(Hamarabb lesz bevetve, mint bárki várná!)
“A történelem ciklusokban ismétli önmagát!” Friedrich Nietzsche
Érzelmi politizálás reálpolitika helyett!
“Boldog együgyűség!” Luther
Amikor nyomom a vészcsengőt, és a nukleáris fegyver bevetésének rohamosan növekvő veszélyére figyelmeztetek, kapom a “megnyugató” visszajelzéseket: á, dehogy, ne ijesztgessek és ne is ijedjek meg, SENKI NEM AKAR ATOMHÁBORÚT! (Vannak durvább visszajelzések is: ne küldözgessek az illetőnek ilyesmit, mert én a szegény ártatlanbárányka ukránokat bírálom, stb. Az elmebajjal nincs mit kezdeni, vitatkozni nem érdemes vele…) Persze, 1914 júliusában sem akart senki világháborút, nem is jutott eszébe senkinek, elvégre “mire a levelek lehullanak” ugye. 1939 augusztusában sem hitt senki világháborúban, kizárólag Hitler, aki már tudatosan készült rá. Neville Chamberlaine 1939 október elsején a londoni Heathrow repülőtéren felmutatta a szégyenletes Müncheni Egyezmény egy példányát: “Egy újabb nemzedéknek hoztam el a békét!” Churchill ott volt, csendben eldörmögött szavait valaki följegyezte: “Anglia a háború és a szégyen közül a szégyent választotta, mégsem kerülheti el a háborút!” 11 hónap múlva kitört az újabb világháború.
1914-ben és 1939-ben is az érzelmek irányították a világ vezető hatalmainak politikusait, a ráció, a realitások helyett! Mekkora tragédia lett belőle! A történelem most, 2023-ban csak ismétli önmagát, ahogy már megszokhatta az emberiség, de persze ez a buta teremtmény képtelen tanulni belőle, mármint a saját katasztrófáiból.
A II. világháború után egy időre, a hidegháború fagyos évtizedeiben, mintha tanult volna a homo sapiens, sikerült elkerülnie ezért a bajt. A perifériákon össze-összecsapott a két világrendszer, de csak ott! A reálpolitika mindig felülemelkedett az érzelmi-indulati szempontokon!
1956 októberében Dwight Eisenhower amerikai elnök és Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártfőtitkár tisztázta egymás közt: Magyarországért nem érdemes atomháborút kockáztatni. Képzeljük el, ha akkor Eisenhower fokhegyről válaszol Hruscsovnak: Magyarország szuverén állam, oda lép be, ahova akar! Létezne ma emberi civilizáció?
Ma mit látunk? A teljesen alkalmatlan, szellemileg már korlátolt, szenilis trotli fokegyről válaszol Putyinnak: Ukrajna szabad ország, oda lép be ahova akar! Nos, Putyin közölte korábban: Ukrajna NATO tagságának akár a fölvetése is casus belli Oroszország számára! Hja kérem, a medve nem szereti, ha barlangja előterébe medvevadász akarna betelepedni, és még ráadásul az ő hátsójába atomrakétákat akarnának dugni. A most május 28-án 100 éves Henry Kissinger is józan hangon figyelmeztetett: Oroszország teljesen jogos biztonsági érdekeire figyelemmel kell lenni, akár szeretjük őket, akár nem! Hallgat rá ma valaki? A racionális mérlegelés józan hangját elnyomja az érzelmileg túlfűtött kakofón hangzavar!
Oroszország ma a világ első számú nukleáris szuperhatalma! Amikor lépten-nyomon naponta többször is lesajnálják ezt a hatalmas, végtelen erőforrásokkal rendelkező országot, jó lenne, ha ezt a nem jelentéktelen tényt nem felejtenék el! Oroszországnak ma 2600 kis-és középhatósugarú atomrakétája van, míg az USA-nak csak 400 darab. Mert hát a nagy hőscincérkedés, kardcsörtetés közepette az amerikaiak elaludtak! Még visszatérek erre a kérdésre, mert itt nagyon elaludtak az amerikai stratégák!
