(Avagy a fölzárkózás édes madara)
“A közgazdasági dilettantizmus Magyarországon hosszú évtizedekre biztosított!” Nagy Pongrác, a Világbank egykori szakértője, 2013.
A határ (megint) a csillagos ég!
Rákosi elvtárstól származik az emlékezetes felkiáltás “A határ a csillagos ég!” Déja vu. Ezt vélem újra hallani, amikor Orbán Viktor miniszterelnök kijelenti: 2030-ra mi Európa öt legélhetőbb országa közé fogunk felzárkózni. Nézzük meg mi eme a vágyálom teljesülésének a realítása! Rögtön az elején már megadom a választ: kb. annyi, mint amennyi annak idején a jólét csillagos ege elérésének esélye volt.
Ma annyit hallom a médiában egyesektől “bezzeg Románia” lekezelő emlegetését. Hát nézzük! 1989-ben Románia egy főre jutó GDP-je egyhatoda volt hazánkénak, mára már bezzeg beértek bennünket. De már tíz évvel ezelőtt Bukarestben a reálbér színvonal magasabb volt, mint Budapesten. Ezek nemzetközi statisztikai tények! Nem állítom, hogy Románia valamiféle jóléti mintaállam lenne, Pangloss doktor se tartaná minden létező világok legjobbikának, de ez van! Egyben ezek a tények, mint cseppben a tenger, bizonyítják a rendszerváltás óta eltelt három évtized teljes csődjét Magyarországon! Ebbe beleértendő az utolsó 12 év is!
Az egy főre jutó fogyasztás színvonalát nézve az Európai Unióban már csak Bulgária van mögöttünk. Ez nem holmi ellenzéki, balliberális propaganda, hanem statisztikai tény! Már csak azért sem lehetne balliberális propaganda, mert ebben “ők” is jócskán ludasak, főként a Bokros-Surányi csomaggal (lásd: Gazdag L.: A Bokros csomag mítosza és a valóság. Laurus K. 2007.), és a Gyurcsány-Bajnai kormányok öt katasztrofális évével!
Stabil pénz: a közgazdasági tánciskola kályhája
“A pénz nem fontos a gazdaságban, csak annyi a szerepe hogy megolajozza a kereskedelmet, de ha meghibásodik, nagy bajokat okoz!” John Stuart Mill.
A harmonikus gazdasági fejlődés előfeltétele, amolyan közgazdasági tánciskola kályhája, ahonnan indulni kell, a stabil, erős, nem inflálódó, nem leértékelődő, nem is alulértékelt pénz! Növekedés lehet romló, leértékelődő, inflálódó pénz mellett is, de az nem fejlődés, és sokáig nem is fenntartható, a tapasztalat szerint! Herman Daly: “Növekedni annyit jelent, hogy többek leszünk, fejlődni annyit, hogy jobbak!” Sőt, ha leértékeléssel serkentjük a növekedést (lásd: Bokros-Surányi csomag!), akkor a fejlődés lassul le, vagyis csúszunk lefelé! Az erős, stabil pénz a közgazdasági tánciskola kályhája: innen kell kiindulni, ez lehet csakis az első lépés! Ugyanis ez a nemzetközi tapasztalat az 1980-as évek óta! Krízis esetén az erős, stabil pénz képezi azt a pajzsot, amely védi a nemzetgazdaságot a világpiac negatív hatásaitól!
A mai magyar infláció és recesszió erre a jó példa, hiszen a mi inflációnk mértéke a legmagasabb Európában! Ezt nem lehet a Coviddal, Brüsszellel, Sorossal, a szankciókkal magyarázni, mert ezek a többi európai országot is egyformán sújtják! Különösen a hazai élelmiszerár-robbanás okai szorulnak magyarázatra, ismerve hazánk adottságait!
Amikor ezt a kiugró hazai inflációt magyarázzák a mi fantasztikus, “felkészült” közgazdászaink, mindig előkerül a bérinfláció, a bér-árspirál velejéig ostoba meséje. De sohasem esik szó Matolcsy György 2013 februárja óta folytatott katasztrofális, dilettáns monetáris politikájáról, pedig ez a fő ok, legalább 95%-ban ez magyarázza a magas hazai inflációt! 2013 óta nyomtam a vészcsengőt, ahol még lehetett, hogy a Jegybank tudatos forintgyengítéséből előbb-utóbb baj lesz! Nagy baj! Mert amint megbicsaklik a világgazdaság, azonnal zúdul majd a magyar gazdaságra annak minden negatív hatása, nem lesz védőpajzs! Amíg ment a világgazdaság szekere, addig a magyar gazdaságpolitika, a közgazda szakma nem érzékelte a veszélyt, édesdeden aludt itt minden érintett. Aztán jött a migránsválság, a Covid, a háború, az EU szankciók, és egyszerre zúdult ránk minden negatív hatás. Most az MNB kapkod, kénytelen kamatot emelni, hogy legalább fékezze az elszabadult inflációt, de emiatt már 2000 milliárd forint a Jegybank vesztesége, ami példátlan! Mindazonáltal Matolcsy nem átallja kioktatni a gazdaságpolitikát, ami a “bagoly mondja verébnek” mondást juttatja eszünkbe.
