Nemrégiben arról beszéltek, hogy Kadirov csecsen vezér szent háborúnak nevezi az orosz-ukrán fegyveres konfliktust, és úgy véli, hogy „Ukrajna területe közel van, végig kell menni Munkácsig, Lvovig…”, amelyet a ruszofóbok úgy értelmeztek, hogy Oroszország le akarja rohanni Magyarországot.
Bartus László a „hazaszeretettől duzzadó” külföldön élő magyar származású újságíró, szociológus, az Amerikai Magyar Népszava tulajdonosa és publicistája, oknyomozó újságíró pedig arra a következtetésre jutott, hogy „Kárpátalja megszállását készíti elő a magyar hadifoglyok átadása”.
Mindkét állítás értelmezése az információs háború gyöngyszeme, melynek célja az oroszok elleni gyűlölet további fokozása!
Vlagyimir Szolovjov egyik TV-műsorában a riportalany azt fejtegeti, hogy egyetért Kadirovval, hogy a jelenlegi Ukrajna területe közel van, végig kell menni Munkácsig, Lvovig…
Szolovjov belekérdez, hogy miért kellene megállni, ha mi belesodródunk egy gigantikus háborúba, hadipotenciált, csapatokat, tanácsadókat vontak össze Ukrajnában, … miért kellene megállni?
Riportalany: Hogy egy európai háborúba belesodródhatunk, komolytalan. Majd elmondja, hogy Romániában ott van az USA légideszant hadosztálya, a sajtó pontosítása szerint nem 4700 fővel, hanem összesen csak 2400, ott vannak a francia páncélosok. Plusz, Lengyelországnak egyértelműen az a szándéka, hogy csapást mér nemcsak Ukrajnára, hanem a leningrádi körzetre és Beloruszra is. Nem tudom.
Szolovjov: Ebben az esetben atomcsapást mérnek Lengyelország területére.
Riportalany: A helyzet az, hogy nagy háború felé sodródunk. Az USA azt akarja, hogy a háború csak az európai hadszintérre terjedjen ki. Ez is érthető, hiszen Európa neki nem fontos, csakúgy, mint Lengyelország, Románia, de Németország még annyira sem fontos, hogy ne maradjon versenyben vele Így nem lesz egy sem, aki konkurálna velük. Ha Ukrajnában bevetik az atomfegyvert, a franciák – előre megmondták – nem fognak részt venni benne. Az angolok ennek pont az ellenkezőjét mondták. (Tusk nyilatkozatát említi, amit Szolovjov is konstatál) Ha elemezzük az Ukrajnában lévő lengyeleket, angolokat, németeket, franciákat, amerikaiakat, folytatja a riportalany a lengyelek és az angolok mentek el a legtovább mindegyiküknél, kivéve az USA-t. A Szputnyik csoport az amerikai űrfelderítési adatokkal látja el Ukrajnát.
Mit kell ebből érteni?
A riportalany arról beszél, hogy Ukrajna területe közel van, végig kell menni Munkácsig, Lvovig… Szolovjov azt kérdezi tőle, hogy miért kellene megállni? Már, mint Munkácsnál, Lvovnál.
A riportalany válasza, hogy „Nem tudom”. Elmondja, hogy az USA egy Európai hadszíntérre korlátozott háborút vízionál, és megnevezi a céljait. De még ő sem ment el odáig, hogy kijelentse: az oroszoknak nem kell megállni a határnál, hanem le kell rohanni Európát, mert ők támogatják Ukrajnát. Ő csak Munkácsig és Lvovig gondolja elfoglalni Ukrajnát.
Vagyis a „miért kell megállni” kérdés arra vonatkozott, hogy miért kellene megállni Munkácsnál, vagy Lvovnál, amikor a nyugati országok Ukrajna egész területén hatalmas erőket koncentráltak, és a riportalany véleményére kíváncsi. Nem állít semmit, csak kérdez, mint ahogyan a válaszában a riportalany sem állít semmit. A riportalany véleménye szerint az, hogy egy európai háborúba belesodródjunk, „komolytalan”. Majd ezután mondja el a véleményét Szolovjov, nevezetesen azt, hogy egész Ukrajnát el kell foglalni és nem megállni félúton (értsd, Munkácsnál, Lvovnál), hiszen az egész területén ott vannak az ukrán és a többnemzetiségű erők (értsd, amelyeket logikus, hogy el kell pusztítani). Vagyis Ukrajna elfoglalásáról, a határáig kiterjedő hadműveletek szükségességéről beszél abban az esetben, ha Oroszország a NATO-val kerül szembe, és véletlenül sem sugall olyan elképzeléseket, amely Magyarország vagy Európa lerohanására engedne következtetni.