Ami még nagyon fontos: Oroszország NINCS EGYEDÜL!! Az csak az elbutult nyugati politikai vezető garnitúra vágyálma, hogy sikerül őket elszigetelni. Egyelőre csak annyit tudott ez a totális tévúton botladozó, imbolygó nyugati politika elérni, hogy Oroszország az európai, a nyugati érdekszféra helyett kelet és dél felé mozdult, olyan szövetségesekre találva, mint Kína, India, Irán, Brazília, Dél-Afrika, az egész 3. világ (Kína már nem ide tartozik persze)! Közben Európa lábon lőtte magát az ostoba kontraproduktív szankcióival! De ezt a tényt ez az elbutult, érzelmektől, indulatoktól, vágyaktól elvakított EU-s vezető garnitúra sohasem fogja beismerni!
Érzelmi-indulati és vágyvezérelte politizálás folyik Ukrajna kapcsán is, szemet hunynak a tények fölött, mint az összes nemzeti kisebbség egyre durvuló elnyomása, üldözése, az abszurdításig fokozott ruszofóbia, az erőszakos ukránosítás-gleichschaltolás, az orosz kisebbség ellen elkövetett tettleges bűncselekmények, mint az ogyesszai Szakszervezeti Székház felgyújtása, és az onnan menekülő oroszok legyilkolása a csőcselék által. Majd pedig 2014-től kezdve nyolc éven át ágyúzták, bombázták, rakétázták a Donbasz két elszakadásra szavazó megyéjének civil lakosságát, mire az Orosz Föderáció vezetése ezt is megelégelte és tényleg bevonult oda 2021-ben. Tegyük már föl végre nyíltan a kérdést, a magyar politikusok se beszéljenek mellé: ki kezdte, ki lőtt először? Kövér László házelnök kijelentette: az az agresszor aki előbb lőtt. Kövér úr, miért mismásol, miért kerülgeti, mint macska a forró kását? Mondjuk már ki végre, hogy nem Oroszország az agresszor, hanem a nácizmus szintjére süllyedt Ukrajna! Szíjjártó Péter arról beszél, hogy békepártiak vagyunk, de… Oroszország nem tarthatja meg a végén a „megszállt” területeket! Mit ért ezalatt? Például a Krímet is? Kezd számomra már undorító pávatánccá válni ez az egész kormánypárti véleménykatyvasz! Elítéljük a szankciókat, Brüsszelt, akkor ricsajjal, plakátkampánnyal, hogy a Holdról is látszik, de megszavazunk minden szankciót. Hányingert keltő ez a jobbra is, balra is nyalás nap, mint nap! Ki kellene mondani: amíg nem kapja vissza a kárpátaljai magyar kisebbség a természetes emberi jogait, a szabad anyanyelvi oktatás és az anyanyelv használatának jogát, amíg nem kerül vissza a helyére az a Turul madár, addig MINDEN Moszkva-ellenes szankciót vétózni fogunk, és Ukrajna ne is számítson EU-és NATO-tagságra!
Volodimir Zelenszkij, ez a közönsége bohóc, mit akar: a Krímet visszavenni? Soha nem tartozott Ukrajnához, 1783. óta orosz terület, papíron persze Hruscsov 1954. február 18-án nagy kegyesen Ukrajnának ajándékozta, aminek akkor még nem volt jelentősége. 1991 decembere után az ukrán vezetésnek azonnal el kellett volna ismernie Oroszország jogát ehhez a félszigethez!
Amikor a nyugati politikusok Ukrajna szabadságáról, területi épségéről, a demokrácia védelméről, a gonosz orosz agresszióról, az agresszor megbüntetéséről fecsegnek, akkor megint az érzelmi-indulati és vágyvezérelte politizálás kerekedik felül a reálpolitikán, de ez most már életveszélyes attitűd az egész emberiség számára! És már eljutottunk a Putyin elleni letartóztatási parancsig, vagyis a totális elmebajig! Meddig lehet ezt fokozni?
Urániummal nehezített töltet: pszichikai átmenet a hagyományos és az atomfegyver között!
Vlagyimir Putyin két vörös vonalat jelölt meg, amelynek átlépése újabb casus belli, de most már a taktikai atomfegyver bevetésének indoka lesz: a Krím megtámadása és a britektől kapott urániumtartalmú lövedékek bevetése. Ma már naponta, többször is felhívják rá a figyelmet, hogyha bármelyik esemény bekövetkezik, az Orosz Föderáció taktikai nukleáris fegyvert vet be! Miért gondolják a nyugati vezetők, hogy Putyin csak blöfföl, ijesztget? Inkább figyeljenek már oda, vegyék komolyan: most éppen Belaruszba telepítenek ilyen rakétákat! Miért oda? Mert a nyugatról beözönlő korszerű fegyverzet frontig való eljutását nem fogják ölbetett kézzel nézni! Mi erre a nyugati válasz? Amerikai illetékesek “megnyugtatnak” mindenkit: ők tudják, hogy az oroszok nem készülnek atomfegyver bevetésére. Nyilván Putyin megsúgta nekik! Tiszta elmebaj!