Még egy adalék! Matolcsy 94 tonna aranyat vett az adófizetők pénzén, aminek az égvilágon semmi értelme sincs! Matolcsy nincs tisztában azzal (miért is lenne?), hogy a pénz és az arany között a II. világháború óta nem létezik kapcsolat, ez már jóideje csak valami középkorból örökölt anakronizmus volt, és 1971. augusztus 15-e óta de jure is ez a helyzet a világgazdaság monetáris rendszerében. (Richard Nixon elnök akkor szüntette meg hivatalosan a dollár-arany konvertibilitást.) Matolcsy aranyfelhalmozása a közgazdasági dilettantizmus orvosi lova, amivel persze a közgazdaságtanhoz nem értő miniszterelököt és a laikus közvéleményt el lehetett kápráztatni.
A válságálló magyar gazdaság illúziója
Elég csak megnézni az inflációs adatokat: ez lenne a válságálló gazdaság? A magas infláció olyan, mint a láz: jelez valami mélyben meghúzódó krónikus bajt! A helyzet súlyosságát persze elfedi az adókedvezménnyel, beruházási támogatással, olcsó munkaerővel becsalogatott külföldi tőke, ami segít fenntartani a gazdasági növekedést, de ez nem fejlődés! Ellenkezőleg: ez a beáramló külföldi tőke éppenséggel a mi további visszacsúszásunkat, térvesztésünket, lemaradásunkat garantálja paradox módon! Csak annyi lesz a hosszú távú “eredmény”, hogy végleg beragadunk a fejlettek és elmaradottak köztes szférájában, ahonnan már egyre nehezebb lesz a kitörés az idő múlásával! Közben persze egyre több elmaradott ország emelkedik ki, és előz bennünket. A hozzánk beáramló külföldi tőkének ez a számunkra rosszabbik fajtája olyan elavult gazdasági makroszerkezetet konzervál, amely egy gyarmati jellegű munkamegosztásra emlékeztet: mi az alacsony hozzáadott értékű láncszemnél lépünk be a nemzetközi gazdasági rendszerbe. Energia-, nyersanyag- és alkatrészimport igényes, ugyanakkor környezetszennyező, környezetterhelő ágazatok ezek.
Én értem azt, hogy az elektromos autóé a jövő. De ez nem jelenti azt, hogy az ilyen autót összeszerelő üzemé, és a hozzá való akkumulátor gyártásáé lenne a jövő egy nemzetgazdaság számára! Nem véletlen, hogy nyugatról, keletről egyaránt ezeket a tevékenységeket hozzánk telepítik a cégek, jó messzire saját országuktól. Így minden negatívum nálunk csapódik le. Az sem mellékes, hogy ezzel a munkamegosztással egyben a multitőke jövedelemszivattyújára kötjük-kötöttük magunkat évtizedekre, esetleg akár évszázadokra! Nem filantrópok ők, a profitot kiviszik, akárki akármit állít!
Az meg már egyenesen nevetséges, hogy tovább erőltetjük a beruházásokat, a munkahely teremtést, miközben a magyar gazdaság egyre súlyosabb munkaerő hiánnyal küzd. Már külföldről kell munkaerőt importálni. És itt ragadható meg a magyar gazdaságpolitika Achilles-sarka, vagy inkább infantilizmusa!
A humán tőke leértékelésére alapozott fejlődés illúziója
“Magyarország előre megy, nem hátra!” – mondja Orbán Viktor. Igaz, csak sajnos egy modernizációs zsákutcában megyünk előre, és nem hátra!
Milton Friedman, a közgazdaságtan Galileije volt, ugyanis nem hitt el semmit az elméletekből, mindent ellenőrzött hosszú távú adatsorok alapján. Így megdöntött egy csomó közgazdasági dogmát, mint pl. a bér-árspirál meséje, az infláció és a munkanélküliség vélt negatív korrelációja (Phillips-görbe), a Balassa-Samuelson hatás (a közalkalmazotti bérek emelésének inflációs hatása), stb. Csak eme legutóbbiról még a magyar gazdaság cáfolata is: Medgyessy Péter 2004. szeptemberi jelentős, 50%-os közalkalmazotti béremelése után az infláció látványosan mérséklődött, és nem nőtt. A magyarázat egyszerű: a modern globalizált gazdaságban a jövedelmek emelkedése nem az inflációra, hanem a volumenre hat a piacon! Ha nő az értékesítési volumen, nő a profittömeg, lehet akár árat is csökkenteni, amit a piaci verseny eleve kikényszerít. Íme: a béremelés (és nyugdíjemelés!) deflációs hatása a modern gazdaságban! Lehet a régi tankönyveket sutba dobni!
