhető, ha az alapvető érdekek és biztonság veszélybe kerül. A megelőző katonai csapás is indokolt bármely és közelgő támadás elhárítására.
15. Oroszország kétségtelenül olyan helyzetben van, amikor biztonsága és integritása veszélyben van. Oroszországot teljesen körülzárja a NATO, NATO-csapatok állomásoznak az orosz határok közvetlen közelében, a romániai és lengyelországi rakétavédelmi létesítmények közvetlen fenyegetést jelentenek az atomfegyverek miatt, csakúgy, mint az európai atomarzenál felhalmozódása, valamint az ismétlődő és súlyos fenyegetés a Nyugat nukleáris fegyverekkel. Egy másik fenyegetést Oroszország joggal látott az orosz határ közelében létesített számos biolaboratóriumban. A képet az egyre erősödő Oroszország elleni gazdasági szankciók és a félrevezetésekkel tarkított információs hadviselés teszik teljessé. Ebből a szempontból megengedhetőnek tűnik Ukrajna demilitarizálásának célja, amely szerint a denacifikáció azokra a jobboldali szélsőséges erőkre vonatkozik Ukrajnában, amelyek a második világháborúban oroszok és zsidók 50 000 halálos áldozatot követelő mészárlását okozták, és amelyek jelenleg a mozgatórugói. a Donbass elleni háborúban.
16. Összefoglalva tehát kijelenthető: Nem Oroszország sérti meg a nemzetközi jogot, hanem a kijevi uralkodók, akiket a Nyugat, különösen anyagi eszközökkel és fegyverekkel támogat, és a nyugati média táplál.
17. Szabályalapú rend a nemzetközi jog helyett az ukrán háború egy újabb példa arra, hogy a nemzetközi jog már nem érvényesül. Nyugaton egyáltalán nem vitatható a korábbi nemzetközi jogra való odafigyelés és a kiküszöbölés hiánya. Nem a nemzetközi jogra, hanem a „szabályalapú rendre” hivatkoznak, ezt a szabályalapú rendet a Nyugat diktálja, és minden eszközzel próbálja érvényesíteni. Hatalom az igazságosság előtt. Szükség lenne egy nemzetközi megbeszélésre és kezdeményezésre a nemzetközi jog helyreállítására.
Dr. Eva Maria Barki Wien, 23. 05. 2022.
(Németből automata fordítóval fordítva)