Az urániummal nehezített lövedék a legnagyobb súlyú természetben előforduló elemet tartalmazza, ami rendkívül fölerősíti a páncélosokkal szembeni pusztító hatást. Van pár tévhit ezzel kapcsolatban, például hogy radioktív szennyezést okoz. Nem okoz! Urán 238-as, stabil, nem radioaktív izotópról van szó, amely visszamarad a nukleáris fegyverhez és az atomerőművi felhasználáshoz szükséges tisztítás után, az U-235-ös radioaktív izotóptól tisztítják meg, de annyira, hogy az U-235-ös tartalma már kisebb, mint a természetben előforduló uránércé! Ezért nem sorolják a tiltott fegyverkategóriák, így a nukleáris, a biológiai és a vegyi (ABC) fegyverek közé. Egészségkárosító hatása akkor lehetséges, ha közvetlenül belélegzik az uránoxid port. De ez bármely por belélegzésére igaz! Vagyis valójában nem jelent átmenetet a hagyományos és a nukleáris fegyver között, de pszichológiai értelemben lehet ebben az irányban manipulálni a laikus közvéleményt, és így kiváló ürügyet fog teremteni Putyinnak ahhoz, hogy akár elsőként alkalmazza a taktikai atomfegyvert. Akkora magaslabda, amit az orosz vezetés le is fog csapni, ebben bizonyos vagyok! Már naponta többször is kapja a Nyugat a figyelmeztetést, hogy ez következik, térjenek észhez, eddig és ne tovább! – de süket fülekre talál! Teljesen elvakítja őket az érzelmi-indulati, vágyvezérelte politizálás! Megbüntetni az agresszort, támogatni a hős ukrán népet a teljes győzelemig, letartóztatási parancs Putyin ellen, és hasonló elképesztő őrültségek!
Mi lesz, ha az orosz hadsereg beveti a taktikai nukleáris fegyvert? Én már bizonyos vagyok benne, hogy ez nemsokára bekövetkezik. Mert tövényszerűnek látom, a szekér robog a szakadék felé, és már nem lehet megállítani! Én fogok a legjobban örülni annak, ha kiderül, hogy csak rémeket láttam! Mert ha nem…
A nagy kérdés: ez az elbutult, felelőtlen, ostoba nyugati vezető garnitúra kijózanodik-e? Végezetül, mint ígértem, visszatérek annak a kérdésnek a jelentőségéhez, hogy amíg Oroszország lázas ütemben fejlesztette kis-és középhatósugarú nukleáris fegyverarzenálját, az USA stratégái elaludtak. Ennek oka pont az a hibás doktrína, amely szerint nem létezhet korlátozott nukleáris háború, netán az atomfegyver lokális használata, pl. elrettentő célzattal, csak totális csapásváltás, amelyben mindkét fél elpusztul. Az oroszok látták ezt jól: létezhet ilyen szituáció, előfordulhat a taktikai atomfegyver korlátozott, lokális bevetése, totális atomháború nélkül! Képzeljük el, hogy az ukránok nagyarányú offenzíváját a Krím ellen taktikai nukleáris fegyver alkalmazásával hárítják el az oroszok, vagy, hogy a bejövő Abrams és Leopárd (= Párduc) tankokat rögtön a lengyel-ukrán határt átlépve megsemmisítik Belaruszból indított csapással. (Mégis ki mit gondol: ugyan miért lettek éppen most odatelepítve ezek a fegyverek? Dísznek?) Merne-e erre az USA vezérkara városokat elpusztító erejű támadással válaszolni, lévén hogy nincs kisebb robbanófejük? Én nem vagyok stratéga, de nagyon nem ajánlanám nekik!
Nem folytatom! Egyelőre még „csak” a kisméretű taktikai atomfegyver figyelmeztető jellegű bevetése felé rohanunk, és ez már be fog következni szerintem elkerülhetetlenül. Kérdés: kijózanodnak-e ekkor azok, akiknek ez a figyelmeztetés szól, vagy eszkalálódik tovább a folyamat a totális katasztrófáig?
A szerző: közgazdász ny. egyetemi docens