Nem járok messze az igazságtól, ha azt írom, hogy az ukrán hadigazdaság már több mint egy éve megszűnt! Megszűnt és tulajdonképen nem is volt, hiszen szoros kapcsolatban volt évtizedekig az orosz hadi-fejlesztésekkel és gyártással. Szinte megszólalásig ugyanazok a technikák, technológiák egy-két nyugati berendezéssel elektronikával megtűzdelve, de alapjában a régi szovjet technikai színvonalat képviselte.
A 22-ben kirobbant háború, csak fokozta a bajt mert, az orosz haderő szisztematikusan számolta fel a gyártókapacitást, így csak a nyugati lélegeztetőgép, tartja fenn Ukrajnának a háborúzás lehetőségét. Ez pedig nem egy olcsó mulatság egyik félnek sem, még akkor sem, ha az amerikaiak és az EU-s országok a még hadrendben lévő, de másod és harmadgenerációs eszközeiket adják át. Nem olcsó, hiszen a katonai kapacitásuk a NATO elvárásainak amúgy sem megfelelő országoknak sürgősséggel pótolni kell a kiesett eszközeiket. A gyártók viszont dörzsölik a kezüket a zsíros üzleti lehetőség kapcsán hiszen a „sürgősség” drágítja az amúgy sem olcsó katonai felszereléseket. Ahogy a közgazdászok mondanák „anyagár+fejlesztési költségek+munkabér és járulékai+egy jó adag profit”.
Mivel az EU, és az USA nem hadviselő fél,- legalábbis a deklarált jogi értelemben – így nem hirdethetnek „háborús helyzetet”, amelyben a gyártóknak el kell tekinteniük a két nagyon fontos és drága közgazdasági tételtől, vagyis: a fejlesztési költségek+és a jó adag profittól!
Egy országban, ha a törvényhozás „háborús helyzetet” vezet be úgy egy sor korlátozó törvény lép életbe, ami szinte katonai felügyeletet jelent a létfontosságú hadiüzemekben.
Ez történt Oroszországban is, így nem lehet kérdés a három-műszakos munkarend és a többi előírás, amely korlátozza az emberek, munkavállalók jogait. Az ide vonatkozó oligarcháknak még véletlenül sem juthat eszükbe az elmaradt haszon, hiszen élesen emlékeznek még a Hodorkovszky esetre, aki mellőzni akarta az orosz haza érdekeit az Exxon amerikai olajipari óriás cég javára és ennek folyományaként búcsúznia kellett az olajiparban „szerzett” vagyonától!
Már azért sem szabad gondolniuk az elmaradt profitjukra mert „tudván érzik”, hogy a tizedikről való repülés rendkívül káros az egészségre!
A fentiek alapján tehát kijelenthetjük, hogy az az amerikai és nyugati terv, mely szerint csődbe háborúztatják az oroszokat dugába dőlni látszik. A háború elején nagy volt a bizakodás főleg az ukránok részéről, szinte érezni lehetett, hogy legalább négy számmal nagyobb a mellény amelyet felvettek, nagy volt a hangerő és az ököl rázás is.
Pedig tudhatták volna, hogy ők csak egy körbezárt ország, még akkor is ha részben NATO országok veszik körül. Vészes pontossággal behatárolhatóak azok a belépési pontok ahol fegyverzet léphet ukrán területre és onnan már csak tervezés kérdése az időben való elpusztításuk.
A „nyugatnak” mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha folytatni akarja a háborút és már most kimondatlanul benne van a levegőben, hogy ez az utolsó támadás lesz a végső, mivel a világ gazdasága is megsínylette ezt a kis kalandot. Gondban van az EU és gondban van az USA is gazdaságilag, még ha megpróbálják elfedni a valóságot akkor is. Ha tehát most nem bírják dűlőre vinni a dolgokat, akkor jön a totális összeomlás, amellyel Ukrajna megkérdőjelezi saját maga létét. Olyan helyzetbe lavírozták magukat az ukránok, hogy nehéz lesz arcvesztés nélkül kijönni ebből a helyzetből.
Mindenki várja a háború végét és megy a nagy találgatás, hogy vajon ki nyeri meg a „nagy csatát”?
Ez nem lehet találgatás kérdése, hiszen az oroszok olyan mértékű anyagi fölénnyel rendelkeznek, hogy még azt is kompenzálni tudják, ha minőségibb fegyverzetet vetne be ellenük.
Az elején ugyan elkövettek több taktikai hibát, több szervezési és logisztikai hibát, de ez valószínűleg minden háború velejárója. Idővel bejáratódik minden és mindenki és utána már az anyagi mennyiség dönt!!
Cs. Szabó Béla
HM Armcom Zrt. volt igazgatósági tagja