A szűklátókörűek, az önmaguk igazát keresők kiragadtak egy-egy nekik megfelelő mondatot az elhangzott beszélgetésből, úgy, hogy maguk az adást nem látták, és azzal riogatnak, hogy Oroszország le akarja rohanni Magyarországot, sőt, az egész Európát. Mindezt azért teszik, hogy az orosz agresszió veszélyét, az oroszok elleni gyűlöletet napirenden tartsák, sőt fokozzák.
Az „orosz agresszió” tüzét szítja tovább a fröcsögő magyargyűlöletéről elhíresült Bartus László, akinek lemondását is követelték egy petíció szerint az Amerikai Népszava vezetéséről!
A petíció szerint „Bartus László gyanús, mindeddig tisztázatlan körülmények közt tette rá kezét az amerikai magyarság legpatinásabb lapjára, a megszerzett lapot széjjel verte, a stábot szélnek eresztette, az újságot megszüntette, a maradékot egy személyes gyűlölettől vezérelt, szélsőséges, kirekesztő gyűlöletbloggá degradálta!”
A szélsőbaloldali Bartus László nem először borzolja a kedélyeket életveszélyes rémhírek terjesztésével. 2022.11.07.-én például azt kérte számon a magyar kormánytól, hogy Magyarország nem reagált Putyin azon felvetésére, miszerint hazánknak is lehetne területi követelése Ukrajnával szemben. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy ha a kormány hallgat, akkor titkon Magyarországnak területi követelései lennének Ukrajnával szemben. A ki sem mondottakat tényként könyvelte el, és ezzel félrevezette a közvéleményt. Miért is kellene Magyarországnak tiltakoznia, vagyis magyarázkodnia? A kormány nem egyszer, szinte már az unalomig ismételgette, hogy mi érdekeltek vagyunk Ukrajna területi egységében, a Kárpátaljai magyaroknak pedig abban az országban kell boldogulniuk, ahol élnek.
A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól Kijevben, az 1991. évi december hó 6. napján aláírt
Szerződés 1. Cikke kimondja:
„A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól Kijevben, az 1991. évi december hó 6. napján aláírt Szerződés A Magyar Köztársaság és Ukrajna (a továbbiakban: a Szerződő Felek) kapcsolataikat baráti államokként fejlesztik. Következetesen a szuverén egyenlőség, az erőszak alkalmazásától vagy az azzal való fenyegetéstől való tartózkodás, a határok sérthetetlensége, a területi épség, a viták békés rendezése, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az alapvető emberi jogok és szabadságjogok, a népek egyenjogúsága és a sorsuk feletti rendelkezéshez való joguk tiszteletben tartása, a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése, a jószomszédság, a partnerség és az együttműködés elvei által vezérelve tevékenykednek.”
A 2. Cikke pedig megerősíti, hogy:
„A Szerződő Felek az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet dokumentumaiban vállalt kötelezettségeikkel összhangban a közöttük esetleg felmerülő vitákat kizárólag békés eszközökkel oldják meg. Soha, semmilyen körülmények között sem alkalmazzák egymással szemben elsőként fegyveres erőiket. A Felek tiszteletben tartják egymás területi épségét, és kijelentik, hogy egymással szemben nincs, és nem is lesz területi követelésük.”
Nyilván más megközelítésben kell néznünk az orosz-ukrán viszonyt. Az 1997. május 31-én Leonyid Kucsma akkori ukrán, és Borisz Jelcin orosz elnök által aláírt, két alkalommal is automatikusan meghosszabbodott „Barátsági, együttműködési és partnerségi szerződés Ukrajna és az Oroszországi Föderáció között” nem élte túl a Majdant. A kelet-ukrajnai konfliktus ugyanis új helyzetet teremtett. Az USA vezette NATO fegyveres erői nemcsak az Elba vonalát lépte át és terjeszkedett kelet felé, amivel megváltoztatta az európai régió biztonsági egyensúlyát, hanem már Ukrajnára is kiterjesztette politikai és katonai érdekszféráját. Ez Oroszország számára már a sokadik „vörös vonal” átlépését jelentette, amit már nem hagyhatott válasz nélkül. A stratégiailag fontos orosz szevasztopoli haditengerészeti bázis elvesztésének és annak a NATO által történő bekebelezésének veszélye miatt Oroszország az azóta is vitatott népszavazás eredményeként, megsértve a kétoldalú barátsági szerződést, Ukrajna határainak és területi egységének sérthetetlenségét figyelmen kívül hagyva, 2014-ben elcsatolta az Oroszország testéből önkényesen kiszakított, az orosz állam felhatalmazása nélkül Hruscsov által 1954-ben Ukrajnának ajándékozott Krím félszigetet.
