Három éven belül a pápa másodszor látogat Magyarországra. Vajon mi ennek a jelentősége, és milyen távlatokat nyithat a jövőt illetően? Nem könnyű felelni, de találgatni lehet. Sajnos ma már nem élünk egy keresztény világban, ezt az idősebb korosztály érzékeli igazán. Milyen más volt 70- 80 évvel ezelőtt, amikor mi még felekezeti gimnáziumban kezdtük ismereteinket gyűjteni, és legalább egyszer egy héten hittanórára jártunk. Akkoriban olyan fogalmak, mint tisztesség, becsületesség, szülők és tanárok tisztelete az életünk része volt, ezek nélkül nehezen lehetett egy normális, hasznos életet elképzelni.
A különbségek óriásiak, részletezni nincs értelme, a világ, főleg a mi nyugati civilizációnk világa, azóta gyökeresen megváltozott. A kereszténység válsága párhuzamos az isteneszmény válságával, ami viszont világjelenség. A három monoteista vallásban ez a válság különböző módon manifesztálódik, a zsidó diaszpórában pl. alig észlelhető, Izraelben viszont politikai feszültségek okozója, mert a modern nézeteket képviselő zsidó fiatalok nem értik, és félnek is az ortodox mozgalmak mind erőteljesebb politikai előretörésétől.
Az iszlám továbbra is szigorú, semmi jele a szekularizációnak, a síiták és a szunniták vitája nem hogy csökkentené, inkább fokozza az iszlám fanatizmusát. Feltűnő probléma, hogy az arab országokban a nők elégedetlensége napról napra növekszik, hiszen az internet világában látják az óriási különbséget, a nyugati emancipált nők és a saját életük között, ők végre élni szeretnének, és nem Allah kebelén boldognak lenni.
Nyugati civilizációnk kétezer éves viharos történelmében a vallásnak, az egyháznak óriási szerep jutott, nem véletlen, hogy a történészek már régen „nyugati kereszténységről”, illetve „nyugati, keresztény kultúráról, civilizációról” beszélnek. Eltekintve vitáktól, háborúktól, vagy reformációról, ez a kultúra volt életünk alapja. Még a szekularizáció sem rombolta le ezt a fundamentumot, csak bizonyos változásokat hozott. Most bajban vagyunk, új ideológiák, teljesen idegen elképzelések törtek ránk, és olyan törésvonalak képződtek, melyek civilizációnk létét fenyegetik.
S. P. Huntington több mint húsz évvel ezelőtt megjósolta, hogy a civilizációkon belüli különböző politikai ideológiák szembenállása mellett idegen kultúrák vallási és kulturális támadása következik. Ez sajnos pontosan így bekövetkezett. Lehet-e valamit még megmenteni, amikor látjuk, hogy erre a Nyugatnak egyáltalán nincs igyekezete.
A nagy keresztény, katolikus nemzetek már veszendőben, nézzünk csak a franciák, spanyolok felé, de a helyzet a germánoknál is tragikus. Mi, magyarok keletről jöttünk, „fülünkben még gyakran ősmagyar dal rivall”, de a keresztény nyugati kultúrát megszerettük, felkaroltuk, és több mint ezer éve védelmezzük a külső ellenség ellen. Talán ez a kettősség, ami hihetetlenül nagy erőt ad, hogy makacsul szembeálljunk a nyugati liberális támadásoknak.
Azt hiszem, a pápa valamit megérzett velünk kapcsolatban, valamit, ami jellegzetesen magyar, őszinte és hűséges, ezért jön most másodszor hozzánk. Most sem fog csalódni. A pápaság története egy bonyolult kalandregény. Voltak jó pápák, nagyon jó pápák, de… nem folytatom. Ferenc pápa okos, intelligens, tisztán látja a világ bajait, szeretne szociális igazságot teremteni, és abban is biztosak lehetünk, hogy minden erejével a béke megteremtésén fáradozik.
Sajnos a fohászkodás, és a prédikációk nem segítenek, politikusaink fütyülnek az egyházra, a kereszténységre meg a pápára. Hát akkor miben reménykedhetünk?
Jézus Krisztus egységes vallást képzelt el, az idők során azonban szakadás állt be katolikusok, keleti ortodoxok, protestánsok és a megszámlálhatatlan szekta. Az egység keresése, az ökumené már elég régi, de a katolikus egyház csak a II. vatikáni zsinat (1962–65) óta lett igazán támogatója ennek az igyekezetnek. Azóta eltelt egy fél évszázad, ideje volna lépni, ez az egység most lehetne nagyon aktuális. Az orosz ortodox egyház és a római katolikusok kapcsolata sokat javult az utóbbi 20 évben, Ferenc pápa és Kirill pátriárka 2016-ban találkozott Havannában. Most lenne alkalom, hogy Ferenc pápa Moszkvában felkeresse az ortodox egyház fejét, és egyenesen, nyíltan egy békeajánlatról tárgyaljon, amit remélhetőleg mindkét egyház támogatna. Ha ezen a találkozáson „véletlenül” Putyin is részt venne, ez reményt adhatna legalább egy tűzszünetre. A történelmi és földrajzi tények azt igazolják, hogy Oroszország már nagyon régen a keresztény világ legkiterjedtebb országa. A nyugati balliberális politika teljesen leszakítaná ezt az országot Európáról. Még ha agresszorok és bűnösök, akkor is hozzánk tartoznak. Ezt a pápa is tudja, és ha egy lépést tenne Moszkva felé, ez az első sikeres lépés lehetne egy kicsinyke ösvényen a béke irányába. Ismét utópia? Talán a magyar politikában ezt mégis valószínűnek tekintik, és felajánlanák a Szent Atyának közvetítő szerepüket.
Hollai Hehs Ottó
Forrás: Nyugati Jelen