De Milton Friedman megcáfolta az Egyesült Államok 100 éves gazdasági statisztikai adatai alapján a beruházásvezérelte növekedés (nálunk ma is makacs!) mítoszát: az USA-ban a GDP 12%-át fordították évente beruházásokra, és 88%-át fogyasztásra, ami még a nyugati államok között is alacsony beruházási rátának tekinthető, és mégis ez az ország lett a világ első technikai-technológiai-gazdasági hatalma! Friedman szerint éppen ezért! Ennek a magyarázata is egyszerű, talán Robert Bosch fogalmazta ezt meg tömören: “Nem azért fizetem jól a munkásaimat, mert gazdag vagyok, hanem azért vagyok gazdag, mert jól fizetem a munkásaimat!” És lehet folytatni, pl. Henry Forddal: “Akkor lesz igazi üzlet az autó, ha azok a munkások is meg tudják, venni, akik előállítják!” Lee Iaccocca (évizedekkel ezelőtt): “Demokráciánk alappillére az ötdolláros órabér!”
Matolcsy György többször kijelentette már, hogy el kellene érnünk a GDP 30%-t elérő beruházási rátát. De hallottam már hasonlót Varga Mihálytól, vagy Nagy Mártontól is. Ez kérem a közgazdasági dilettantizmus orvosi lova! A Rákosi féle aranytojást tojó tyúk legendája új, “modern” változatban. Márpedig ha emeljük erőlködve a beruházási rátát, akkor ez azt is jelenti, hogy csökkentjük a fogyasztási rátát. Nos, a magyar közgazdászok (tisztelet a kivételnek) még mindig nem értik, hogy a bér (és a nyugdíj is!!) beruházás az emberi tőkébe! Az a társadalom, amelyik görcsösen a holt tőkére helyezi a hangsúlyt a humán tőke helyett, csakis vereségre ítéltetett a nagy nemzetközi versenyfutásban! Márpedig Magyarországon ez a helyzet, de már évszázadok óta! A mi közgazdászaink képtelenek megszabadulni a közgazdaságtan Noé előtti primitív paradigmarendszerétől, a Bokros Lajos féle főkönyvelői közgazdaságtantól.
Most mit látunk? A kvalifikált, fiatal magyar szakemberek tömeges külföldre áramlását, mert itthon nem tudnak normális módon megélni a gyalázatos bérszínvonal miatt. Viszik ki a családjukat, gyermekeik már ott szocializálódnak! Óriási humántőke veszteség ez, a jövőnk elherdálása! És közben keletről beindul a multik összeszerelő üzemei, akkumulátorgyárai, gumigyárai részére az alulképzett, nyelvet nem tudó, más kultúrából érkező vendégmunkások tömeges importja. Végiggondolta bárki is, hogy mit nyerünk ezzel hosszabb távon?
A humántőke alulértékeltségébe bele tartozik az egészségügy és az oktatásügy alulfinanszírozottsága, aminek a negatív hatásai egyre feszítőbbek! Ha az elmúlt 12 évben nem értelmetlen improduktív látvány-és presztízsberuházásokra, erőn felüli külföldi jótékonykodásra, valamint nem utolsósorban a multitőke támogatására költöttük volna szűkös erőforrásainkat, hanem például adósságcsökkentésre, tartalékok képzésére, bér-és nyugdíjemelésre, egészségügyre, oktatásügyre, mennyivel előbbre tartanánk! Ha 2010 óta feszes monetáris és fiskális politikát folytattunk volna, erős, nem inflálódó, nem leértékelődő forinttal, akkor ma mennyivel kisebb lenne a baj! Például nem lenne az emberek százezreit megnyomorító, további milliókat elszegényító infláció.
A kérdés most az, hogy várható-e bármiféle pozitív változás, vagy folytatódik tovább térvesztésünk a nemzetközi versenyfutásban? Semmi jele bármiféle kedvező fordulatnak, már csak azért sem, mert ennek a kormánynak ma egyszerűen nincs életképes, hiteles, felkészült alternatívája. Bohóc ellenzékkel (a mi ellenzékünk az!) nem lehet a hatalmon levőket kontrollálni! A helyzetet az alábbi gúnyos megjegyzéssel foglalnám össze: a birkák közt a szamár is király! Ezért marad Orbán Viktor kormánya, marad a NER, tehát haladunk tovább előre, nem hátra, egy modernizációs zsákutcában!
* A szerző: ny. egyetemi közgazdász docens