Erre reagálva, Ukrajna akkori elnökének, Porosenkonak, 2018. december 10-i aláírásával másodszor is hatályba lépett orosz–ukrán barátsági szerződés 2019. április 1-ével hatályát vesztette.
Magyarország és Ukrajna között megkötött szerződés azonban napjainkban is él, és semmilyen felelőtlen megnyilatkozásra nem kell reagálnunk és magyarázatot adnunk, mert a törvény a szónál erősebb, a magyarázkodás pedig a gyengék egyik fegyvere.
Persze Bartus Úr itt nem állt meg! 2023. június 11.-ei facebook bejegyzésében ismét borzolja a magyarok kedélyét! Mint írja, „Kárpátalja megszállását készíti elő a magyar hadifoglyok átadása”, amely „Az orosz-magyar közös akció Orbán kalandorpolitikájának része, az Ukrajnával szembeni uszítás pedig Kárpátalja visszaszerzésének, magyar katonai megszállásának előkészítése és kiprovokálása érdekében történt. Orbán ezért fegyverkezik, Magyarországot beleviszi a háborúba. Az oroszok nem fogják tudni megvédeni a bevonuló magyarokat és az ukrán hadsereg jogosan és törvényesen úgy elveri a magyar hadsereget, mint szódás a lovát, aminek nagyon sok magyar áldozata lesz teljesen feleslegesen. Az ukránok a Balatonig mennek két óra alatt, ha nem fékeznek időben.”
Hátborzongató véleményét arra a hírre alapozta, mely szerint „őszentsége Kirill moszkvai és összoroszországi pátriárka áldásával, az orosz ortodox egyház közvetítésével, az egyházak közötti együttműködés keretében, a magyar fél kérésére, az ellenségeskedésekben részt vett kárpátaljai származású ukrán hadifoglyok egy csoportját Magyarországra szállították”. Az információs háború közepette az RBC Ukrajna médium kétes forrásai alapján, „úgy tudják”, vagyis meg nem erősített információk szerint, a döntést nem egyeztették Ukrajnával, holott „Ezek a katonák mind ukrán állampolgárok” és „áthelyezésük bármely harmadik országba lehetetlen Ukrajna beleegyezése és közvetlen bevonása nélkül”
Bartus Úr, anélkül, hogy a magyar külügyminisztérium ezzel kapcsolatos állásfoglalását, reagálását, az esetleges kétoldalú egyeztetési folyamatokat ismerné, olyan megállapítások megtételére vetemedik, amely a magyar – ukrán viszony kiéleződését segíti, és alkalmas az ukránok magyarok elleni gyűlöletének a kiváltására. Amit pedig Magyarország fegyverkezésének célját és a „bevonuló magyarokat” illeti, vagy amit az ukrán és a magyar fegyveres erők lehetőségeinek összehasonlítása terén tesz, az egyenesen észbontó! Nem épeszű ember az, aki azt a blődséget tételezi fel, hogy a magyar hadsereg a keleti szomszédját, Ukrajnát hátba támadja, miközben az fegyveres küzdelmet vív keleti szomszédjával, Oroszországgal. Erre szoktuk pestiesen azt mondani, hogy „kérünk neki időpontot Csernus doktorhoz”. Tudják, a pszichiáterhez, aki, „Amit utál, az a hazugság. Ha átvágják, ha becsapják, ordít.”
Bartus Úr Amerikából tudja, hogy Magyarország mire készül Kárpát-Ukrajnában. A saját háza táján bezzeg nem érzékeli a formálódó agressziós elképzeléseket! Ajánlani tudjuk Önnek, hogy foglalkozzon például Casey Michel amerikai újságírónak az Atlantic magazinban megjelent elképzelésével, mely szerint „Ahhoz, hogy Európa és a világ végleg megszabaduljon az orosz imperializmus vissza-visszatérő fenyegetésétől, fel kell végre darabolni magát az Orosz Birodalmat”. Véleménye szerint az „orosz imperializmus alól a harminc éve befagyott dekolonizációs folyamatok felmelegítésével és felkarolásával lehetne kihúzni a talajt. Úgy érvel, hogy a jelenlegi területe és erőforrásai birtokában Oroszország mindig is fenyegetni fogja Európa stabilitását, és az orosz imperializmus újra meg újra háborúkat fog kirobbantani a régióban.”
Nos, Bartus Úr! Magyarázza meg nekünk, földi halandóknak, hogy amennyiben „Oroszország jelenlegi területe és erőforrásai birtokában mindig is fenyegetni fogja Európa stabilitását”, akkor – e logika mentén – az Amerikai Egyesült Államok, vagy akár Észak-Amerika még Oroszországnál jobban is fenyegeti Európa stabilitását?
2023. június 12
A szerző: ny. tanszékvezető, egyetemi docens